Fiala ma reggeli műsorában eleinte a zene játszotta a főszerepet: nemcsak hallható volt, de még beszéltek is róla. Legfőképp a feldolgozásokról beszélgettek, voltak találós kérdés-dalok, ahol az eredeti szerzőt kellett kitalálni. Egyes hallgatók örültek a jó zenének és a politikamentességnek, mások szerint szörnyű volt a „klimpírozás”, és különben is, miért nem beszélnek Demjánról. Később persze sokan gondolhatták úgy, hogy talán nem lett volna olyan nagy baj, ha a beszélgetés továbbra is a feldolgozások hasznáról szól, és arról hogy mennyiben tehetnek hozzá újat a „zenetörténethez”. Hogy miért?

Aki rendszeres hallgatója a Kelj fel Jancsinak, tudja, hogy „korhatáros telefonokból” nincs hiány, szalonképtelen gondolatok és szélesebb nyilvánosság elé nem való szavak gyakran elhangoznak a betelefonálóknak köszönhetően. Képletesen értve természetesen, mert valójában nem érdemelnek hálát ezért. Nemcsak az a baj, hogy olyat hallhatunk néniktől és bácsiktól, amit nem feltétlenül szeretnénk, hanem az is, hogy az esetleges érdemi tartalmat is elhomályosíthatja a fokozott verbális agresszió.

Értem én, hogy sok ember valami perverz örömét leli az ilyen megnyilvánulásokban. Van, aki a tett gyakorlásában, van, aki annak hallgatásában, míg mások meg az e fölött való szörnyűködésben. Átfedések lehetnek. De a sok illetlen szó mellett mi marad meg a Kelj fel Jancsiból? Ez lenne a lényeg? Fiala is tett utalást a gyűlöletbeszédről szóló törvény elfogadásáról, a felesleges bekiabálások kapcsán egy kicsit én is kitérnék rá később. De nézzük meg, hogy mi lehetett volna ma fontosabb, mint Fialára különböző dehonesztáló jelzőket kiabálni.

A mai műsor szerkesztett verziója nem hangzik el este a rádióban, így akik reggel elmulasztották, lemaradtak arról is, hogy Zuschlag-ügyben Krecz Tiborral közösen próbálta meg Fiala megfejteni, hogy vajon a „Zuschlag politikai felelősségét elismerte, de nem mondott semmit” hírek mögött mi lehetett az igazi tartalom. A kódfejtő beszélgetés során felmerült, hogy vajon azon van-e a súlypont, hogy milyen módon jutottak a kérdéses pénzekhez, vagy az, hogy mire fordították. Krecz szerint jelenleg ez utóbbi a hangsúlyos elem. Óvatosan fogalmazva a nyomozás szerint a pályázás formailag rendben volt, azonban a megkapott pénzt nem rendeltetésszerűen költötték el, a nyomozás tehát arra terjed ki, hogy hova ment ez a pénz, felmerülhet-e, hogy valamilyen visszaáramoltatás történt a megszerzett összegekből.  Az esettel kapcsolatban felhívta a figyelmet még arra a hiányosságra a média területéről, hogy bár hírek szintjén létezik Zuschlag-ügy, azonban elmaradt a tényfeltárás része, valójában a mai napig nem tudjuk, hogy mi történt. Egyébként ez a politikai felelősségvállalás azt is jelenti, hogy büntetőjogi felelősségét nem ismeri el, azaz állítása szerint bűncselekményt nem követett el.

Nemcsak a szó veszélyes fegyver, a műsorban felmerült az egri kórház gyógyszertárában talált harci gáz esete, ahol jelenleg is folyik a nyomozás, hogy miként kerülhetett a patikába egy olyan szer, ami vízzel érintkezve óriás károkat okozhat. Később Fiala kiemelte azt is: ahogy a harci gáz, úgy a kertbe dobált Molotov-koktél is nagyobb kárt okoz, mint a bekezdés elején említett veszélyes fegyver.

És most térjünk vissza a gyűlöletbeszédre. Bántó fátyolos hangú, nagymamaszerű hölgyektől olyanokat hallani, ami saját lelki szegénységükről árulkodik, viszont nagyon nehéz lenne megmondani, hogy fülsértésen kívül lehet-e más negatív hatása. Az Országgyűlés elfogadta a gyűlöletbeszédről szóló büntetőtörvénykönyv módosítást, annak ellenére, hogy az MSZP-s kezdeményezésre született javaslatot nem támogatta maga a kormány sem. Sólyom László most dönthet, hogy az Alkotmánybírósághoz küldi el a módosítást, vagy – ahogy az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény esetében tette – visszaküldi a Parlamentnek. Talán a második alkalommal több fideszes képviselő tartózkodna az ülésteremben, hogy véleményének szavazat útján hangot adjon. Kérdéses, hogy a szólásszabadságot korlátozó törekvés valóban segíthet-e a verbális és néha már tettekben is megvalósuló agresszió visszaszorításában. Ahogy az is, hogy e kettő között van-e összefüggés, és amennyiben van, ez kimutatható-e. A Kelj fel Jancsiban egy időre visszatért a cenzúra is, percekig csak a műsorvezető volt hallható, a betelefonálók nem. Fiala kommentárjai szerint sokról nem maradtunk le, a műsor utolsó percei ezt támasztották alá. Mindenesetre az a kis magyar abszurd, ami az utolsó negyedórában hallatszott az éterben, senkinek nem lehet érdeke, és senkinek nem lehet jó. Egy igényesen megfogalmazott, értelmes kritika sokkal többet ér. Talán nehezebb is?

Holnap reggelre napsütést és szalonképesebb hangvételt mindenkinek!