Estefelé azután, nem sokkal zárás előtt beállított egy salzburgi postafiókba, és egy pisztollyal hadonászva követelte, hogy ürítsék ki a kasszát, és adják oda neki a pénzt. Mivel roppant rutinosan csinálta, az alkalmazottak azt feltételezték, hogy "hivatásossal" van dolguk. Menten engedelmeskedtek is neki.

A postarabló fogta a pénzt, és kereket oldott. Hiába érkeztek ki a rendőrök viszonylag gyorsan, az illetőnek nyoma veszett az óvárosban.

Nem ment azonban messzire, csak a közelben lévő szállodájáig. Ott átöltözött, magához vett néhány száz eurót a zsákmányból, majd sorra látogatta a környékbeli kocsmákat és mulatozókat, hogy megünnepelje a sikeres rajtaütést.

Arra később már nemigen emlékezett, hogy hol és merre járt. Mindenesetre éjfélre olyan hullarészegre itta magát, hogy egy mellékutcában magatehetetlenül összerogyott, és elterült a járdán. Egy segíteni akaró bártulajdonos riasztotta a rendőröket, akik aztán a részegben - a postai alkalmazottak személyleírása alapján - felismerték a rablót. Ráadásul a zsebében megtalálták a szállodai szoba kulcsát is, a szobában pedig a pénz többi részét, no meg a bűncselekményhez használt fegyvert. Csak egy játékpisztoly volt.