Aranyköpések az Oscar-átadóról

Tilda Swinton a szobrot amerikai ügynökének hátsó feléhez hasonlította, George Clooneyt pedig művészi nagyságáért magasztalta, azért hogy milyen hitelesen tudott felmászni a falra a Batman és Robinban. Nem kevésbé volt pikírt Helen Mirren, aki úgy vélekedett, hogy "a nőknek szánt filmszerepek gyakran nem elég jók, ellenben a férfiszerepek mindig csodálatosak." Marion Cotillard már a gála előtt bevallotta, hogy szinte semmit nem tudott Edith Piafról a dalain kívül, mindent a forgatás alatt fedezett fel a nagy sanzonénekesnőről. Amikor átvette a legjobb női alakítás Oscarját, sírva kiáltotta világgá: "Megváltoztattad az életemet".

Javier Bardem köszönetet mondott a Coen-fivéreknek, hogy elég őrültek voltak ahhoz, hogy a fejére varázsolják a világtörténelem legborzalmasabb frizuráját. Daniel Day-Lewis arról elmélkedett, hogy minden forgatás befejezése után "mélységes űrt" érez, mert amikor vége a munkának, sem a test, sem a lélek nem kész még arra, hogy kilépjen a szerepből.
Joel Coen, aki a legjobb adaptált forgatókönyv-díját kapta fivérével, Ethannel közösen, úgy vélekedett, hogy a kitüntetés jó ízlésüket illeti: "Csak Homéroszt és Cormack McCarthyt adaptáltuk" - szerénykedett.

Nemcsak a közönség, hanem a 98 éves híres látványtervező, Robert Boyle is meghatódott, amikor átvette az életmű-Oscart. Alfred Hitchcock egykori munkatársa, akinek a világ többek között a Madarak rémületes atmoszféráját köszönheti, így szólt: "Ez a díj az idős kor jó oldala. A többit nem ajánlom önöknek".

Jon Stewart, a gála házigazdája ironizált egy sort a hollywoodi forgatókönyvírók sztrájkján, "pszichopata gyilkosok Oscar-jelöléseiről" beszélve, de az amerikai elnökválasztási kampány is megkapta a magáét. "Normális körülmények között ha egy feketét vagy egy nőt látunk elnöknek, akkor hamarosan egy aszteroida fogja eltalálni a Szabadságszobrot" - mondta. Barack Obama és Hillary Clinton után odaszúrt a 71 éves republikánus jelöltnek, John McCainnek is: "Idén az Oscar 80 éves, így automatikusan előlép a republikánus párt első számú elnökjelöltjévé". Stewart gonoszkodott egyet azzal kapcsolatban is, hogy az amerikai publikum nem igazán volt vevő az iraki háborúról szóló, a közelmúltban bemutatott filmekre. "Akkor sem vesszük le a műsorról ezeket a filmeket, nem hagyhatjuk, hogy a közönségnek legyen igaza".