Enyhe túlzás lenne vitának nevezni, amit a népszavazás kapcsán a kereskedelmi televízió stúdiójában megjelenő két úriember produkált. A „találkozó” apropója egy korábbi tévés szereplés illetve annak meghiúsulása, továbbá Horn Gábor szakmai vitára való invitálása lehetett. Mindkettő a március 9-ére kiírt népszavazásról kellett volna, hogy szóljon, ahogy a cikk témájául szolgáló beszélgetés is. Tartalmi kérdések vitája helyett azonban csak többnyire személyeskedő és már milliószor hangoztatott ideológiákat tartalmazó szócsata keveredett a kettős meghívásból. Később elhangzott, hogy éppen az ilyen szópárbajok elkerülése végett az SZDSZ inkább szakpolitikusi vitákat szorgalmazna Horváth Ágnes és Magyar Bálint részvételével.

Szópárbaj és fegyverhordozók 

A népszavazási vita azzal indult, hogy Horn újra utalt Tarlós érdekes független státuszára a Fideszben (micsoda képzavar), amire Tarlós visszaütött azzal, hogy számára a mai napig homályos a szabad demokraták rendszerváltás körüli szerepe.



Minek nevezzelek?

Miről vitatkoztak tehát a képviselő urak? Kezdjük ott, hogy min kellett volna. A két politikus álláspontja indoklása végett jelent meg - minden valószínűséggel - a vitán. Tarlós István az „igen” sarokban, a „nem” sarokban pedig Horn Gábor. Bár a műsorvezető, Jakupcsek Gabriella időről- időre igyekezett visszaterelni a felborzolt kedélyeket a vita eredeti témájához, a népszavazáshoz, a politikusok álláspontjuk képviselete helyett például olyan közérdekű problémákban próbáltak - sikertelenül – dűlőre jutni, minthogy miként kell szólítani a velünk „ellentétes oldalon” álló politikusokat. Horn „lekollégázta” Orbán Viktort, mire pár perccel később érkezett a verbális válasz: Tarlós „leelvtársazta” Gusztos Pétert.

Ki mit tanult?

Amikor Horn igazságosságról beszélt a felsőoktatás kapcsán Tarlósnak, rögtön Kóka János jutott eszébe, aki elvégezte az orvosi (legdrágább) egyetemet, azonban informatikusként kezdett el dolgozni, és gazdagodott meg. Érdekes fejlemény, hogy a volt polgármester „kimagasló közlekedési miniszternek” tituálta az SZDSZ pártelnökét. Horn csak később üti le ezt a magas labdát: neki eszébe nem jutna azzal példálózni, hogy Orbán jogásznak tanult és politikusként dolgozik.



Magyarország szocialistái egyesüljetek!

Az SZDSZ kampánya került ezek után a középpontba, még mindig a kérdések helyett. Tarlóst zavarja az az ötágú csillag, ami „olyan vörös, mint a parancsolat.” De legalább ennyire érdekesnek tartja a "nem a szocializmusra" szlogent is. Itt jelenik meg a szocialista fogalom, mint fából vaskarika. Tarlós ugyanis volt olyan kedves, és elmagyarázta nekünk, hogy mi a szocialista szó három jelentése. Mindháromban benne van a szocializmus szó, de ez már sajnos nem lett megmagyarázva. És nyelvész legyen a talpán, aki rendet tesz, hogy melyik párt mit is képvisel, hiszen a Fidesz szociális népszavazásnak nevezi a tavaszi referendumot. Talán Bakos Ferencet kellett volna meghívni a reggeli műsorba?

A magyar belpolitika mátrixa

Az már csak hab a tortán, hogy a válaszok mellett való érvelés helyett sokkal nagyobb súlya volt a következmények taglalásának. Horn már a beszélgetés elején megjegyezte: a népszavazás három kérdésről szól, és nem többről, választások 2010-ben lesznek. Tarlós közvetett következményekről beszélt. Bővebb kifejtés helyett annyit tett hozzá, hogy egy eredményes népszavazás következményeiről nem őt, hanem Gyurcsány Ferencet kellene megkérdezni. A vita hevében előkerült a virtuális valóság szókapcsolat is. Horn számára Orbán Viktor, ezzel szemben Tarlós számára az SZDSZ jelenti a virtuális valóságot.



Tizenöt perc alatt annyit mindenesetre megtudhattunk, hogy a népszavazás alapvetően három kérdésről szól. És még azt is, hogy Tarlós nem szokott nyerni a totón, és hogy nemcsak a magyar nép, hanem a közvélemény-kutatási adatok is túlsúlyosak.

Bármennyire meglepő, a népszavazási kérdésekről is beszéltek a műsorban. Horn az öngondoskodás és az igazságosság irányába menne el a „nem” útján. Tarlós nem a nagy ellátó rendszerekhez való hozzányulást kérdőjelezi meg, hanem a módszereket és az eredményeket.
Bármennyire is nem meglepő, azért hozzáteszem, egymás érveivel nem szálltak igazán vitába, személyeskedő hangnemű csatát láthattunk.

Ezután a tanulságos negyedóra után máshogy fejezném be Tarlós egyik, a vita során elhangzott mondatát: Biztosan hülye ez a nép, ha elhiszi, hogy ebben a népszavazásban az ő véleményére kíváncsiak.

Fotó: TV2