A számadat nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy naponta mintegy ezer síelőt, hódeszkást és túrázót kell ellátni kisebb-nagyobb sérülések miatt. A zömük kéz- vagy lábtörést szenved, de nem ritka az életveszélyes sérülés vagy a haláleset sem.
A síkörzetekhez közeli kórházak nyugodtan kiakaszthatják a "Megtelt!" táblát, annyi beteget visznek be hozzájuk. Hétfői lapjelentések szerint csupán Innsbruckban és Salzburgban naponta négyszáz sérültről gondoskodnak. A páciensek jelentős része külföldi, sok közöttük a német, holland és belga.
Az osztrák hegyimentő-szolgálat helikopterei átlag húszpercenként emelkednek a magasba, hogy "bevetésre" induljanak. Leggyakrabban balesethez riasztják őket, hogy mihamarabb kórházba szállíthassák a sebesülteket vagy kimentsék a téli sport bajba jutott szerelmeseit. A vészjelzés befutása után három perccel már a levegőben tudnak lenni. Egy-egy mentési akció 2500 euróba kerül.
Az idei összesítés ugyan még nem áll rendelkezésre, de a linzi székhelyű Közlekedésbiztonsági Felügyelőség (KfV) becslése szerint évente mintegy tízmillióan töltik téli szabadságukat az osztrák hegyek között, kétharmaduk pihenésre vagy sportolásra vágyó külföldi turista.
Az intézet adatai alapján a 2006/2007-es évadban több mint 45 ezer síelő és hódeszkázó szenvedett olyan súlyos sérülést, hogy kórházi ápolásra szorult. Csaknem kétharmaduk férfi volt, egynegyedük hódeszkás. A balesetek 47 százaléka láb-, 28 százaléka kar- és kéz-, egytizede fejsérüléssel járt.
A lesiklópályákon 29 ember vesztette életét, sífutás, túrázás és egyéb jellegű téli sportolás közben negyvenen haltak meg az ausztriai hegyekben.
A szakemberek az okok között főleg a rosszul megválasztott sebességet említik. Sokan túlbecsülik a tudásukat, holott a síelésnél is nagyon fontos a tapasztalatszerzés és a rendszeres edzés. Vannak, akik a lesiklópályán akarják kiélni magukat: kárpótlást szerezni az elszenvedett kudarcokért vagy megvalósítani "szakmai nagyravágyásukat". Ugyancsak veszélyforrás lehet a túlsúlyosság és az öreg kor.