A Mindentudás Egyetemének lezárulta után vetődött fel a szervezőkben az ötlet, hogy az egyetemi szint után legyen egy mesterkurzus, egy továbbfejlesztett fokozat. Ezek egy kisebb, ötven fős hallgatóság előtt zajló, interaktívabb előadások lesznek, ahol a közönségnek a korábbinál fontosabb szerep jut.
A jelenlegi szemeszterben több olyan tudóst is felkérnek, akik korábban már tartottak előadást a Mindentudás Egyetemén, de lesznek újak is. A mesterkurzus foglalkozásai mindig egy-egy téma köré csoportosulnak. A hálózatkutatást immunológiai és genetikai tárgyú előadássorozat követi. A harmadik foglalkozást a lézerfizikának szentelik. A tavaszi szemeszter utolsó előadássorozata pedig annak jegyében telik, hogy 2008 a Föld Bolygó Nemzetközi Éve. A nemzetközi év indokolta azt, hogy a mesterkurzus helyszínéül a Magyar Állami Földtani Intézetet választották a szervezők.
A szombati mesterkurzus a hálózatkutatás különféle kérdéseivel kapcsolatos. Vicsek Tamás fizikus a munkahelyi hálózatokról beszél. Egy nagyobb munkahely alkalmazottainak kapcsolatrendszere nagyon bonyolult, a csoportok, osztályok, főosztályok miatt ez egymásba ágyazott és átfedő hálózat. Mindenkinek van egy saját, több közösségből álló kapcsolatrendszere, amelyek a sok közös ismerősön keresztül egymásba fonódnak.
Az előadás az ilyen hálózatok kibogozásában hasznos módszerekről szól, amelyek révén több fontos kérdés is megválaszolható, olyan, mint hogy hasonló-e a cégen belüli formális és informális hálózat, melyek a kulcsfontosságú csoportok és ezek milyen tulajdonsággal rendelkeznek, vagy hogyan lehet az információterjedést optimalizálni?
A válaszok értelemszerűen hozzájárulnak a cégek működésének optimalizálásához, és előrevetítenek egy társadalmat, amelyben a hatékonyság növelésének új, kifinomult módszerei növelik az életminőséget.
Kertész János fizikus előadásában arról beszél, hogy a mindennapi életünk során rengeteg digitális nyomot hagyunk: telefonhívásaink, internetes kapcsolataink, vásárlásaink, belépőkártyáink használata digitálisan tárolt adatok tömegét eredményezik tevékenységeinkről, szokásainkról, kapcsolatainkról. Hasonlóan, az ipari termelés, a szolgáltatások, a kultúra vagy a sport világában is hatalmas mennyiségben, folyamatosan képződik a digitális információ. Az adatok az emberi tevékenységek komplex rendszereiről vallanak, amelyekről a megfelelő hálózati struktúra tanulmányozásával lehet a legtöbbet megtudni. Az előadó példákon mutatja be, hogy hogyan lehet a modern hálózattudomány segítségével a "digitális lábnyomokat" a társadalom vagy a gazdaság törvényszerűségeinek megismerésére felhasználni.
Lovász László matematikus azt elemzi, hogy "meddig nőnek a nagy hálózatok". Vajon milyen matematikai eszközökkel lehet leírni, megérteni és elemezni egy olyan nagy hálózatot, amelynek még a pontos szerkezetét sem tudjuk megadni? Ilyen az internet, az emberi agy, vagy az emberek közötti ismeretségek hálózata. Lehetséges-e egy ilyen hatalmas hálózatot egy sokkal kisebbel modellezni valamilyen egyszerű véletlenszerű folyamattal? Vagy esetleg célszerűbb egy ilyen nagy hálózatot folytonos közegként elképzelni, ahogy az atomokból felépülő anyagot makroszkopikusan kezeljük.
