Petrétei nehezen bukott meg

A MSZP-SZDSZ érában az igazságügyi tárca forró pontnak számít, négy év alatt a harmadik miniszter készül épp bevetésre. (Jobboldali kormányok esetében mindkét ciklusban kitartott négy évig a bársonyszék birtokosa: az MDF-es elnökasszony, Dávid Ibolya és a rendszerváltás utáni alkotmány kialakításában szerepet játszó Balsai István is leszolgálta teljes hivatali idejét.) Emlékezetes, Gyurcsány hatalomra kerülése erőteljes kormányátalakítással is járt, ekkor a korábban tanszékvezetőként dolgozó Petrétei Józsefet léptették elő.

A 2004 és 2006 közti időszak viszonylagos állóvíznek számított: egy új alkotmánytervezet, a pártfinanszírozási törvény és a Schengeni Egyezményhez történő csatlakozás előkészítése nem exponálták a minisztert. Az őszödi beszédet követő utcai zavargások, és a sorozatos rendőri túlkapások azonban lehetetlen helyzetbe hozták Petréteit, aki fel is ajánlotta lemondását a kormányfőnek. Gyurcsány azonban ezt nem fogadta el, így csak 2007 tavaszán „bukhatott meg” az igazságügyi vezető. Ekkor derült fény ugyanis egy sor olyan bűncselekményre, amelyben a rendőrség is érintett volt, ezért Petrétei Bene László országos és Gergényi Péter budapesti rendőr-főkapitánnyal, valamint Dobozi Józseffel, a Rendészeti Biztonsági Szolgálat parancsnokával együtt távozni kényszerült.

Takács, a paragrafusok mágusa

Utóda egy igazi tudósember, a jogtudományok kandidátusa fokozattal rendelkező Takács Albert lett. Nem volt váratlan az ő kinevezése, hiszen hét éven keresztül (2001-2007) Lenkovics Barna ombudsman általános helyetteseként dolgozott. Ilyen minőségben inkább szakmai kérdésekkel foglalkozhatott, azonban a kormányzati élvonalba emelkedésével már politikai tevékenységet is elvártak. Tárcája ekkor már az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium elnevezést viselte, hangsúlyozva, hogy a rendfenntartó szervek felügyelete is ide tartozik már. Takács épp eme területen konfrontálódott a leginkább az ellenzékkel, és – meglepő módon – a köztársasági elnökkel is.

Tavaly ősszel ugyanis Sólyom László két beszédében is felidézte a 2006 őszi rendőri agressziót, és ezt az igazságügyi miniszter a parlamentben sérelmezte, egyoldalúnak tartva Sólyom értékelését. Nem nevezhető sikertörténetnek Takács törvényalkotási munkája sem: többször hangsúlyozta, hogy újraszabályozni kívánja a gyülekezési jogot (maszkos tüntetők kérdése, egy helyre bejelentett, ellentétes előjelű demonstráció), ám végül nem tett jogi lépéseket a módosításra. Másik, kudarcos kísérlete volt a Kuruc.info betiltása, amire közvetlenül Gyurcsány utasította őt, azonban végül ezt sem sikerült megvalósítania (nem kapott washingtoni támogatást a tengerentúli szerver felkutatásához).

Sikerei között kell említeni az új közlekedésellenőrzési szigorítócsomag kidolgozását, vagy a Grippen-ügy tisztázását, ezek viszont kevésnek bizonyultak a túléléshez. Leváltását Daróczi Dániel, a kormány magyar hangja jelentette be kedd délelőtt. Úgy tudjuk, a lemondatás régóta a levegőben lógott, sőt, már a kinevezésekor sokan sejtették, hogy egy összevont miniszteri tárcához Takács nem lesz elég erőskezű. Munkatársai és minisztertársai ugyanakkor kedvelték benne, hogy minden lépése előtt egyeztetett velük.

Jön Draskovics, több gond már nincs

Takács helyére Draskovics Tibor érkezik, aki az orbáni időszak jelentette rövid szüneten kívül 1994 óta különféle tisztségekben ott van a kormányrúd körül. A Horn-kormány idején három pénzügyminisztert szolgált ki államtitkárként, Medgyessy Péterrel való jó kapcsolata is innen eredeztethető. 2002-ben kabinetfőnökként dolgozhatott, majd 2004-ben végre a pénzügyminiszteri bársonyszéket is elérte. Regnálása alig egy évet tartott, mivel 2005 nyarán Gyurcsány felmentette. Draskovics ellenben így is teljesítette küldetését, ami a gazdasági megszorítócsomagok bevezetése, a reformok elindítása volt. Nem maradt kormányzati pozíció nélkül ezt követően sem, ugyanis az Államreform Bizottság alelnökének nevezték ki, amit tavaly óta kormányzati koordinációért felelős tárcanélküli miniszterként látott el.

Feladata a különböző minisztériumokat érintő gyurcsányi reformok, a konvergenciaprogram egyes fázisainak összehangolása volt. Neve azért is jöhetett számításba Takács lecserélésénél (túl azon, hogy kipróbált, autokrata vezetőként tartják számon az egykori pénzügyminisztert), mert eredeti megbízása gyakorlatilag okafogyottá vált a közműcégek privatizációja és az egészségügy magánosítása után. Korábbi munkakörét szétszabdalják, és sokak szerint ez is Gyurcsány megerősödésével járhat: az új felelősségmegosztási modell szerint ugyanis a kormányfőé lesznek a politikai döntések, míg Kiss Péter kancelláriaminiszterre maradnak a végrehajtási (államigazgatási, közigazgatási) feladatok. Létrejön közben a feladatkörét tekintve egyelőre homályosnak tűnő kabinettitkárság is.

Mire megy itt a játék?

Szakértők szerint Gyurcsány mostani személycseréje több célt szolgál: egyrészt egy erőskezű igazságügyi és rendészeti vezetés kialakítását, másrészt Draskovics újbóli pozícióba hozását, harmadrészt pedig a kormányfő közigazgatási befolyásának növelését. Az átalakítás értelmezhető válaszreakcióként Szetey Gábor és Gál J. Zoltán távozására is: Gyurcsány két bizalmi emberének elmozdítását ellensúlyozhatta Draskovics kinevezésével (illetve az így bekövetkező felelősségmegosztással). Természetesen lehet más olvasata az utóbbi idők változásainak: Karsai szerint Szetey és Gál J. személyében két, a miniszterelnököt rossz irányba vivő tanácsadó távozott. Kérdés, Draskovics is csendes eminenciás lesz-e.