Érzelmileg labilis személyiségzavar (Borderline)

A borderline súlyos személyiségzavar; a hangulat szélsőséges ingadozásával, a személyközi kapcsolatok és az énkép instabilitásával jellemezhető. Ritkábban magyarul határeseti személyiségzavarnak vagy érzelmileg labilis személyiségzavarnak is nevezik.
A beteget érzelmi instabilitás jellemzi. Az alaphangulatát a depresszió vagy a szorongás határozza meg; ez néhány óráig vagy néhány napig is eltarthat. A szorongáshoz krónikus üresség és unalom érzése társulhat.

A borderline személyiségzavar is több filmben megjelenik; ebben szenved az 1992-es Egyedülálló nő megosztaná egyik főhőse, Hedra (Jennifer Jason Leigh) is. Mivel saját maga értékes kapcsolatokat nem tud kialakítani, hasonlítani szeretne lakótársnőjéhez, Allie-hez (Bridget Fonda). Ez még nem lenne baj; de a betegség eredményeképp ez a hasonlítani vágyás kóros méreteket ölt: felveszi a lány stílusát, ugyanolyanra vágatja és festeti a haját, el akarja csábítani a barátját. Az érzelmi instabilitás is megjelenik, amit a lány szélsőséges hangulatingadozásai és viselkedése példáznak.

Hosszú távú memória zavara

Memóriazavar esetén az agy a memóriáért felelős egyik része, a hippocampus sérül, így az ember képtelen hosszú távon emlékeket megőrizni. Azonban, ha a beteg olyan helyzetekkel vagy emberekkel találkozik, melyek korábban fájdalmat okoztak neki; azok nem lesznek idegenek számára, hanem kellemetlen érzéseket váltanak ki, bár valóban nem tudja, pontosan hova tegye őket.
Ennek oka, hogy habár a hippocampus sérült, az emberek tudat alatt mégis megőrzik a traumás eseményekre utaló emlékeiket, melyekkel újra szembesülve az emlékek bizonyos mértékben előjöhetnek. A traumákat ugyanis az agy két elkülöníthető része őrzi: a már említett hippocampus, amely a memória központja, és az amygdala, mely az agy egyik érzelmekért felelős része.

A 2002-es Memento a memóriazavart bemutató egyik legsikeresebb alkotás, amely alaposan próbára teszi a néző koncentrációját és logikáját; kénytelenek vagyunk minden pillanatban figyelni, hogy megértsük, mi folyik a vásznon. A főszereplő egy gyilkost üldöz, de mivel ötpercenként elfelejti ezt a tényt, valamint azt is, mi történt vele az alatt az idő alatt; mindez elég nehézkesen megy neki. A film a memóriazavar létezést ellehetetlenítő szerepének bemutatásával felvet egy kérdést: mi értelme az életünknek, ha nem emlékszünk rá?

Kényszerbetegség

A kényszerbetegség szorongásos megbetegedés. A betegek életét visszatérő gondolatok és viselkedések irányítják. Tudatában akaratlanul megjelennek ezek a gondolatok és cselekvések, melyek kényszerítő erővel hatnak rá. Kényszergondolatok lehetnek például a baleset vagy az agresszió, kényszercselekedetek pedig a tisztálkodás, az ellenőrzés, a gyűjtögetés vagy a vásárlási láz.

Ez a betegség jelenik meg a Madárka című 1984-es filmben, ahol a főhős egész életét alárendeli a vágynak: madár szeretne lenni. Az emberekkel képtelen kapcsolatot teremteni, még legjobb barátjával is nehézkesen megy neki. A kényszeres viselkedés enyhébb formája jelenik meg az 1997-es Összeesküvés-elmélet című filmben is, ahol a főszereplő (Mel Gibson) minden percben a címadó összeesküvés-elméletet próbálja meg alátámasztani; és az összes politikai hírt elmélete igazolásának véli (ami egyébként végül be is bizonyosodik). A rögeszmés Zabhegyező-vásárlás tovább fokozza különcségét. A 2003-as Trükkös fiúkban a piti szélhámosnak (Nicholas Cage) is van néhány bogara: cipővel szigorúan tilos rálépni a szőnyegére, és a ház elhagyása előtt az ajtót pontosan háromszor kell kinyitni, majd becsukni. Ezek a rögeszmék azonban a Madárka madárrá válási vágya mellett eltörpülnek, sőt, mulatságosan hatnak.

Münchausen-szindróma

A Münchausen-szindrómában szenvedő betegek rendre valamilyen fizikai rendellenességet szimulálnak, és kórházról kórházra járnak kezelésért. A betegek bizonyos szintű orvosi tudással is rendelkeznek, a kórházba kerülve komoly vizsgálatokat és kezeléseket végeztetnek magukon. Tudatában vannak a csalásnak, figyelemfelkeltésre irányuló vágyuk azonban tudatalatti eredetű. Céljuk a törődés kicsikarása: azért akarnak bekerülni a kórházba, hogy az orvosok, ápolók gyógyítsák őket, foglalkozzanak velük.
Az úgynevezett „átruházott Münchausen-szindróma” esetében a szülő általában gyermekét használja a fenti csalásra: sérülést okoz neki, illetve más módon teszi beteggé, hogy annak szüksége legyen rá; a gondoskodó, ápoló anyára. Az ilyen esetek hátterében a gyermekhez való túlzott érzelmi kötődés áll. A betegség nevét Münchausen báróról, egy valós személyről mintázott regényhősről kapta, aki szárnyaló fantáziája eredményeképp hihetetlennél hihetetlenebb történeteket gyártott.

Az éjszaka hangjai című 2006-os thrillerben a főszereplőnő (Toni Collette) bármit megtesz, hogy odafigyeljenek rá, és törődjenek vele. Kezdetben kitalál egy beteg kisfiút, akit ő gondoz, hogy emiatt tiszteljék és sajnálják őt. Itt azért nem disszociatív személyiségről van szó, mert a kisfiú nem a nő másik énje; tökéletesen tisztában van azzal, hogy csak kitalálta maga mellé. Amikor erre fény derül, és sajnálatot így már nem tud elérni másoknál; vaknak tetteti magát.