2024. november 22. - Cecília

Az asszony ingatag, a herceg csélcsap

Bérgyilkosság, megcsalás, szégyen, bosszú, önfeláldozás. Ez nem egy legújabb brutális bűntény forgatókönyve, hanem egy tizenkilencedik századi operáé. A problémák tehát ma is ugyanazok, csak a szereplők nem hordanak színes palástot. Kérdések, dilemmák - m
2008. február 8. péntek 18:57 - Mohai Szilvia

Verdi Rigolettóját mindenki ismeri. Ha magát az operát nem is, leghíresebb dalát, a La donna é mobile (Az asszony ingatag) című áriát biztosan. Mondjuk, érdekes, hogy pont egy léha, kicsapongó életet élő férfi beszél a nők szeszélyességéről, de hát egy hercegnek mindent szabad. Gyermekkoromban ismertem és szerettem meg a dalt, így már nagyon vártam, hogy eredeti környezetében is hallhassam. Három felvonást kellett várnom rá, míg végre megérkezett; a külvárosi kocsmában iszogató herceg fejtette ki véleményét általa a női nemről. Azt már megszokhattuk, hogy az operákban a haldokló szereplők még remekül eldalolgatnak jó ideig; úgy tűnik, részegen is képesek erre. A régi mondás („Az opera az, amikor a főhőst leszúrják, és ahelyett, hogy meghalna, elkezd énekelni.”) itt is érvényt nyer: a magát hűtlen szerelméért feláldozó, hasba szúrt, zsákba kötött Gilda percekig búcsúzkodik apjától. Míg mielőtt valaki negatív kritikaként értékelné a humorizálást, hagyjuk is, és vizsgáljuk meg más aspektusból a darabot.

Rigoletto
Zeneszerző: Giuseppe Verdi
Szövegíró: Francesco Maria Piave
Magyar felirat: Romhányi Ágnes
Rendező: Szinetár Miklós, Harangi Mária
Díszlettervező: Csikós Attila
Jelmeztervező: Velich Rita
Koreográfus: Lőcsei Jenő
Karmester: Medveczky Ádám
Szereplők: Massányi Viktor (Rigoletto), Fekete Attila (Mantua hercege), Kertesi Ingrid (Gilda), Cserhalmi Ferenc (Sparafucile), Mester Viktória (Maddalena), Egri Sándor (Monterone gróf), Sánta Jolán (Giovanna), Clementis Tamás (Ceprano gróf), Simon Krisztina (Ceprano grófné)
Rigoletto, a herceg púpos udvari bolondja a bohóci hivatásról mereng. Habár az udvari bolond tisztsége a királyi udvarokkal együtt eltűnt, manapság is vannak „önjelölt bolondok”, akik állandó viccelődésbe burkolják súlyos mondanivalójukat. A humor mögé rejtőzés problematikáját veti fel Rigoletto is: szabad-e sírnia egy bohócnak? Miért akarna sírni valaki, aki mindig vidám? - kérdeznénk. Talán pont ezért. Egy életen át elfojtani minden bánatot nem lehet. Még akkor sem, ha az ember bolondként számos területen kiélheti magát: egyedül ő beszélhet kínos dolgokról őszintén az uralkodó előtt, sőt, még gyilkolnia is szabad, igaz, csak szavakkal - mint ahogy Rigoletto is a bérgyilkos Sparafuciléhez hasonlítja magát Pari siamo című monológjában: mindketten ölnek - az tőrrel, ő szóval.

„A jó kislányok a rosszfiúkat szeretik” gondolata is beigazolódik a műben: a nők tömegesen szeretnek bele Mantua léha hercegébe, pedig az csak kihasználja őket. Itt azonban nincs érzelgős happy end: a herceget nem változtatja meg egy szende szűz szerelme, és nem tér jó útra; marad, amilyen volt. Gilda és Rigoletto tragédiája is ebben rejlik: habár csak az előbbi hal meg ténylegesen, utóbbiban is megszakad valami: elveszíti azt, aki a világon a legfontosabb volt számára, a lányát; beteljesedik rajta Monterone gróf - akinek lányát szintén elcsábította a herceg - átka; és bár nem hal meg, élete értelmetlenné válik. Az értelmét vesztett élet pedig nem sokban különbözik a haláltól. A legutolsó jelenetben ismét színre lép a darab egyik fontos résztvevője, a tükör. Szerepe persze lényegesen különbözik a horrorfilmekben megszokottól, ahol szellemek jelennek meg benne; Rigolettót nem holt lelkek, hanem saját hivatása „kísérti”: a vidámságtól sosem szabadulhat, akkor sem, mikor valódi érzelmei igen távol állnak attól, amit mutatnia kell. A második felvonásban összetöri öltözőasztalának tükrét, amely egy sokkal „nagyobb kiadásban” tér vissza a darab végén. Hogy pontosan hogyan kell értelmezni Rigoletto és a tükör kettősét a záróképben, nem tudom; mindenesetre az átok beteljesülte - hogy ő is legyen boldogtalan lánya miatt, mint Monterone volt - és az udvari bolond-lét szimbólumának visszatérte mintha megduplázná Rigoletto tragédiáját. Az apa-lány kapcsolattal is sokat foglalkozik a darab. Nem csak Rigoletto életében van ennek fontossága, hanem az őt megátkozó gróféban is - hiszen átkát is pont ennek kapcsán szórja Rigoletto és a herceg fejére; az udvari bolond élete is lánya miatt válik értelmetlenné. Tehát itt az apák mint leányuk tisztaságának őrzői szerepelnek: Rigoletto ezt túlzásba is viszi, ki sem engedi Gildát a házból; ám erőfeszítései, mint tudjuk, eredménytelenek maradnak.

Az Operaház február 5-i előadásán a főbb szerepekben Massányi Viktort, Fekete Attilát és Kertesi Ingridet láthattuk. Felcsendültek a híres áriák, mint Rigoletto monológja (a már említett Pari siamo), Gilda az új szerelem felett érzett öröme (Caro nome), Rigoletto lánya elrablói iránt feltámadó dühe (Cortigiani, vil razza dannata) vagy a legismertebb, a herceg a nőket bíráló La donna é mobile című dala. A darab történetét ismerő néző tudja, hogy már csak percek vannak hátra a műből a tragédiáig, amikor az utóbbi ária felhangzik. A vidám dallamok „vihar előtti csendként” funkcionálnak - míg végül valóban eljön a vihar, az égben és Rigoletto lelkében egyaránt.
Kapcsolódó cikkeink
További cikkeink
Legfrissebb hírek
Legolvasottabb hírek
Legfrissebb írásaink
Legolvasottabb írásaink
Szavazás Kultúra témában
Szeret színdarabokat látogatni?
Rajongok a színházért!
Amennyiben időm és pénztárcám engedi, igazán örömmel teszem!
Évente egyszer-egyszer megesik
Évek óta nem voltam színházban, de szeretnék eljutni
Évek óta nem voltam színházban és nem is érdekel a dolog
Soha nem voltam színházban és nem is érdekel a dolog
ÁLLÍTSA BE A DÁTUMOT ÉS MEGTUDJA MI TÖRTÉNT AZNAP A VILÁGBAN
A HírExtra különleges időgépével nem csupán egyetlen hírre, de az adott nap teljes híranyagára rátalálhat, az oldal fennállása óta.
Dátum: - - Idő: -
FOTÓTÁR
Felkapcsolták a margitszigeti futókör LED-világítását