Azért ettől a Hungerit nagyon messze van.
Természetesen, nem is szeretném, ha akár közelítene is, de sajnos az üzletben ez benne van, tehát sokkal jobban oda kell figyelni a továbbiakban, hogy ennek a díjnak megfeleljek, megfeleljünk.
Nehéz évnek nézünk elébe...
Ugorjunk az idei évre: kicsit mintha tartana 2008-tól.
Mindig el szoktam mondani az óévbúcsúztatókor a dolgozóknak, - talán kicsit kabalából – hogy ez az év nehezebb lesz, mint az előző volt.
De azért tegyük hozzá, hogy minden év vége előtt megállapíthatták, hogy az adott év sikeresebb, jobb, eredményesebb, mint az előtte levő volt!
Ez is igaz, ez így működött. De ebben az évben kicsit más a helyzet. Soha nem látott takarmányárak vannak, s ezért soha nem látott felvásárlási árakat szeretne a termelő elérni – a takarmányárakból következően –, hogy tartsa a szintet. Ez idáig rendben is van, de miután az állatot mi levágtuk, feldolgoztuk és beszállítottuk a nagy áruházláncokba, a nagy áruházláncok kijelentik, hogy nincs emelés. Semmilyen észérv nincs, amivel meg lehetne őket győzni, csak az, ha azt mondjuk, hogy nem lesz áru. De ha odáig eljutunk, hogy nem lesz áru, abba sokan belerokkanhatnak: belerokkannak a cégek, a termelők, és belerokkanhatnak a takarmánytermelők is.
A tartalékaink garantálnak némi biztonságot
Mennyi tartalékkal rendelkezik a cég?
Most ezt hadd ne mondjam, legyen elég, hogy három jó év után - az előrelátó tervezésnek köszönhetően - még vannak tartalékaink. Természetesen, ha az áremelési terveinket a kereskedelem elfogadja, akkor ez a vásárlóknál csapódik le. A Hungerit Zrt. nem adhatja el veszteséggel a libáját, csirkéjét, kacsáját. Mi sem kapunk semmit ingyen, ha azt akarjuk, hogy az itt lévő 1500 ember megéljen, jól érezze magát, illetve azok az emberek, családok, cégek, akik nekünk termelnek megéljenek, megmaradjanak, jól érezzék magukat, megkívánja, hogy az általuk termelt produktum úgy legyen eladva, hogy azon profitot realizálhassanak. Ugyanis, ha egy üzleten csak az egyik fél nyer, akkor az az üzleti kapcsolat nem lesz tartós. Amennyiben az áruházlánc jól jár, megmarad a vevőköre, üzleti bevétele, és közben mi éhen halunk, akkor az nem érdeke az áruházláncnak, mert nem lesz kitől beszerezni a következő árumennyiséget. Remélem, hamarosan eljutnak az áruházláncok képviselői odáig, hogy el tudják fogadni az általunk javasolt áremeléseket. Ennek megvan az a veszélye, hogy kevesebb baromfit vesznek majd az emberek.
Ezzel számolnak?
Természetesen, hiszen akkor vagy csökkentjük a termelést, vagy új piacokat kell keressünk. Európában elkerülhetetlen az áremelés, bármennyire is ódzkodik tőle a piac. Ezt meg kell lépni. A fogyasztó ezt vagy elfogadja, vagy nem vásárol. Most úgy látjuk, hogy lesz a fogyasztásban visszaesés: aki eddig vett egy kiló húst, később már csak 70-80 dekát vesz. Egész Európában arra készülnek, hogy lesz egy 15-20 százalékos visszaesés. Mi ezt tudomásul vesszük és csökkentjük a termelést úgy, hogy a beszállítóinkat becsülettel kifizetjük, hogy ők is elégedettek legyenek.
Ez profitcsökkenést is jelenthet, vagy csak stagnálást?
Mindent: ha nem tudjuk a hozzáadott értékű termékek hányadát növelni, akkor csökkenést jelent.
Fejleszteni, okosan gazdálkodni, spórolni muszáj
Akkor azok a milliárdokba kerülő fejlesztések, amiket terveznek nem jelentenek további terheket?
Ebben nagyon drasztikusan szoktam eljárni: ha elindítunk egy fejlesztést, akkor azt végig is csináljuk. Nem biztos, hogy a fejlesztésnek az első évben nyereséget kell termelnie, de pár éven belül el kell jusson oda – ha jók a terveink és a fejlesztés iránya –, hogy nyereséget hozzon. Azt figyeltem meg, hogy az a cég, amelyik vészidőszakban leáll a fejlesztéssel, sokkal nehezebben áll talpra, mint amelyik fejleszt, tervez és ilyenkor is megcsinálja a fejlesztéseit.
