A túra útvonala áthalad a télen teljesen kopasz Homok-hegyen, az Apáthy-szikla legendás tanösvényein, a Kis-Hárs-hegy meredek lejtőin, és célba veszi a kevesek által ismert második kerületi Balogh Ádám-sziklát is. Nem túl megerőltető, 20 és fél km, 800 m-es szintemelkedéssel. Ugyanakkor van valami olyan megfoghatatlan hangulata, ami minden alkalommal számos túrabarátot csal a rajthoz.

Idén is remek hangulatban folyt a barangolás, és az idő is kegyes volt. Nem esett, nem fújt (na jó, csak enyhén) és nem csapott mínuszba a hőmérséklet. Izgalmakban pedig nem volt hiány! Az Apáthy-sziklára és a Vaskapu-hegyre a tetőig csak egy kötél segítségével lehetett feljutni, miközben az ember alatt ordító mélység tátongott. A szokásos sziklás terep, és az erdei ösvények után pár kilométeres műútat is be kellett járni, ez azért nem tett annyira jót az ember amúgy is fáradt talpának. A célban aztán nagy pihenés, oklevél, majd igazi, jóleső fáradtság töltötte el az embert. Aki beért időben, kimerülten, ám elégedetten mehetett haza. S hogy mi a titok?



Életérzés túrabakancsban

A teljesítménytúrák a természetjárás szépségeit kapcsolják össze a versenysportok izgalmával és a társas kirándulások feledhetetlen hangulatával. Olyan egészségmegőrző programokat kínálnak, ahol felkészültségünk és kedvünk szerint tehetjük próbára képességeinket. Minderre egész évben lehetőségünk nyílik - a legváltozatosabb tájakon.

Kevesen tudják csak, mit jelent igazán kirándulni. A vad erdőjárók életérzésüket fogalmazzák meg olyan szavakban, mint a "Kinizsi Százas", "Éjszakai Ötvenes"; vagy éppen: a "BEAC Maxi"; és még hosszan sorolhatnánk az ismert teljesítménytúrákat. A lényeg, hogy adott távot meghatározott szintidőn belül kell teljesíteni, szigorúan a kijelölt útvonalon haladva, át az ellenőrzőpontokon, ahol pecsét, néhány biztató szó és finom tea várja a gyaloglókat.

S mindebben mégis mi a jó? – tehetjük fel a kérdést, visszarettenve a „nomádnak” tűnő körülményektől. Kezdjük ott, hogy gyalogolni egészséges. A gyaloglás bármikor elkezdhető, nem igényel különösebb előképzettséget.

Orvosi szemmel

Ahogy dr. Nagymányoki Zoltán sportorvos is kifejtette lapunknak: „Intenzívebb testmozgást jelent a puszta sétálásnál, munkára ösztönzi a bemerevedett izmokat, és mértékkel végezve - az aerobikkal vagy a futással ellentétben - nem terheli túl azokat. Hosszabb távon javítja a légzésfunkciókat, és az utóbbi évek kutatásai szerint serkenti a szervezet vérellátását. Régóta tény, hogy a módszeres gyaloglás az emésztőrendszerre is jótékony hatással van, illetve segít a láb és fenék környéki zsírrétegek eltüntetésében.”



E sport azonban nemcsak a testi fittségünk szempontjából fontos, hanem pszichikai, mentális egészségünk megőrzése miatt is. A teljesítménytúrák esetében az állóképesség próbája az önértékelés ill. az akaraterő fejlesztésével fonódik össze: a gyakran hihetetlennek tűnő szintkülönbségek és távok legyőzése csak pozitív hozzáállással lehetséges. Ahogy a profik mondják: ezt fejben kell megnyerni.

Az olykor jelentős fáradsággal járó küzdelmek szellemi-lelki megújulást, önismereti és világszemléleti újraértékelést is jelenthetnek, főleg az első alkalommal indulóknak. A túrák baráti, egymást vidáman segítő hangulata elősegíti a teljesítésvágyat, a test tűrőképességének, fizikai határainak kitapasztalását, és új önismereti felfedezésekhez vezet.

Mikor, hol, kikkel?

Teljesítménytúrákat egész évben rendeznek, időpontokról és minden szükséges információról a Teljesítménytúrázók Társaságának honlapján tájékozódhatunk. Nekivághatunk például a havas hegyeknek a Téli Mátra keretében, márciusban 48-as emléktúrán járhatjuk be a Pilis legszebb tájait, a Via Dolorosán pedig a Kékest is megmászhatjuk.

A bátrabbakat nehezebb kihívások várják, itt van a legnépszerűbb hosszútávú túra, a Kinizsi Százas. 24 óra áll rendelkezésünkre 100 km legyűrésére a kijelölt ellenőrzőpontokat érintve. De említhetjük a Börzsönyt átszelő BEAC Maxi 110-et, vagy a Zalai-dombságban tekergő Rocky 130-at is.

Na de kivel? – tehetjük fel a kérdést, ha nincsenek igazi túratársaink, akik szívesen jönnének. Amennyiben nem válik be a kalandvágyóbb ismerőseink elhívása, akkor sem kell kétségbe esni! Vágjunk bele egyedül, és lesz társaság! Fontos ugyanis kiemelni, hogy a túrázók társadalma egyáltalán nem zárt, sőt, nagyon is befogadó. Bármelyik megméretést is választjuk, biztosak lehetünk abban, hogy jó közösségben, kitűnő hangulatban tehetjük meg a távot – már ha bírjuk szuflával.