Végetér az ökumenikus imahét

Az imahetet Spencer Jones és Paul Wattson anglikán lelkészek kezdeményeztek. A keresztények egységét célzó eseménysorozatot 1908-ban a New York állambeli Graymoorban hirdették meg - mondta el az MTI-nek Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető tanára, a Katolikus Püspöki Konferencia Ökumenikus Bizottságának tagja.

Az imahetet általában január 18-a és január 25-e közötti időszakra teszik, előbbi Péter apostol római székfoglalásához kapcsolódik, utóbbi Pál apostol megtérésének ünnepe.

Az évek során kialakult hagyomány szerint viszont - előnyben részesítve a vasárnapot - a "pálforduló" előtti vasárnap nyitják a meg az imahetet, és a világ minden táján vasárnaptól a következő vasárnapig tart a rendezvény.

Az ökumenikus imahét célja az egyházak "látható egységének" elérése. Ennek érdekében azért imádkoznak, hogy az egyházak egyre közelebb kerüljenek egymáshoz teológiai felfogásukban, az igazságról és a szeretetről alkotott véleményükben, mert "az imádság mindenkit összeköt Jézus Krisztusban" - közölte Kránitz Mihály.

Ismertetése szerint az ökumenikus imahetek alapgondolata Jézus utolsó vacsorán elhangzott beszéde, mely szerint a keresztények mindnyájan legyenek egységesek bármilyen körülmények között - emlékeztetett.

Az imahét száz éves történetének nagy eredménye, hogy a felekezetközi dialógus spirituális szinten kezdődött, tehát az együtt imádkozás volt előtérben, de ma már a teológiai alapelvek szintjén is közeledtek egymáshoz az álláspontok - fogalmazott.

A katolikus egyházi vezetés kezdetben nem állt a keresztény egységtörekvés, a "pánkereszténység" mellé, olyannyira, hogy 1928-ban a pápa körlevélben tiltotta a híveknek az ehhez való csatlakozást.

Az ökumenizmus katolikus megítélésében a változás Paul Couturier lyoni egyházmegyés pap nevéhez fűződik, aki 1937-ben cikkekben fogalmazta meg, hogy Krisztus Földre jövetele is megköveteli az egységet, és a szeretet lényege is ezt feltételezi - állította.

Az igazi áttörés katolikus részről a II. vatikáni zsinat (1962-1965) után következett be, amikor egyik céljukként a többi egyház felé való nyitást nevezték meg, mert az ökumenizmus "a Szentlélektől van". Ezzel elhárult az akadály a katolikusok részvétele elől az ökumenikus imahéten. További eredmény volt, hogy II. János Pál pápa 1995-ben enciklikájában "visszafordíthatatlannak" minősítette az ökumenikus mozgalom melletti katolikus elkötelezettséget - mutatott rá.