A Columbia, az első űrsikló építését az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) 1975-ben kezdte meg, nevét a Földet első amerikai vitorlásként megkerülő bostoni hajó, valamint az Apollo 11 parancsnoki modulja nyomán kapta. Már első repülése előtt életeket követelt: az utolsó tesztek során két munkás meghalt a kiszivárgó nitrogéntől. A próbarepülés azonban sikeres volt, az 1981. április 12-én útnak induló hajó két nap alatt 36-szor kerülte meg a Földet. Az első, 1982-es éles küldetés után a visszatérő űrhajósokat Ronald Reagan elnök várta, aki a küldetést "Afganisztán szabadságért küzdő népének" ajánlotta.
1983-tól további űrsiklók álltak szolgálatba: az 1986-ban, fellövésekor megsemmisülő Challenger, majd a Discovery és az Atlantis, végül pedig az Endeavour. Hozzájuk képest a Columbia robosztusnak számított, az Endeavournél például majd 4 tonnával volt nehezebb. Tervezői száz repülésre szánták, a 2003-as katasztrófáig 27-szer szállt fel, 301 űrben töltött napja alatt 125 millió mérföldet tett meg.
A Columbia 2003. január 16-án indult utolsó küldetésére Rick Husband parancsnoksága alatt, a héttagú legénységből - Willie McCool pilóta, Michael P. Anderson, Laurel B. Clark, David M. Brown, Kalpana Chawla és első izraeli űrhajós Ilan Ramon - négyen voltak újoncok. A 16 napos misszió alatt 80 kutatást végeztek el, s megjavították a Hubble-űrtávcsövet is.
Az űrsikló 2003. február 1-jén érkezett újra a Föld légkörébe, 8 óra 57 perckor még felvételeket készítettek róla Új-Mexikó fölött. Amikor a NASA 9 órakor elvesztette vele a kapcsolatot, a már lángokban álló Columbia 63 ezer méteres magasságban, 20 ezer kilométeres sebességgel haladt Texas fölött. A NASA csak este mondta ki először, amit mindenki sejtett: a legénység tagjai meghaltak. A több állam területén szétszóródó roncsok között az űrhajósok maradványait is megtalálták, s viszonylag épségben kerültek elő egyes tárgyak, így a Deep Purple rajongó Kalpana Chawla CD-lemezei is.
A hosszas vizsgálat végül arra jutott, hogy a felszállás után 81 másodperccel a külső üzemanyagtartály szigetelésének egy levált darabja a Columbia baloldali szárnyának ütközve egy 40 centiméteres lyukat ütött a hővédő pajzson. A földi légkörbe visszatérve a lyukon keresztül forró gáz, illetve levegő áramlott az űrsikló szárnyának belsejébe és szétégette annak szerkezetét. A szakemberek az indításkor észlelték a szigetelődarab leválását, de nem tartották súlyosnak az esetet. Az asztronauták sorsa tehát már a felszálláskor megpecsételődött, de ők erről- a híresztelésekkel ellentétben - nem tudtak, bizonyság erre az a tragédia előtt pár perccel készült videofelvétel, amelyen a landolás előkészületeiről beszéltek.
Az elhunytakról kisbolygókat neveztek el, a Sziklás-hegység vonulataihoz tartozó Sangre de Cristo hegyekben pedig a Columbia-csúcs őrzi emléküket. Nem egészen fél mérföldre tör az ég felé a Challenger-csúcs.
