Ahogy olvastam, a világvégét és Krisztus második eljövetelét hirdető William Miller neve szervesen kapcsolódik az adventizmus kialakulásához.

Félig igen. Kezdjük a kezdetektől. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy felvilágosodás, amelynek az volt a lényege, hogy racionális alapra kell helyezni mindent, benne a teológiát is. Ez, úgy, nem lehetséges, hiszen a teológia egy más szintű valami, ezért egy csomó biblikus, hívő ember fellázadt ez ellen a racionalista teológia ellen. Ezek különböző csoportok voltak: a baptisták, akik szerint a keresztség nem a gyerekkorban van, hanem az a megtérés megpecsételése, a metodisták, akik a megtérés fontosságát hangsúlyozták. Jött egy olyan társaság is, amelyik azt mondta, hogy a történelemben kell visszatérnie Jézus Krisztusnak ítélni eleveneket és holtakat, tehát ez nem egy spirituális, hanem egy valóságos valami. Ez utóbbi nézet híveiből kialakult egy mozgalom, amelynek Miller vált a vezetőjévé.

1831-et írunk.

Így van, de nem akkor jött létre az Adventista Egyház, mert ez egy ébredési mozgalom volt, hiszen több egyházban is voltak olyanok, akik így gondolkodtak, presbiteriánusok, sőt, még katolikusok is. Miller történetesen baptista volt. Mint minden ébredési mozgalom, ez is véget ért egy csalódással, mert néhányan kiszámolták, hogy 1844-re el kell jönnie Jézusnak, aki azonban nem jött el, ezért szétesett a mozgalom, illetve különböző utómozgalmak jöttek létre. Ezek között maradt egy kis csoport, amelyikből kialakult az Adventista Egyház az 50-es, 60-as években. Elég gyorsan elkezdett fejlődni, és a 80-as évektől kezdve világmissziót kezdett folytatni. A tetejében egy alapvető protestáns hitelvre, hogy egyedül Krisztus és hit által üdvözölünk, óriási hangsúly került, ezért egy evangéliumi protestáns felekezetté nőtte ki magát. Ma a világ csaknem minden országában élnek adventisták, akik egységes szervezetet alkotnak, a felnőtt tagok száma mintegy 15 millió. Ezt azért számoljuk külön, mert felnőtt keresztséget vallunk, de a híveink gyermekeit is ideszámítva akár hárommal is beszorozhatjuk a létszámot. Egy kisegyházi, szabadegyházi keresztség nem egyenlő egy történelmi egyházi keresztséggel, mert utóbbi gyerekkorban megtörténik, és igazi egyháztaggá konfirmációkor vagy bérmáláskor lesz a katolikus és protestáns hívő. Ezzel szemben a szabadelvű egyházi gondolkodás szerint, ha valaki elhatározza, hogy adventista lesz, és tudja az alapvető bibliai tudnivalókat, valamint kész megvallani a hitét, akkor megkereszteljük.

A hitük középpontjában továbbra is Krisztus második eljövetelének a várása áll.

Így igaz, és az adventista azt mondja, hogy se a napot, se az órát nem tudjuk, de nekünk készen kell lennünk a mindenkori érkezésére. Éppen ezért egyházunkra jellemző az erkölcsös, egészséges, szenvedélyektől mentes életre való törekvés. Nagyon fontosnak tartjuk a munkaetikát.

Mindez pusztán törekvésben nyilvánul meg, vagy léteznek tilalmak is?

Vannak tilalmak. Az adventista nem iszik alkoholt, nem dohányzik. Egyházunk rengeteg egészségügyi intézményt tart fenn, kórházakat, szanatóriumokat. Érdekességként mondom, hogy van az ENSZ-nek egy nem kormányszintű alegysége, a WHO egyik szervezete, amely a dohányzás kérdésével foglalkozik; ennek az alegységnek 80 százaléka adventista, amit onnan tudok, hogy én is voltam a szervezet elnökségi tagja.

Aki megszegi a tilalmakat, nyerhet bűnbocsánatot?

Persze. Bűnbocsánat nélkül nincs kereszténység. Viszont a bűnbocsánat és a gyülekezeti fegyelem dialektikus párt alkot. Az Adventista Egyház segíti azokat a gyülekezeti tagokat, akik vétkeznek vagy bűnt követnek el. Gyónási kötelezettség nincs nálunk. Nemcsak a lelkész, hanem bármelyik gyülekezeti tag igyekszik segíteni a bajba jutottat; ez egy lelkigondozói feladat. Az adventistának nyitottnak kell lennie a másik segítésére és a segítség elfogadására. Amennyiben az érintett elhárítja a segítséget, a lelkész megszüntetheti az illető gyülekezeti tagságát, de sorsával a továbbiakban is foglalkozik a közösség. Természetesen aki változtat a korábbi hibáin, visszatérhet a gyülekezetbe, amennyiben azt kéri.

Mi az álláspontjuk a házasság intézményével kapcsolatban?

Az adventistáknál is nagyon komoly intézmény a házasság. Ellenezzük a válást, így az újraházasodást is, de. Amíg a katolikus felfogás az egyházfegyelmi üggyé emeli a válásos eseteket, mi lelkigondozói ügyet csinálunk belőle. Előfordul, hogy egy emberpár nem tud együtt élni, ezért elválnak. Ezért még nem zárják ki a gyülekezetből. Ha viszont valaki azt mondja, hogy azért válik el, mert megszeretett egy másik nőt vagy férfit, azért már kizárás jár. Ezt követően tovább folytatják a lelki gondozását, ami nem attól válik sikeressé, ha a volt tag otthagyja az új párját. Ha az érintett új kapcsolata stabil és boldog, és az illető megbánta az előző házasságában elkövetett hibáit, akkor arra is van mód, hogy összehozzuk a feleket, kibékítjük mind a hármat, és a kizárt fél is visszakerülhet a gyülekezetbe. Aki megözvegyül, az minden további nélkül újraházasodhat.

