2008. február 21. csütörtök 17:25 - Pór Károly

Gyurcsány Ferenc nyilatkozata

A kormányfő a Népszabadságnak adott interjújában arra emlékeztetett, hogy ma Magyarországon körülbelül minden ötödik gyerek úgy fejezi be az általános iskolát, hogy nem tanul tovább: se szakmája nem lesz, sem a jobb minőségű munkához szükséges tudása. Általában a leszakadó vidékek hátrányos helyzetű családjaiból induló gyerekeinek jut ez a sors, annak ellenére, hogy nagyon sok pedagógus „emberfeletti küzdelmet folytat értük”.

„Nem igazságos, hogy ezek a tanárok ugyanannyi pénzért vívják a sokszor kilátástalannak tűnő, de létfontosságú harcot, mint azok, akik jó házból való, motivált gyerekekkel foglalkoznak - sokszor kiválóan” - fogalmazott.

A miniszterelnök szerint legalább havi 30-50 ezer forint pluszt kell adni azért, hogy a legjobb pedagógusok is vállalják a harcot a leszakadókért.

Kerpen Gábor - PDSZ

Kerpen Gábor a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke meglepődve értesült a nyilatkozatról.

Mi a véleménye Gyurcsány Ferenc nyilatkozatáról?

Különös ez a szemlélet… Három kérdésről van ugyanis szó: szakmai, oktatásszervezési, és finanszírozási. Oktatásszervezési szempontból azt kell kiemelni, hogy az elmúlt években legalább 70 milliárd forintot vontak ki a közoktatás normatív támogatásából. Ennek az lett a következménye, hogy intézményeket vontak össze, zártak be, a települések méretétől, szociokulturális környezetétől függetlenül megemelték a pedagógusok kötelező óraszámát. Ez utóbbi szakmailag azt eredményezte, hogy csökkent az egyéni foglalkozásra fordított idő, és energia. Ezzel pedig eljutottunk a finanszírozás kérdéséhez, ugyanis kizárólag béremeléssel ezt a problémát már nem lehet megoldani. Olyan finanszírozási rendszert kell kialakítani, amely alkalmas, arra, hogy ne kelljen több, mint 10 ezer státuszt megszüntetni, ne kelljen iskolákat bezárni, és alkalmassá teszi az intézményhálózatot arra, hogy elegendő figyelem juthasson minden egyes gyerekre. Hiller István mondta azt tavaly a pedagógusnapon, hogy minden gyerek egyformán fontos, ha ez így van, akkor ennek a feltételeit is biztosítani kell.

Ha jól értem, akkor nem a bérezés a kulcskérdés?

A bér, a bérnek az emelése csak az egyik eleme ennek a folyamatnak. De fontos kihangsúlyozni, hogy ha béremelésről beszélünk, akkor mindenkinek a bérét emelni kell, aki a közoktatásban dolgozik, nem csak a pedagógusokét. Erre egyébként azért van szükség, mert ha megnézzük a pedagógusbérek vásárlóértékének statisztikáit, akkor azt láthatjuk, hogy a magyar bérek az OECD országok pedagógusbérei vásárlóértékének a harmadánál vannak.

Mi a javaslatuk? Tárgyalnak a kormánnyal?

Olyan oktatásszervezés szükséges, amely erősíti a gyerekkel való egyéni foglalkozást. Olyan létszámgazdálkodásra van szükség, – amiben a kormány csak közvetve érintett a kötelező óraszámok kapcsán – ami lehetővé teszi a pedagógusok mellett dolgozó segítő alkalmazottak foglalkoztatását, például, hogy elkerüljük a kerepestarcsai esetet, és ez nem kizárólag bérkérdés. Az a fontos, hogy ne legyen közvetlen összefüggés a pedagógusok óraszáma illetve a kormány által javasolt átlagos osztálylétszám és a finanszírozás között. Olyan finanszírozási modellre van szükség, amely a jelenleginél jobban tekintettel van a település méretére, hogy megmaradhassanak az oktatási intézmények a lakóhelyhez közel, és amely figyelembe veszi a települések szociokulturális környezetét, legyen szó akár faluról, vagy városról. Egyeztetések a finanszírozásról egyelőre nem folynak.

Mi a véleményük arról a digitalizációs folyamatról, ami most zajlik az oktatásban? Gondolok itt a digitális táblára, vagy Gyurcsány Ferenc azon javaslatára, hogy minden tanár és diák kapjon laptopot munkájához.

Él bennünk az a félelem, hogyha a digitális technika fetisizálása kerül előtérbe – értve ezalatt digitális táblák, és notebookok elterjesztését – az két okból is nehézségeket okozhat. Szakmai szempontból azért, mert az úgynevezett Pisa-felmérés alapján intézményenként nagyon eltérő az értő olvasás képessége a diákok körében, ami miatt az iskolai könyvtárakat kellene megerősíteni. A túlzott digatalizáció háttérbe szorítja a könyvolvasást, a könyv kultuszát. Egyébként az értő olvasással kapcsolatban a „bezzeg országként” számon tartott Finnországot tudnám felhozni példaként, ahol a külföldi filmeket nem szinkronizálják, így segítve elő az olvasásértést és az idegennyelv tanulását is. A másik érdekes kérdés az anyagiakon van, hiszen ha a digitalizáció megtörténik abból az 50 milliárd forintból, amit a miniszterelnök említett évindító beszédében, akkor miből lesz pénz a művelődési házak fejlesztésére, amit szintén szóba hozott.

