Az alig hat négyzetkilométeres szárazföld Normandia partjainál a 16. század közepe óta brit gyarmat, a Csatorna-szigetekhez tartozik és I. Erzsébet (1558-1609) hűbérlevele alapján széleskörű önállóságot élvez.
Anglia és Írország királynőjének 1565-ben kelt iratában Seigneur of Sark, azaz a Sark-sziget Földesura címet adományozta Hellier de Carteret-nek, az első telepesnek. A méltóság öröklődik, viselője nevezi ki a fő tisztségviselőket és különleges jogai is vannak, például csak ő tarthat galambokat. Rajta kívül főleg a kisebb földesurak, a Carteret után érkezett első 40 telepes család leszármazottai szólhatnak bele az ügyekbe a kormányzó tanácson (Chief Pleas) keresztül, ahová ők is a származás jogán kerülnek. A többi sark-szigeti mindössze 12 küldöttet delegálhat a tanácsba.
A 600 lakosú szigeten 2000 körül indultak jelentősebb és végül sikerre vitt rendszerváltó törekvések. Kívülről is egyre nagyobb nyomás nehezedett a feudalizmus fenntartóira, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye és más nemzetközi szerződések szellemében modernizálják a rendszert.
A demokratikus alkotmány tervezete a régi rend híveinek ellenállásán 2005-ben és 2007-ben is elbukott, végül azonban most, csütörtök éjjel sikerült az áttörés: a tanács elfogadta a rendszerváltás jogi kereteit megteremtő sarkalatos törvényeket, amelyek alapján bevezetik az általános választójogot és 28 tagú, választott testület irányítja majd a miniállamot - tudósított a BBC.
Az új Chief Pleas a decemberi választást követően, 2008 januárjában ül össze. "Tíz éve egészen más volt a közhangulat, mindenki úgy érezte, hogy nincs szükség változásra, de Sark most végre elmozdult a feudalizmusból a demokrácia felé. Nagy megkönnyebbülés" - nyilatkozott Paul Armorgie, a kormányzó tanács egyik reformpárti küldöttje. Reg Cuille, a Chief Pleas konzervatív beállítottságú vezetője (Seneshal) szerint "a régi kormányzati rendszer évszázadokig sikeresen működött. Őseink még a változás gondolatától is elborzadnának és nem értenék ezt a modern demokráciát."