Hogyan foglalnak állást a fogamzásgátlás és az abortusz kérdésében?

Természetesen azt mondjuk, hogy az abortuszt kerüljük el, mert az gyilkosság. Nem vagyunk azért fanatikusak, ha az anya életének a megmentéséről van szó, akkor az anya dönthet a terhességmegszakításról.
A születésszabályozás puhább formáit nem ellenzi az egyház, mert azt mondjuk, hogy gyereket vállalni egy etikai feladat, és én nem lehetek a másik ember kihelyezett lelkiismerete.



Melyek önöknél a legfontosabb rituálék?

A keresztség és az úrvacsora. A keresztség felnőtt korban és lemerítéssel történik, ahogy az a régi egyházi hagyományban szerepel; Pisában és Firenzében például a dóm mellett megtalálni a baptisterio-t, aminek a közepében található a keresztelő medence. Mi a hitük vallására kereszteljük az embereket.
Az úrvacsorát általában negyedévente veszi magához a gyülekezet. A lelkészek osztják két szín alatt, kenyérrel-borral, de mivel mi antialkoholisták vagyunk, erjedetlen borral és kovásztalan kenyérrel folyik ez a rítus, hiszen az erjedés a bűn szimbóluma. Az úrvacsorát olyan emlékezésnek tekintjük, amiben jelen van Jézus, ő vendégel meg az asztalánál.
A kisgyerekek kapcsán érdekes, hogy ha újszülött kerül a családba, és a szülők úgy gondolják, elhozzák a kicsit a gyülekezetbe, mondunk érte egy imádságot, bemutatjuk, ahogy mi nevezzük ezt a szertartást, és megkérjük a gyülekezet tagjait, hogy segítsék a családot a gyermek nevelésében.

Szombattartás?

Mi a Tízparancsolat szombatját tartjuk ünnepnek, mégpedig nem vallási megfontolásból, hiszen a szombat ünneplése nálunk a családi együttlétről szól, aminek az a célja, hogy az embernek legyen egy kis ideje magával és a szeretteivel is foglalkozni, akkor tartjuk az istentiszteletet, és nem dolgozunk aznap. Péntek este letesszük a heti gondokat, és az olyan jó.

Milyen egyházi szerepet vállalhatnak a nők?

Akár lelkipásztorok is lehetnek. Öt évig tartó teológiai tanulmányaik után következik egy próbaév, majd a legalább ötéves segédlelkészi szolgálat, azt követően felszentelik őket lelkipásztorrá.

Az eddig említett tevékenységek mellett milyen szerepet vállalnak még a közéletben az adventisták? Beleértve a politikai szerepvállalást is.

Rosszabbat nem tehet egy adventista az egyházának, mint hogy nem vállal társadalmi szerepet. Ha becsukódik egy egyház, kiesik a társadalmi szimbiózis rendszeréből, akkor egyszerűen képtelen fennmaradni. Nyilván az egyháznak vannak specifikus feladatai, amelyek jórészt karitatív jellegűek; mindenfajta társadalmi mozgásban ott vannak az adventisták. A politikai pártokkal más a helyzet. Köztünk is élnek jobb- és baloldali szimpatizánsok, ellenben kritérium, hogy lelkészeink semmiféle pártpolitikát nem folytathatnak. Hülyeség lenne megosztani a gyülekezetet.

Miből gazdálkodik az Adventista Egyház?

Gyülekezetünk tagjai jövedelmük tizedrészét odaadják az egyháznak, ebből élünk, nem is rosszul. Mi egy fillér állami támogatást nem fordítunk a lelkészeink fizetésére, aminek az a filozófiája, hogy amennyiben egy lelkipásztor nem a gyülekezettől függ, akkor nem a gyülekezetet fogja szolgálni. A normatívák szerint nekünk járó állami támogatást egyrészt intézményeink fenntartására fordítjuk, hiszen például idősotthonunk működtetésével, az öregek gondozásával feladatot vállalunk át az államtól. Másrészt a második világháború után tőlünk elvett és államosított intézményeink (például kiadóhivatal, nyomda, gyülekezeti helyiségek, templomok) helyreállítására, újjáépítésére költjük az állami forintokat. Nem az állam kegyeiből élünk.

Mennyire kiterjedt az egyházuk?

Az országban 140 gyülekezetünk működik 4700 felnőtt taggal.

Milyen a viszonyuk a történelmi egyházakhoz, milyen a többi kisegyházhoz?

A nagy keresztény egyházakkal felhőtlen a kapcsolatunk, a kisegyházakkal pedig még erősebb az összefonódás, hiszen 1967-ben megszerveztük a Szabadegyházak Tanácsa lelkészképző szemináriumát, amelynek hosszú ideig igazgatója voltam. Azóta számos egykori hallgatóm áll különböző kisegyházak élén, tehát velük még szorosabb a kapcsolattartás.

Hit Gyülekezete, Magyarországi Szcientológia Egyház?

Ezekkel az agresszívebb (nem akarom őket bántani) új egyházakkal szemben a várakozás türelmes álláspontján vagyunk. Ha elfogadjuk, hogy az egyházak is végigélik egy embernek az életét, akkor ők most a kamaszkori szemtelenség állapotában vannak.