50 éve halt meg a "kávés" Jacobs

Anyját kétévesen vesztette el, s mivel kisebbik fiú lévén a vagyon öröklésére esélye sem volt, a kivándorlást fontolgatta. Végül segédnek szegődött egy gyarmatáru-kereskedésbe, ahol hamar kiderült, hogy remek orra van a kávé minősítésére és pörkölésére. (A kávé ekkoriban luxuscikknek számított, egy jól fizetett szakmunkás egy kiló kávéért egy napig dolgozott.) Jacobs, mihelyst kitanulta a kereskedelem fogásait és megszerezte a cégvezetői képesítést, azonnal felmondott és önálló vállalkozásba fogott. 1895 elején megnyitott brémai boltjának cégérén a kevéssé fantáziadús, ám annál pontosabb "kávé- tea- kakaó- csokoládé- és piskóta-szaküzlet" felirat volt olvasható.

Az üzlet kezdetben rosszul ment, ezen úgy segített, hogy forgalmasabb helyre költözött és akkoriban forradalmian új módon reklámkampányba kezdett, majd a hasznot visszaforgatva 1907-ben megépítette első pörkölő-üzemét. A vásárlók addig otthon a kályhán maguk pirították kávéjukat, vagy be kellett érniük a bérpörkölők által előállított, hullámzó minőségű termékkel. Jacobs garantálni tudta kávéinak különleges aromáját, ráadásul házhoz szállítást is vállalt: naponta négyszer, tizenegyfajta kávét kézbesítettek küldöncei, mérsékeltnek mondható áron. Az első világháború véget vetett az éppen virágzásnak indult üzletnek, s csak úgy tudott a felszínen maradni, hogy betegek számára árult alapvető élelmezési cikkeket.

Az "ipart" 1920-ban újrakezdte, de még most sem gazdagodott meg: a behozott termékért devizában fizetett, ám a vevőktől csak értéktelen papírbankókat kapott. Az üzlet az 1923-as pénzreform után virágzott fel, amikor felélesztette a házhoz szállítást és terjeszkedni kezdett. Gyermeke nem lévén 1930-ban Amerikát megjárt unokatestvérét vonta be az üzletbe, aki megismertette a tengerentúli reklám- és értékesítési gyakorlattal. Ettől kezdve luxuscsomagolásban dobták piacra a "Jacobs Bremen Qualitäts-Kaffee"-t és bőszen hirdettek. A kampánynak és a folyamatosan magas minőségnek köszönhetően a harmincas évek végén a Jacobs a kétezer német kávépörkölő közül a négy legnagyobb közé tartozott.

Jacobsot a második világháború másodszor is "lenullázta". Készleteit megint elkobozták, kényszerből át kellett térnie az árpakávéra és a teára, hálózata romokban hevert, munkatársi gárdája megtizedelődött. Az NSZK létrejötte után mégis gyorsan talpra állt: az immár egyszerűen Jacobs-kávénak hívott termék forgalmát sokszorosára növelte, alkalmazottainak száma több ezerre duzzadt. A kávébáró a német és az európai piacon vezető szerepet élvező céget hagyott utódaira, amikor 1958. február 21-én, 88 éves korában Brémában elhunyt. Emlékét őrzi Zürichben a Johann Jacobs Múzeum, amely a kávé történetével, kulturális, szociológiai és politikai aspektusaival foglalkozik.