A meglepetés
Milyen érzés Példaképnek lenni?
Meglepő. Nem számítottam rá, egyáltalán nem.
Pedig a Hungerit Zrt. Magyarország egyik leginnovatívabb cége.
A bíráló bizottságnak nehéz dolga volt, hiszen itt az almát kell a körtével összehasonlítani. Ráadásul egy élelmiszeripari cég mutatói sohasem lehetnek olyan látványosak, mint például egy brókercégé vagy egy informatikai cégé, tehát amely az ipar más területén dolgozik. Még az élelmiszeriparon belül is vannak olyan területek, például a söripar vagy az édességgyártás, akikkel nekünk nagyon nehéz konkurálni. A történet úgy kezdődött, hogy felhívtak az Ernst & Young cégtől, hogy érkezett rám javaslat, melynek következményeként be kell adnunk egy pályázatot. Rettenetesen meglepődtem és megkérdeztem a hölgytől, hogy „Rám? Nem tévedés?”, de azt mondta: igen. Próbált meggyőzni, erre mondtam, hogy alszok rá egyet.
Azt tudta, hogy hányan indultak?
Annyit megtudtam, hogy olyan 60 körüli pályázat volt. Ebből választottak ki négy kategóriában 3-3 jelöltet, és ez a 12 társaság került a független zsűrihez. A hölgy, aki megkeresett, küldött egy 10 oldalas pályázati kérdőívet, amit kitöltöttünk, aláírtam és elküldtem. A díjkiosztón az Ernst & Young vezérigazgatója elmondta, hogy ezt a cégük 45 országban rendezi meg évről évre, és hogy ez olyan, mint a filmvilágban az Oscar: aki ezt megnyeri, az Magyarország 2007-es üzletembere lesz, és jövő nyáron ő képviseli Monte-Carloban Magyarországot. 45 ország nyertesei lesznek ott, mind a 45 országban ezt a négy díjat adják át: az Ifjú Tehetség, a Fiatal Újító, a Példakép és az Év üzletembere. Jobban örültem volna - talán így utólag humorosnak hangzik is -, ha az Ifjú Tehetség-díjat kapom, hiszen az azt jelentené, hogy jóval fiatalabb vagyok, de nagyon meglepődtem és meg voltam hatódva.
Ezt a díjat rajtam keresztül a „csapat” kapta
Volt már egyáltalán ennek a díjnak a történelmében, hogy egy élelmiszeripari cég szóba jött?
Nem, s ez nagyban emeli a díj értékét. De úgy gondolom, hogy ez nemcsak nekem szólt, hanem a cégnek, a kollégáimnak is, amit külön köszönök nekik. Mert valóban úgy néz ki, hogy Magyar József vezényli a Hungeritet, de ha nincs egy csapat, akkor nincsenek eredmények.
Persze kell ahhoz egy jó vezető, aki a jó csapatot összeállítja és vezeti.
- Persze, ez egy kölcsönhatás. Természetesen jó családi háttér is kell ehhez, mert ha a család nem tolerálja, hogy az ember esetleg nem megy haza munkaidő után, hanem 10-11 óra után ér haza esténként, vagy megteszi, hogy hajnali négykor bejön, vagy szombat-vasárnap is bemegy, vagy ha szabadságon van, akkor is naponta betelefonál, ahelyett, hogy menne a családdal kirándulni… Szóval ezt a családnak el kell tudnia viselni. Azt mondják, minden nagy ember mellett kell lennie egy „Nagy Hölgynek” aki segíti, támogatja.
„Sokkal jobban kell figyelnem”
Nem teher ez a díj?
De, valóban teher, hiszen ezek után az embernek még jobban oda kell figyelnie arra, hogy mit tesz, mit mond, hogyan cselekszik.
Érzett azóta valamilyen változást a hétköznapjaiban?
Nem, és úgy érzem nem is volna helyes, ha ezt érezném. Tudat alatt valahol, amikor megkaptam a díszpolgári kitüntetést, akkor is azt gondoltam, hogy onnantól kezdve bizonyos dolgokat nem lehet és nem szabad megcsinálni, olyat, amit egy átlagember megtehet. Most ez hatványozottabb lett. Úgy gondolom, hogy az Év Példaképe-díj a legértékesebb kitüntetés, amit kaptam. Díszpolgárnak lenni is fontos elismerés, hiszen egy városban felnéznek az emberre, de az iparban példaképpé válni, az egy más dolog. Annyival több, vagy más, nagyobb felelősség, mivel nem csak egy város figyeli, hogy mit csinálok, hanem esetleg több ország is. Nem szeretném, ha egy-két év múlva esetleg egy hibás döntés vagy más miatt azt mondhatná valaki, hogy „ Na, a Példakép tönkretette a cégét!”
