"Atewa tulajdonképpen egy bauxithegység, ahol külszíni fejtéssel akartak bauxitot bányászni, ami a hegyvidéki esőerdő elpusztítását jelentette volna. A koncessziót birtokló cég azonban a fokozódó természetvédelmi ellenállás miatt felkérte a Conservation International (CI) nemzetközi természetvédelmi civil szervezetet, hogy mérjék fel, milyen mértékű természeti kár keletkezne az erdő letermelésével. A kutatóexpedíció során a már korábban kimutatott természeti értékek mellett előkerült több tudományra új faj, illetve globálisan veszélyeztetett kétéltű fajok világviszonylatban is jelentős állományát sikerült megtalálni, a különböző szakterületen dolgozó kutatók együttes felmérésével".

"Az eredményeket a CI gyorsan publikálta, és széles körben népszerűsítette, hogy minél több helyre eljussanak azon információk, melyek szerint Ghánában olyan természeti értékek vannak, amelyek világviszonylatban is kiemelkedők mégsem védettek, ezzel párhuzamosan pedig kezdeményezték az Atewa-hegységben nemzeti park létesítését" - mondja Sáfián Szabolcs, magyar kutató. "Mi egy civil szervezet, a Butterfly Conservation Society, Ghana (BCHANA) keretében folytatjuk a CI által kezdeményezett kutatást, pillanatnyilag is egy olyan pályázaton dolgozom, mely éppen nem lepkékről, hanem kétéltűekről szól, azonban ,ha nyerünk a pályázaton, párhuzamosan folytathatjuk a felmérést a lepkékről és a szintén veszélyeztetett békákról".

Sáfián Szabolcs eredetileg Szegeden erdész technikus végzettséget szerzett, majd Sopronban a Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Karán a vadgazda-mérnök és természetvédelmi szakmérnök szakokat végezte el, tanulmányait jelenleg is folytatja, természetvédelmi MSc. (mester) képzésen hallgató. "Ghánába egy diák cserekapcsolaton keresztül jutottam az IAESTE-n (Mérnökhallgatók Nemzetközi Szervezete) keresztül, azonban a kinti körülmények nem olyanok voltak, amelyet - kezdő afrikánerként - vállalni tudtam-mertem volna, ezért a program helyett próbáltam egy kicsit megismerni az országot, meglátogattam nemzeti parkokat, kapcsolatokat építettem. Amikor hazajöttem, úgy terveztem, hogy visszamegyek hosszabb időre, két évvel később sikerült is fél évet Ghánában töltenem. Egy természetvédelmi civil szervezet gondolata ekkor fogalmazódott meg bennem és mivel engem elsősorban a lepkék érdekelnek, létrehoztunk egy olyan szervezetet, mely a lepkékkel és azok védelmével foglalkozik".

" Két-három év előkészítés után megalapítottuk a BCGHANA-t, mely ma már aktív szervezet; elsősorban kutatási és természetvédelmi programokban vesz részt, vagy segíti azokat, mint amilyen a Conservation International programja is volt Atewa-n. Ghána nappali lepkéinek teljes felmérését is célul tűztük ki, ezen túl az emberek felé népszerűsítjük, hogy Ghánában nemcsak az erdei elefántok és madarak képezik az élővilágot, hanem az alacsonyabb rendű élőlények is, melyek a természetben ugyanolyan értékesek, sokszor pedig értékesebbek, mint a nagyobb testű állatok".

A BCGHANA expedícióival kapcsolatban, Sáfián Szabolcs elmondta, "egy expedíció nagyon sok előkészítő munkát igényel, az úti célok, a felszerelés, a költségek tervezése már több hónappal az indulás előtt elkezdődik. Tavaly ősszel indítottunk el egy önkéntes programot, amelyet mostantól minden évben megszervezünk, és amelyre elsősorban egyetemi hallgatókat, vagy frissen végzett fiatalokat várunk. Az egy hónapos terepi program egyelőre lepkékkel kapcsolatos kutatási gyakorlatról szól, de ha elindul a kétéltű program, akkor erre a felmérésre is szeretnénk hallgatókat találni. A program önköltséges, amihez némi kutatási hozzájárulást kérünk, mivel egy expedíció finanszírozását egy kis szervezet saját zsebből nehezen tudja elvégezni. Sokat kell pályáznunk, illetve az önkéntes programokon keresztül megpróbálunk egy ún. szimbionta kapcsolatot létrehozni".

