A hegképződés a sebgyógyulási folyamat természetes velejárója, mely leginkább vágott vagy égési sebek után jön létre. A hegesedés lehet egyszerű (pl. lehorzsoljuk a térdünket) vagy lehet krónikus (pl. a cukorbetegek lábszársebeinél) és általában nem szorítkozik kizárólag a bőrre.

Sérülés után minden szövetünk hegesedéssel gyógyul, legyen az például az alkohol okozta májkárosodás utáni kötőszövetes átépülés (fibrózis) vagy nagyobb hasüregi műtétek után a szerveken megjelenő hegek, melyek későbbi súlyos szövődmények kialakulásához vezethetnek.

A szöveti sérülés immunreakciót is kivált, mivel a szervezet meg akarja akadályozni a fertőzés kialakulását, a megjelenő fehérvérsejtek azonban a kórokozók elpusztítása mellett a kollagén termelésének irányítása révén a helyreállítást is befolyásolják. A kollagén segíti a gyors sebgyógyulást, azonban nem illeszkedik bele az eredeti szöveti környezetbe és hegként megmarad.

A Bristol Egyetem kutatója, Dr. Paul Martin professzor és munkatársai vizsgálataik során felfedezték, hogy az osteopontin nevű, hegképződést serkentő gén működésének gátlásával felgyorsult a sebgyógyulás és csökkent a heg mérete. A jelenség hátterében az erek regenerációjának segítése, valamint a az eredeti szöveti szerkezet helyreállításának gyorsítása áll.

„Mind a falósejtek, mind a helyreállítást serkentő kémiai anyagok (például a vérlemezke eredetű növekedési faktor), mind pedig maga az osteopontin gén célpontjai olyan kutatásoknak, melyek a szöveti regenerálódás hegesedéses formáját kívánják gátolni minden olyan szövet esetében, ahol a heg kialakulása működésbeli csökkenést okozna. Reméljük, hogy nem kell sokat várni olyan eljárások megjelenésére, melyek ezt a klinikai munka során lehetővé teszik. Az osteopontin gátlásán alapuló hegcsökkentő eljárások engedélyeztetése egyébként már folyamatban is van.” – hangsúlyozta Martin professzor.