Elfogadják a melegek házasságát

Ez és más szociális reformok merőben új arculatot adtak a hagyományosan katolikus Spanyolországnak, és bár a klérus hadakozik ellenük, úgy tűnik, a közvélemény elfogadta azokat. Ennek jele, hogy a március 9-én esedékes általános választások előtt a melegek jogai nem számítanak kulcskérdésnek, sokkal inkább a magas infláció, a magas kamatlábak és Európa egyik legdinamikusabb gazdaságának a stagnálása. Ez magyarázza, hogy a konzervatív Néppárt (PP) és a kormányzó szocialisták jelenleg fej-fej mellett haladnak a közvélemény-kutatásokban. Az a terület, ahol José Luis Rodriguez Zapatero szocialista miniszterelnök egyértelműen vezet néppárti kihívója, Mariano Rajoy előtt, az a társadalmi reform, és Zapatero igyekszik ebből tőkét kovácsolni.

A kormányfő január közepén, amikor visszatekintett négy év évére, kijelenthette: megtartotta a szociálisan érzékeny kormányzásra tett ígéretét.

Spanyolország egyike azoknak az országoknak, amelyek teljes jogú státust biztosítanak az azonos nemű pároknak, beleértve az örökbefogadási jogokat. Zapatero ezenkívül tető alá hozott egy olyan törvényt, amely pénzügyi támogatást ad a fogyatékkal élőt vagy idős hozzátartozót eltartó családoknak, amnesztiában részesítettek 600 ezer illegálisan Spanyolországban tartózkodó külföldit, és különleges bíróságokat hozott létre a házastársi erőszak üldözésére. Zapatero kabinetjének fele, és a szocialista képviselőjelöltek fele egyaránt nő.

Mindez kiáltó ellentétben van a Franco-diktatúra Spanyolországával. Ramón Cotarelo politológus szerint ez a reakció arra, hogy az ország közel négy évtizeden át a kontinens legelnyomottabbjainak, legelmaradottabbjainak egyike volt. Cotarelo úgy véli, ez a gyógyír a spanyolok Európa többi részével szembeni kisebbségi komplexumára.

Az Instituto Opina által 2005-ben, a melegházasságokról szóló törvény elfogadásának másnapján készített felmérés szerint 62 százalék támogatta a jogszabályt, és csak 30 százalék volt ellene.
A 45 milliós nemzetből alig néhány ezer meleg pár kötött házasságot, és Cotarelo szerint ez a változás valószínűleg nem dühített fel sok mérsékelt konzervatívot. Ez pedig döntő lehet egy olyan választási versenyben, ahol a centrista szavazatoknak kulcsfontossága van.

A római katolikus egyház viszont annál dühösebb. Tavaly december 30-án egy madridi nagygyűlésen, amelyet az egyház a hagyományos családi értékek érdekében hirdetett meg, egymás után szólaltak fel a püspökök Zapatero ellen. A mintegy 150 ezres tömeg egy emberként helyeselt, amikor óriás kivetítőn megjelent XVI. Benedek pápa és közölte: a házasság a férfi és nő közötti megbonthatatlan egységet jelenti. Agustin García-Gasco bíboros, Valencia érseke egyenesen kijelentette: a melegházasságok és a gyorsított válási eljárások aláássák a spanyol család és társadalom építményét. Zapatero azzal vágott vissza, hogy az egyház rá akarja erőltetni saját nézeteit az emberekre, akik "tökéletesen tudomásul vették" a melegházasság intézményét.
Franco idején az egyház nagy hatalommal rendelkezett és közel állt a kormányhoz. A Caudillo 1975-ben bekövetkezett halálával a klérus jelentős támogatói forrást veszített el, és napjainkban a spanyolok magukat katolikusnak valló 80 százalékából csak egy kis töredék jár rendszeresen templomba. Ezzel egy időben a spanyol társadalom sokkal toleránsabb lett a homoszexuálisokkal szemben. Tavaly például egy AIDS-ellenes reklámban, amely felszólította a homoszexuális férfiakat az óvszer használatára, az egyik főszereplő Fernando Grande-Marlasca, a terrorizmus elleni legfőbb spanyol törvényszék egyik vezető bírája volt, aki nyíltan vállalja másságát.