"Mi biztosítjuk a felszerelést, adjuk a terepi vagy tudományos munkát, az önkéntesek pedig szakmai gyakorlatot szereznek, betekinthetnek az esőerdei ökoszisztémába, annak élővilágába és hozzájárulnak az expedíciós költségekhez. Mivel egy szervezett programban vesznek részt, biztosítva van az önkéntesek biztonsága a gyakran kalandos körülmények ellenére, a költségek a csoporton belül jobban eloszlanak, és a szervezést a BCGHANA szinte teljes egészében felvállalja. Ha ezt hasonlítjuk egy egyéni utazás költségeihez és a velejáró szervezéshez, akkor kiderül, hogy még pénzügyileg is sokkal jobban jár az önkéntes. A résztvevők komoly szakmai programban vesznek részt, olyan ismereteket szereznek, amelyet máshol nem lehet megtanulni. Általában olyan önkénteseket vártunk, akiknek van valamilyen szakmai előképzettsége - legutóbb többek között szegedi biológus hallgatók jelentkeztek - csupa olyan ember, akik igen hasznosak voltak a terepi munkában, másrészt nagyon sokat profitáltak abból, hogy kint voltak velünk Ghánában. A program iránt érdeklődtek már botanikusok is".

Az oltásokkal és klimatizálódással kapcsolatban a kutató elmondta, a legfontosabb oltásokkal ő is rendelkezik. "Sárgaláz ellen elvileg kötelező a védőoltás, egyéb védőoltások is javasoltak hosszabb tartózkodás esetén. Nekem van hepatitis, meg cseppfertőzéssel terjedő agyvelőgyulladás elleni védettségem is, illetve kaptam oltást vérhas ellen. Ami fontos, hogy az embernél legyen malária gyógyszer, és szedje is rendszeresen. Amint az ember klimatizálódik jól elviselhetőek a körülmények is. Az erdőben - hiába száz százalék a páratartalom - jól érzem magam, a városban viszont iszonyatosan meleg lehet. A betondzsungel közé zárt forró, benzinbűzös levegő sokszor elviselhetetlen, bár az is része Afrikának. Az erdőben az emberről ömlik ugyan a víz, de előbb-utóbb hozzáedződik. Akik velem kint voltak, nagyon élvezték".

Az új fajok felkutatásával kapcsolatban a szakember elmondta, "Afrikában a helyi emberek is kezdenek eltávolodni a természettől, a lepkékről pedig olyan mítoszt, mely új fajról szól, igen nehéz találni. Emlősöknél és madaraknál előfordult, hogy egy helyi vadász leírása alapján új faj nyomára jutottak, a rovarfauna viszont olyan gazdag, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen, ehhez a legeldugottabb esőerdőben is a fauna szisztematikus kutatása szükséges. A viktoriánus időben rengeteg angol járta végig Nyugat-Afrika partjait, akik általában nem kutattak, hanem gyűjtők voltak. Számukra az volt az érdekes, hogy mindent megfogjanak, így a gyakoribb fajok korán ismertté váltak. Később elindult egy-két komolyabb kutatás, elsősorban a nemzeti parkok természeti értékeinek felmérésére, amelyek során előkerült sok ritkább és kisebb elterjedésű faj, de még mindig rengeteg olyan terület van Afrikában, ahol sok, a tudomány számára ismeretlen állat él".

"Bárhonnan kerülhetnek elő új fajok, ahogy ez évről-évre meg is történik. Nekünk lepkészeknek minden trükköt be kell vetnünk: erjedt gyümölcs-csalétekkel ellátott csapdákat kell állítani, minden napszakban, különböző időkben kell végigjárni a területeket. Szintén nagyon sok olyan lepkefaj van, amelyeknek csak a hernyóját találjuk meg, amiből kinevelhetjük a lepkét, mivel az imágó maga nagyon rejtett életmódot él. Bár nagy a fajgazdagság, az esőerdőben sincs minden faj egyszerre jelen, még a trópusokon is megfigyelhető egyfajta szezonalitás, ami nálunk a mérsékelt övben az évszakok változásával mindenki számára látható és egyértelmű. Adott területen a tenyésző lepkefajok kb. 50-60 százaléka az, mely egy egyidőben kifejlett lepkeként megtalálható, a többi pedig az év más-más szakaszaiban kel ki, egyszer gyakoribb, másszor pedig az észlelési küszöb alatt marad. Emiatt ugyanazt a területet többször meglátogatva nagyobb eséllyel kerülnek elő az új fajok".