A lemezlovasok előtt a Hollwood Rose zenekar melegítette be a közönség tapsolóizmait és hangszálait. A fiúk komoly nyelvészeti problémát okoznak számomra, hiszen nem mondhatom rájuk azt, hogy a megszólalásig hasonlítanak a Guns N’Roses-ra: éppen ellenkezőleg a megszólalástól hasonlítanak csak igazán. A zenekar tagjai közül Jesse az, aki megjelenésében és színpadi show szempontjából is rengeteg Axl Rose-szerű (a Guns énekese) elemet használ. Viszont nagyon jól csinálja. Öltözködése, hangja, a fel-alá rohangálás, mindez együtt fantasztikus élmény jelent. Még azok számára is, akik nem feltétlenül Guns rajongók. Egy dal erejéig az est műsorvezetője Hartmann Zoltán is csatlakozott az együtteshez.
A koncert vége felé igen PONTos esemény ünneplése következett: egyéves a Pont FM rádió, ezt hatalmas tortával és lufival is jelezték a színpadon. A torta sorsa igen mostoha volt, Hartmann Zoli aki hétköznaponként a Rocközön műsorvezetője egy pörgősebb nóta alatt feldarabolta, és elkezdte osztani a közönségnek. Egy idő után ez az osztogatás kicsit felgyorsult, és inkább dobálásra emlékeztetett. Erre a közönség is vette a lapot és a bátorságot: oda-vissza repültek a tortadarabok a közönség sorai és a színpad közt. Mondhatnánk úgyis hogy méltó ünneplése volt egy rock- és sportadónak: igazi rock ’n’ roll feeling és testmozgás a javából egyszerre.
Amiért olyan sokan összegyűltünk a Wigwamban csak ezután következett: a második magyar rock DJ párbaj. Sajnos a Depressziós Halász Feri nem tudott megjelenni, és ezt időben sem tudta a rendezőkkel közölni, ezért az utolsó pillanatban némi átalakításra szorult a program. Szerencsére a másik három zenész rugalmasan állt a kérdéshez, így lett körmérkőzés az eredetileg tervezett egyenes kieséses rendszer helyett.
Nem volt tehát depressziós a hangulat: Zeffer „Survivor” András a The Rock Bandből, és a „Leghangyásabb” Hangya a Zorallból mérkőzött meg először, ezután lépett a pult mögé Csányi „Knock Out” Szabi a Black Outból. Ugyanúgy három-három dallal léphettek színre, talán azért volt így szerencsésebb a viadal, mert minden résztvevőtől hat-hat dalt hallhattunk, ami még lehetőséget nyújtott a zenészeknek a lemezlovas énjük önmegvalósítására. Zefin már az első párbaj alatt érződött a profizmus, énekkel egészítette a játszott dalokat és a lemezlovasok által annyira kedvelt, „na, most akkor daloljon a közönség” megoldáshoz is gyakran folyamodott. Hangya és Szabi érzésem szerint kicsit kísérletezőbb hangulatban voltak, és sajnos ez lett a vesztük is. Habár mindegyik küzdelem nagyon szoros volt (2:1-es eredménnyel), azért lehetett érezni, hogy aki inkább a nagy klasszikusokat erőlteti, az nagyobb sikerre számíthat. Érdekes volt még az is, hogy mintha lágyabb húrokra vágyó közönség gyűlt volna egybe a mostani szombatra, a novemberi alkalomhoz képest. Ugyanis megfigyelhető volt, hogy kisebb sikert arattak az olyan előadók, mint a Megadeth vagy a System of a Down. Metallica csak a verseny előtt és után hangzott el. Amivel viszont a tegnap este során nem lehetett melléfogni az a Guns N’ Roses volt. Lehet, hogy volt valami különleges a levegőben, de sokkal valószínűbb, hogy a Hollwood Rose koncertnek volt köszönhető ez a különleges érzékenység.
Voltak övön aluli ütések is: Hangya például nagy ravaszul Black-Out Fekete Kéz című dalával győzte le Csányi Szabit, az együttes gitárosát. És ha már a tortadobálásról megemlékeztünk, nem mulaszthatjuk el az est másik érdekességét: Zefi egyik zenei töltényére, mégpedig az AC/DC Highway to Hell-jére bugyi repült a színpadra. Zefi elmesélte, hogy már koncerten is érte hasonló élmény, sőt kilátásba helyezte egy bugyikiállítás lehetőségét is, a színpadra érkező női alsóneműkből.
De félretéve a tréfát, a párbajsorozat utolsó, nagy csatájában Zefi mérkőzött meg a tavalyi bajnokkal, Sziget Ferenccel aki nem mindennapi fegyvertárral készült az estére: rágitározott a lejátszott zenékre. Ezen felül a tavalyi, szigorúan a rockzene alapjaira terjedő zenéken kívül készült meglepetéssel is: a Sing-Sing Halál a májra című dalával. A nóta alatt Hartmann Zoli már nem is a színpadról, hanem a közönség soraiból biztatta őket a mulatozásra. Szoros küzdelem alakult ki a küzdőfelek között: az utolsó dal döntött. És bármily meglepő Zefi pont Szigeti Feri novemberi taktikájának köszönheti győzelmét: egy lírikus dallal zárta az estét. Jutalmát, a bajnoknak járó kupát elég rendes adag pezsgővel töltve tálalta Hartmann Zoli, aki ezután kis stagediving bemutatót is tartott a Metallica Enter Sandman taktusaira.
Összességében jó hangulat és kiélezett verseny uralkodott a szombat este. Felejthetetlen Hollywood Rose koncerttel és olyan fergeteges gagekkel, mint a tortadobálás (Beastie Boys után szabadon). A verseny hitelességét a színpadon elrejtett tapsométer biztosította. Ahogy Hartmann Zoli is mondta: biztos, hogy jól működik, Boy George koncerten teszteltük és nullát mutatott. Végül a teljesség igénye nélkül némi ízelítő, hogy mikkel próbálták meg a DJ párbaj résztvevői a maguk oldalára állítani a közönséget:
Guns N’ Roses: Paradise City
Guns N’Roses: Welcome to the Jungle
AC/DC: Highway to Hell
AC/DC: You shook me all night long
Free: All right now
Queen: I want it all
Deep Purple: Smoke on the Water
P. Mobil: Kétforintos dal
Junkies: Miattad iszom, te állat
