Az indoklás szerint Budaházy György túllépett ugyan a véleménynyilvánítás határain, de közvetlenül és konkrétan az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására nem hívott fel, ezért a vádbeli bűncselekmény nem állapítható meg.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész fellebbezett, így a büntetőper a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik majd másodfokon.
A 2002 nyári hídfoglaláskor ismertté vált férfi ellen a 2006 őszi fővárosi zavargások utáni hónapokban, jobbára a Kuruc.info internetes portálon közzétett 13 írása miatt indult büntetőeljárás.
A vádbeli bűncselekményt magyar bíróságok nem alkalmazták a rendszerváltás óta. Az előző tárgyaláson az ügyész felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott, az ügyvéd felmentést, mert álláspontja szerint védence tevékenysége a véleménynyilvánítás szabadságának körébe tartozik.
Az ügyészség szerint a vádlott céljai között szerepelt a kormány elkergetése, a parlament feloszlatása, alkotmányos nemzetgyűlés összehívása, továbbá a társadalmi és tulajdoni viszonyok átalakítása. Ugyanakkor a vádhatóság képviselője korábban maga is megjegyezte: Budaházy erőszakos cselekményeket közvetlenül nem idézett elő.
Budaházy az eljárás során tagadta bűnösségét, és többek között azt hangoztatta: irreális feltételezés, hogy egyedül puccsot készített volna elő. Inkriminált írásaiban - melyeket a bíróság órákon át ismertetett az előző tárgyaláson - többek között azt fejtegette, hogy "új rendszerváltásra, új elitre és új játékszabályokra van szükség", "többet ér egy diktatúra, ha az hazafias, mint egy demokrácia, amely elherdálja a jövőt", "az embereket nem az emberi jogok, hanem a biztonság, a biztos megélhetés teszi boldoggá", továbbá az országnak "területi revízióra" és "szakrális vezetésre" van szüksége.
A bíróság a szerdai ítélet szóbeli indoklásában hangsúlyozta, hogy miután az inkriminált írások közlésének tényét a vádlott sem vitatta, elsősorban egy jogkérdésről, a véleményszabadság határainak, illetve az államrend védelmének dilemmájáról kellett dönteni.
A bíróság rámutatott: a szólásszabadság a demokratikus államokban világszerte elismert, védett jog, melyet a magyar alkotmány is rögzít, és a magyar Alkotmánybíróság is több határozatában sérthetetlen, elidegeníthetetlen alapjogként nevez meg. Az alkotmányos alapjogok pedig demokratikus társadalmakban csak arányosan, a szükséges mértékig korlátozhatók.
Az Alkotmánybíróság korábban kimondta, hogy a népszerűtlen, "sajátos" nézetek megnyilvánulása a fejlődőképes, eleven társadalmak része. A közvélemény szabad alakulása nélkülözhetetlen a demokráciában.
Nem a közlés tartalma, hanem közvetlen és belátható következményei alapozhatják meg a felelősségre vonást - érvelt a bíró, és hozzátette: a strasbourgi emberi jogi bíróság szerint a véleményszabadság határa ott húzódik, ahol a közlés már erőszakra hív fel. A vádbeli írások azonban minden "harcosságuk" ellenére sem buzdítottak erőszakra - mondta.
A vádbeli időszakról - azaz a 2006 őszi fővárosi zavargások időszakáról - szólva a bíró kifejtette: feszült közhangulat, nagymértékű társadalmi, politikai megosztottság és egzisztenciális bizonytalanság uralkodott, továbbá "a demokratikus intézmények bizalmi deficitje a bíróság részéről is objektív tényként mondható ki". Addig elképzelhetetlen jelenetek zajlottak le a fővárosban, megjelent a nyílt, utcai erőszak is - mint például a tévészékház ostromakor.
A vádlott ekkoriban közzétett írásaival eljutott az erőszak lehetőségéig, például felvetette, hogy a "rohamosztagosok elpusztítandó ellenség", hogy "gyönyörű", mikor kövekkel, Molotov- koktélokkal támadnak a tüntetők, és hogy "takarodjanak, ha élve meg akarják úszni".
A bíró egyetértett az ügyész álláspontjával annyiban, hogy a vádlott írásaiban többször is a szólásszabadság alkotmányos jogán túllépve megsértette a demokratikus értékeket, ám a bíró szerint önmagában a véleményszabadság határainak túllépése nem büntetendő, csak akkor, ha ennek közvetlen és belátható következményei is vannak, azaz a vádbeli cselekmény esetében közvetlenül arra irányul, hogy az ország alkotmányos rendjét - alkotmányát, államformáját, a hatalom gyakorlásának módját, kereteit, szervezetét - megváltoztassák.
A bíró elutasította azt a korábbi védői felvetést, hogy koncepciós per folyna, hiszen a vádlott élhetett jogaival. Megjegyezte továbbá, hogy ebben a társadalmi helyzetben az ügyésznek az volt a dolga, hogy jogi indokait, álláspontját kifejtse, és a bíróság maga is kereste a válaszokat a kialakult helyzetre.
A bíróság hangsúlyozta: Budaházy György büntetőpere az alkotmányos demokrácia kereteiről, az alapjogok érvényesíthetőségéről, a toleranciáról, a radikalizmusról és a demokratikus társadalmakban nélkülözhetetlen nyitott gondolkodásról szól.
Végül a bíró Bibó Istvánt, a XX. századi nagy magyar gondolkodót idézte, aki szerint: "Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvésektől, az ellenség ismeretlen gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük."
A vádlott az ítélethirdetést követően újságíróknak úgy nyilatkozott: győzött a józan ész, a bírósági eljárás rávilágította a figyelmet "rendszerváltó gondolataira".
Budaházy György tárgyalóteremben megjelent, árpádsávos, illetve a Szent Koronával ékesített nemzeti zászlókat felmutató hívei az ítélethirdetést tapssal fogadták, azt követően pedig elénekelték a Szózatot és a bíróság épülete előtt is éljeneztek.
