Neurózis ellen szedjen busót!

A maszkot magukra vevő, busóknak beöltöző emberek egymás között kisebb társaságokat alkotnak és e közösségek a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből tevődnek össze. Rokonok, barátokkal kiegészülő családok, sportolók, sokácok, csak férfiakat befogadó csoportok színesítik a palettát. Közös bennük, hogy valamennyien szinte egész évben erre az ünnepi alkalomra készülnek, mert életükre kiható, ismétlődő élmény az ünnepléssel járó tombolás, a maszk védelmében a társadalmi konvencióktól a felszabadulás öröme - avat be a busólélektanba a szakember.

Busójárás idején - akárcsak szerte a világon hasonló karneválok, népünnepélyek alkalmával - a résztvevők időlegesen levethetik magukról a mindennapi élet kötöttségeinek béklyóit és megízlelve a szabadság mámorát tobzódhatnak a pillanat örömeiben. Erről tanúskodnak a kiállítás képei is. Ilyenkor egyfajta, erotikát is tartalmazó eufória lesz úrrá a résztvevőkön, s ebbe az érzésvilágba a játékos ijesztgetés, vidámkodás közepette igyekeznek bevonni a nézősereget is, amire a publikum többnyire könnyen kapható is. A busómaszk viselői - a tapasztalat szerint - a felszabadultság érzetét az ünnep után is átmentik magukba, a neurózis jobbára elkerüli őket. A kis közösségek pedig egész évben kapcsolatban maradnak, összejárnak, segítik egymást például a házépítésben.

Minorics Tünde szerint ha az évszázadokra tekintő mohácsi busójárás - mint ahogy arról szó van - felkerül a világ szellemi-kulturális örökségének UNESCO-féle listájára, úgy az idegenforgalom fellendülése nyomán Mohács fejlődése is felgyorsulhat.