Folynak-e jelenleg tárgyalások a pedagógusok és a minisztérium között? Lát-e esélyt érdemi tárgyalásra?

Egyeztetések egyelőre nem folynak. Ennek ellenére a minisztériumnak kötelezettsége tárgyalni a társadalmi partnerekkel (szakszervezetek, önkormányzatok), és szociális partnerekkel (szülők, diákok). A találkozók le is zajlanak rendszerint, de ezek nem nevezhetők érdemi egyeztetésnek.

Visszatérve az idézett javaslatra, a 30-50 ezer forint közötti béremelésre egyes tanárok esetében - önök ezt megvalósíthatónak tartják?

Nagyon különös a javaslat, egyrészt azért, mert nem látjuk ennek az emelésnek a forrását, másrészt azért, mert korábban még azért kellett a szakszervezeteknek dolgoznia, hogy legyen egyáltalán béremelés a közszférában. Az idei béremeléskor is a kormány először 3,5 százalékot ajánlott, és a mi javaslatunkra emelték ezt meg 5 százalékra. Szakmai érvek alapján egyes településeken valóban szükség lehet a kollégák jobb díjazására, de sokkal nagyobb szükség van arra, hogy jóval kisebb csoportban foglalkozhassanak a tanulókkal, és így több figyelmet fordíthassanak egy-egy gyerekre. Nem beszélve arról, hogy mondjuk egy elitiskolában a kiemelkedő képességű gyerek felfedezése, és tudásának, készségeinek további fejlesztése van akkora kihívás, mint a nehéz szociokulturális helyzetben lévő diákok oktatása. Tehát nagyon nehéz ezt ilyenformán összehasonlítani, és kizárólag béremeléssel nem lehet megoldani a problémákat. Hiába kap ugyanis több pénzt a pedagógus, mert attól még nem lesz több ideje és energiája a gyerekekre.

Kormányszóvivői Iroda

A Kerpen Gáboral készült beszélgetést követően felkerestük a kormányszóvivői irodát, hogy reagáljanak a szakszervezeti vezető által megfogalmazott problémákra, és a miniszterelnök nyilatkozatával kapcsolatban felmerült kérdéseinkre.

Van-e konkrét terv arra, amiről Gyurcsány Ferenc beszélt? Mikor valósulhat ez meg?

Mint ahogy azt a miniszterelnök is elmondta, az elmúlt évek tapasztalatait felhasználva, a jelenleg futó programokra is építve a szakpolitikusok és az oktatási kerekasztal szakértői átfogó javaslatokat dolgoztak ki az elmúlt hónapokban. A javaslatok felölelik a korai gyermekkori neveléshez nyújtandó támogatást, a bölcsődei-óvodai fejlesztéseket, az informatika, az idegen nyelv, a természettudományok oktatásának és tanulásának kiemelt támogatását, stb. Ezeknek a javaslatoknak a részeként a kormány áttekinti, hogy miként fordítható több figyelem a tehetséges vagy éppen a hátrányos helyzetű gyerekekre. Az egyik felvetődő ötlet lehet, hogy a kormány fokozottan ismerje el a hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozó tanárok többletteljesítményét, és ezért akár havi 30-50 ezer forint kiegészítő támogatást kapjanak.

Milyen forrásból valósulhat ez meg? Mire lehet elegendő a miniszterelnök által beígért plusz forrás?

Többek között e célok megvalósítása érdekében döntött úgy a kormány, hogy a jövő évi költségvetésben az ideinél mintegy 50 milliárd forinttal többet tervez oktatási és közművelődési célokra.

Mikor valósulhat ez meg, terveznek-e akár ezzel, akár a finanszírozás átalakításával kapcsolatban egyeztetéseket a szakmai szervezetekkel?

A kormány március 4-én szakmai-szakpolitikai konzultációsorozatot indít tudás és esély témában. Az országos és regionális Új Magyarország kormányzati konferenciák keretében a kormány elképzeléseinek ismertetésére és a szakmai álláspontok ütköztetésére kerül sor. A konferenciák a konzultációsorozat első lépései, amelyet a kérdések társadalmi partnerekkel történő megvitatása fog követni.

Arra nem kaptunk egyértelmű választ a kormány részéről, hogy az a bizonyos 50 milliárd forint mire lehet elegendő, hiszen ha idevesszük a digitalizációval járó költségeket, a művelődési házak felújítását, és még a most kilátásba helyezett 30-50 ezer forint plusz juttatást, akkor meglehetősen karcsúnak tűnik ez a keret. Továbbá a kormányszóvivői iroda arról sem győzött meg minket válaszaiban, hogy a plusz juttatás egyenes következménye lehet a gyerekekre fordítható idő és energia növekedésének, és nem adtak tájékoztatást arról, hogy ennek érdekében terveznek-e szabályozók bevezetését például az osztálylétszámok, vagy a kötelező óraszámok tekintetében.