A napokban több utalás is történt arra, hogy nem feltétlenül Orbán Viktor a Fidesz miniszterelnök-jelöltje. Először Kósa Lajos debreceni polgármester nyilatkozta a HVG-nek, hogy a párton belüli konszenzus esetén elvállalná, de nem tervezi a miniszterelnök-jelöltséget. Aztán Orbán Viktor kampánykörútja debreceni állomásán kommentálta úgy Kósa bejelentését, hogy a Fidesz több alkalmas miniszterelnököt is tudna jelölni. Kósa mellett megemlítette Pokorni Zoltánt, Varga Mihályt és Navracsics Tibort.

Kommunikációs stratégia vagy változás a Fideszen belül?

Gyulai Attila politológus: A kettő egy és ugyanaz, mert a kommunikációs stratégia az nem valami becsapás vagy látszat a politika felett. Nyilvánvalóan van egy olyan hatása – nem merném mondani, hogy ez a szándéka a Fidesznek –, hogy megnyugtatja azokat, akik igennel szavaznának, de attól félnek, hogy a népszavazáson az igenek győzelme Orbán Viktort erősítené, aki számukra elutasított személy, nem akarják miniszterelnöknek.

Elképzelhető, hogy szándékosan a népszavazás előtt került terítékre Orbán Viktor miniszterelnök-jelöltségének fellazítása, és utána elfelejtkezünk róla?

Időről-időre felmerül ez a Fidesszel kapcsolatban, de hogy ez belül jelent-e valamiféle váltást, azt nem tudom megmondani. Szerintem, nem lehet ezekből az esetekből következtetéseket levonni.

Lehet szándékos és szervezett a két utalás?

Persze. Ez nem más mint, amikor Orbán Viktor nemrégiben kijelentette, hogy a Fidesz nem az ellenzék szerepére, hanem kormányzásra készül. Minden ilyen üzenet abba az irányba mutat, hogy kormányképes párt képét nyújtsa a Fideszről.



Többször felröppent a hír, hogy a Fideszen belül mozgolódás tapasztalható Orbán Viktor ellen, ennek újabb felszínre kerüléséről lehet szó?

Igen, lehetnek ilyen csoportok, vagy személyek a Fideszben. De a megjelenésük a népszavazásig nem merülhet fel. A népszavazás ugyanis Orbán Viktor Fideszen belüli pozíciójáról is szól majd. Ha kudarc lesz a népszavazás, mert utólag nem sikerül győzelemnek beállítani – akárhogyan is szeretnék – akkor felmerülhet a kritika, vagy a stratégiával, vagy azzal a személlyel szemben, aki ennek a stratégiának emblematikus alakjával szemben, aki nem más mint Orbán Viktor. De én, erre még nem mernék fogadni.

Blöff a népszavazási kampányban, vagy előbújt egy olyan változás a paraván mögül, ami az utóbbi időben, a Fideszben lezajlott?

Ágh Attila politológus: Én az előbbi megoldásra szavaznék, akkor is, ha nehéz a palackba visszaparancsolni a szellemet. A Fideszben vannak rángatásszerű állapotok, amikor Orbán Viktor vezérsége valamilyen közvetlen vagy áttételesen módon megkérdőjeleződik, vele szemben alternatívák fogalmazódnak meg. Ezek lehetnek közjogiak, hiszen elhangzott már az is, hogy ha a Fidesz nyer 2010-ben, akkor köztársasági elnökjelölt lesz Orbán Viktor. Elhangzottak már olyan érvek, hogy Orbán Viktor az Európai Unióban nyer valamilyen tisztséget. Ezek a közjogi, vagy a magyar politikai életben régebben felfelé buktatásnak nevezett jelenségek. Másik változat, hogy abban a pozícióban jelentkeznek a vetélytársak, amit egyébként Orbán célozna meg. Azért emlékeztetnék arra, amikor Kosa először vetette fel, hogy elvállalná a miniszterelnök-jelöltséget, akkor Orbán nagyon erősen visszarúgott, hogy egy ilyen nagyváros, mint Debrecen polgármestere, jobb, hogy ha marad a helyén, és nem lehet miniszterelnök-jelölt. Mások esetében is elhangzott, Navracsics valamilyen értelemben Orbán jelöltje, neki csak fokozatosan épül ki a bázisa a Fideszen belül, nem lehet tudni, hogy van-e neki, és az mekkora. Kósának és Pokorninak vagy Vargának feltétlenül megvan.

Az, hogy Orbán Viktor ezúttal nem vette el az élét Kósa Lajos bejelentésének, hanem megerősítette azt, utalhat-e arra, hogy ezek az üzenetek szervezetten és megfontoltan hangoztak el?

Szerintem teljes egyértelműséggel. Hiszen hetek óta megfigyelhettük – és ez csak fokozódni fog –, hogy egyfajta népszavazási népfrontpolitika zajlik, mindenkit lehetőleg megbékíteni, és népszavazásra mozgósítani. 1990 óta kísért az, hogy a „nyugodt erő” megközelítéséből lehet választást vagy szavazást nyerni.

Van egy olyan olvasata is a történteknek, hogy Orbán Viktor átmeneti gyengítése, amennyiben hozzásegíti a Fideszt az igenek általuk kívánatosnak tartott győzelméhez, tulajdonképpen megerősíti őt a pozíciójában. Kósa lépése nem lázadás, hanem Orbán Viktort szolgálja.

Azt gondolnám, hogy nem elég valamit egyszer megnyerni. Nagyon ügyetlennek kell lennie az MSZP-nek – de ez benne van a kalapban –, hogy elveszítse a népszavazást, mert az nem magában az igenek arányában, hanem annak értelmezésében, tehát az utólagos médiaháborúban fog eldőlni. Én azt tartom fontosabbnak, hogy milyen lesz utána az összecsapás az eredmény értékelésében, és nem magát az eredményeket és a hozzájuk vezető összecsapást. Gondoljuk el a legvalószínűbb forgatókönyvet, az igenek ilyen, vagy olyan győzelmét, ez az értelmezéseknek olyan széles teret ad, hogy a két tábor médiakapacitása fogja eldönteni, hogy ki, és milyen mértékben tekinthető nyertesnek.