A nagyapa, dr. Schirilla György csak részben vállalja a példakép szerepét.
- Megmondtam a fiamnak, majd az unokámnak is, hogy őrültségnek tartom a produkciójukat. Ha tehetném, egyenesen megtiltanám, hogy az unokám évente többször is a jeges vízben lubickoljon. Nem vagyok ellene a sportolásnak, fiatal koromban magam is sportoltam, úsztam, futottam, eveztem. Talán ennek is köszönhetem, hogy viszonylag még ma is jó kondícióban vagyok - meséli. Nem teszi hozzá, hogy ebben a korban…
Pedig Schirilla doktor szinte genetikai csoda. Esetében igaz a közhely, hogy korából nyugodtan letagadhatna legalább harminc évet. Augusztusban lesz száz, de még mindig mozgékony, energikus, a memóriáját pedig bárki megirigyelheti. Van mire emlékeznie, s a nemcsak nyolcvan évvel ezelőtt, hanem a tegnapelőtt történteket is pontosan fel tudja idézni. Olvasáshoz nem vesz elő okulárét, s az autóvezetéssel is csak pár éve hagyott fel. Ügyvédi praxisát még néha gyakorolja.
- Csak akkor akarom bejelenteni az ügyvédi kamarának, hogy befejezem a munkát, ha már megértem a századik születésnapomat. Igaz, nyolcvanhét évesen mentem el hivatalosan nyugdíjba, de csak papiron. Az Ügyvédi Kamara üléseinek megnyitására még ma is engem szoktak felkérni.
Sok híres ügye közül a Mindszenty-perben volt a legemlékezetesebb és legveszélyesebb szerepe.
- Beresztóczi Miklóst és Nagy Miklóst védtem. Ezt követően feketelistára kerültem, töröltek az ügyvédek névjegyzékéből. Azzal indokolták az eltávolításomat, hogy nem való az ügyvédi pályára, aki a dolgozó nép ellenségeit védi. Tizennyolc év telt el, míg rehabilitáltak.
A negatív élmények mellett azért kijutott az elismerésekből is. Egy bőröndnyi kitüntetés bizonyítja eredményes munkáját.
- A legértékesebb számomra közülük az, amelyet 1999-ben kaptam a köztársasági elnöktől. A Magyar Köztársaság Érdemrend tiszti keresztjével - tudtommal - rajtam kívül egyetlen ügyvéd sem dicsekedhet. Volt olyan elismerés is, ami komoly meglepetést okozott számomra: pár éve például értesítést kaptam a Honvédelmi Minisztériumtól, hogy a háborúban tanúsított helytállásomért előléptettek századossá.
A hamarosan kétszeresen is "százados" prókátornak soha nem volt semmiféle káros szenvedélye. Egyetlen hobbija az elefántgyűjtés. Különböző anyagokból faragott elefántjaiból összejött egy szekrényre való. Talán a hosszú élethez is a szobrok alanyaitól veszi a példát?
