Beszámolt arról, hogy a március 21-ig megtekinthető bemutatón Munkácsi Márton 24 nagy méretű fotográfiája szerepel. A kiállítás felöleli a művész legfontosabb korszakait a magyarországi évektől a korai amerikai esztendőkig - tette hozzá Pőcze Attila.
Példaként említette, hogy bemutatják Munkácsi ismert felvételei közül a Magyarországon 1923-ban készült Bérház és az Udvaron táncoló gyermek című fotókat, valamint a berlini korszakához köthető, 1927-es Palermo, Szicília című alkotást.
Emellett látható lesz a Harper,s Bazaar magazinban megjelent több reklámfotója és a Fred Astairt ábrázoló híres fényképe, amely az amerikai Life magazinban jelent meg 1936-ban - tette hozzá Pőcze Attila.
Munkácsi Márton (1896-1963) egy sokgyermekes kolozsvári festőmester fiából küzdötte fel magát korának legjobban fizetett berlini, majd New York-i sztárfotográfusává.
A Martin Munkácsi néven világhírűvé vált művész eleinte sporteseményekről szóló tudósításokkal kereste kenyerét. Véletlenül tanúja lett egy halálos végű verekedésnek, amely után az ő fotósorozata segítségével mentették fel a vádlottat, őt pedig ez az esemény híressé tette.
A húszas évek elejétől a vezető német lapokat budapesti focimeccsekről és motorkerékpár-versenyekről tudósította, majd 1929-től maga is Berlinben élt. Itt forradalmasította a divatfotózást azzal, hogy "mozgásba hozta" a modelleket, vagyis a stúdióbeli merev beállítások helyett kivitte őket a szabadba. A fürdőruhás modelleket még télen is a strandon fényképezte. Mégsem specializálódott valamilyen témára, sztárportrék mellett rendszeresen készített hétköznapi riportokat is, a villanegyedek és a bérkaszárnyák lakói egyaránt érdekelték. Berlini képes magazinok kiküldetésében beutazhatta a fél világot, Amerikától Egyiptomig, Angliától Szicíliáig, Törökországtól Libériáig.
A náci uralom elől az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol egyrészt a modern amerikai nőtípus kialakulását befolyásolta divatfotóival, másrészt milliomosokról vagy névtelen kisemberekről készített rendszeresen képes tudósításokat. A média, a divat és a közízlés gyors változása a második világháború után háttérbe szorította.
Rendszeresen tartotta a kapcsolatot Magyarországgal, képei gyakran megjelentek a pesti lapokban, 1937-ben részt vett a Modern Magyar Fényképezők kiállításán, rendszeresen hazalátogatott, itthon is készített riportokat. 1943-ban szívinfarktust kapott, felgyógyulása után egyre kevesebbet fényképezett, önéletrajzi ihletésű regényt írt. Egyre inkább elszegényedett, a pálya szélére került, televíziós kisfilmeket készített. Magányosan, szegényen és hosszú időre elfelejtve halt meg, újrafelfedezése az utóbbi évtizedben történt csak meg.
