Mikor kerültél az együttesbe?

2001. március 5-én volt az első alkalom, hogy lementem próbálni a Pokolgéppel, és júliusban pedig a szolnoki Denevér Fesztiválon volt az első koncertem.

Hogyan kerültél Kukó (Kukovecz Gábor zenekarvezető) látóterébe?

Általános iskolában a tanítványa voltam, illetve később is hozzá jártam hosszú éveken keresztül magántanulóként gitárórákra. Az előző gitáros, Láris László kiszállt 2001-ben és így megüresedett ez a poszt. De nem kellett ennek a cserének máról holnapra történnie: év elején ment el Láris, és az első koncert nyáron volt. Én addig otthon ültem és gyakoroltam, elvégre húsz éves voltam, és fel kellett zárkóznom. Aztán nyáron én is mehettem már velük, rendes taggá váltam.

Az összes Gép-nótát meg kellett tanulnod?

Ugyan! Összesen eddig 18 lemezünk jelent meg, ami legalább 180 számot jelent, ennyit megtanulni képtelenség. Van egy erős, nagyjából 35 darabos repertoár, amiket a koncerteken is játszunk. De itt jegyzem meg, hogy nálunk, sok zenekartól eltérően nincs a fellépéseknél szigorúan vett menü! Van egy listánk, rajta a játszható számok, és valamelyikünk rábök az egyikre, aztán hadd szóljon. Akadnak természetesen kötelező tételek, amik a közönség kedvencei, de hála az égnek, ezek jó dalok, így mi sem duzzogva játsszuk el ezeket.



Melyik lemezeteken bukkansz fel először?

A Csakazértis albumhoz már írtam szövegeket, mert Gáborék ötlethiányban szenvedtek, én pedig megpróbáltam segíteni. Nem ment persze a következő hétre, de azért egy fél év alatt kialakultak lassan. A Te sem vagy más című lemezen már zenészként is közreműködtem. A Túlélő című anyagunkon pedig egy dalt már én szereztem Kukóval közösen, és egy dalszöveg is kötődik hozzám.

Hogyan zajlik nálatok a lemezkészítés?

Gábor elmegy nyaralni, és hazajön tele ötletekkel. Közben egy évig semmi nem jut eszébe, de aztán ezzel tölti a szabadságát, és kész témákkal jön haza. Leülünk aztán és kiválogatjuk a használható ötleteteket. Ekkor mindenki hozzáteszi a magáét, kinek milyen akkordfordítás jön be, kinek a füle mit tart kellemesnek, és így lassan összeállnak a dalok.

Melyik a kedvenc Gép-albumod?

A Te sem vagy más számomra nagyon kedves emlék, hiszen zenészként ott működhettem először közre, a Túlélőn pedig már egy önálló zenei gondolatot is megfogalmazhattam. De nem tudok rangsort felállítani, a rajongóktól is mindent hallottam már. Inkább úgy mondom, hogy minden lemezen megtalálom azt a dalt, ami nekem mérföldkő és szívesen hallgatom. Legújabb anyagunkról, a Pokoli mesékről például az első és az utolsó számot szeretem nagyon, vagyis az Ady Endre-átiratot, és az Új Biblia címűt.

Van valami receptetek arra, hogy egy lemezen milyen legyen a gyors és lírai számok aránya?

Igyekszünk minél húzósabb dalokat írni, és a lírát visszafogni, mert az bizonyos pletykákhoz vezetne. (sejtelmesen mosolyog) A Te sem vagy más album után kiadtunk egy lírai válogatást, így erre sem lehet azért panasz. Ám szívesebben játszunk energikusabb zenét, az új lemezen is csak egy lassú szám hallható.

Másfél éve volt egy doboscserétek.

Szilágyi Edének, régi dobosunknak akkor épp úgy alakult az élete, hogy építkezésbe kellett fognia, ezért nem tudta vállalni az akkor esedékes Oblatio lemez felvételét. A zenekar munkája viszont nem állhatott le, így új megoldás után kellett néznünk.

Mennyit turnéztok?

Három hete zajlik a legújabb lemez turnéja, meglepően magas nézőszámokkal. Talán a Rock Aréna miatt, no meg a tévében is többet szereplünk, mint szoktunk. Ma láttam épp az idei koncerttervezetet, június végiéig nincs szabad hétvégénk, annyiszor lépünk fel. Aki azt állítja, hogy nálunk többet játszunk, az lehet, hogy füllent... (nevet) Tényleg, egy héten megesik, hogy négy bulit nyomunk le, főleg vidéken, egyetemi városokban.

Meg lehet élni csak zenélésből?

Vannak olyan hónapok, amikor a zenekar nem aktív. Ilyen a januári vagy az augusztusi uborkaszezon, amikor már lementek a nagy fesztiválok, így nincs értelme koncerteket szervezni. Ilyenkor jó, ha az embernek van más munkája is. Ne feledjük, majdnem mindenki többgyerekes a zenekarban, és el kell tartani a családot is. Anyagilag azért ez nem egy rossz munka, én is megtehetném, hogy nem dolgozok mellette. Ugyanakkor nem tartom helyesnek, hogy valaki csak és kizárólag a zenéléssel foglalkozzon. Ez egy olyan zárt szubkultúra, ahol rajongók folyamatosan elhitetik az emberrel, hogy világokat teremt ahogy a fények közt ugrál. Viszont aki hétfőn, kedden vagy szerdán nem áll a realitások talaján, és hétköznap is sztárnak hiszi magát, egy idő után beleroppan.

Milyen a viszony a zenésztársakkal?

Mindenkit ismerünk a szakmában, és sokakkal vagyunk jóban. Ám ezek a barátságok sosem attól függenek, hogy ki milyen zenét játszik, nekem is vannak olyan ismerőseim, barátaim, akik számomra szörnyű zenét játszanak. Nincsenek ellenségeink, de nem is lenne értelme, hiszen ez egy nagyon kicsi ország, a furkálódás hamar visszaüt. Aki nem szimpatikus, annak egyszerűen nem keressük a társaságát, támadólag nem viszonyulunk senki felé.

Idén lesz huszonöt éves a banda. Készültök valami nagy dobással?

Még nincs pontosan meghatározva, hogy mivel készülünk. Ha sikerül egyeztetni, akkor a régi tagok felbukkanása is várható. Mindenkinek felajánlottuk a lehetőséget a közös muzsikálásra, meglátjuk, ki él majd vele, és ki nem. Hozzáteszem, a közönség és a zenészek érdeke nem feltétlenül vág mindig egybe: meglátjuk még, mi lesz.