A Közép Európa-Rali kapcsán mesélne a tárgyalási folyamatról egészen a kezdetektől?
Még másfél évvel ezelőtt a Dakar ralin rendszeresen résztvevő sportolók (Szalay Balázs és Palik László) kerestek meg azzal az ötlettel, hogy pályázzuk meg a rajtrendezés jogát. Ebben csak az okozott nehézséget, hogy erre nincs pályázat kiírva. Semmit nem tudhattunk arról, hogy hol kell pályázni, vagy hogy milyen feltételeknek kell megfelelni. A rendezési lehetőséget Franciaországon kívül Spanyolország és Portugália néhány városa adogatta egymásnak az elmúlt években. Meglehetősen őrültnek is tűnhetett az ötlet, azonban egyedülálló lehetőséget rejtett magában. Tájékoztatásként a lisszaboni rendezvényhelyszín adatait kértük be. Tavaly januárban találkoztam hivatalosan először a francia céggel (ASO), ekkor már konkrét ajánlattal érkeztem. Formába öntöttük, hogy bármilyen meglepő, de egy Afrikától távol eső ország is látná lehetőségét annak, hogy tőle induljon a Dakar, legalább egyszer. Ettől az időponttól kezdve egészen 2007 decemberéig tucatszor tárgyaltunk, és megszámlálhatatlan mennyiségű szerződéstervezetes email és levélváltás történt. A francia jogtulajdonos cég képviselőinek még kisrepülőgépről is megmutattam a Balatont és környékét, hogy lássák, megérdemelne egy ilyen szintű promóciót a táj. Ahhoz azonban a kezdetektől fogva ragaszkodtunk, hogy Magyarországon természetvédelmi területet, szabad természeti környezetet nem érinthet a verseny. Csak és kizárólag katonai lőtereken rendezhető futam. Voltunk kint tavaly tavasszal a Veszprém melletti pályán, bemutatót is tartottunk nekik.
Mikor lett a tárgyalásoknak kézzelfogható eredménye?
A konkrét előszerződést december 6-án írtuk alá a kormány nevében. Ez akkor tartalmazta, hogy most márciusig megkötjük a végleges szerződést a 2010. januári rajttal kapcsolatban. Egy hónappal később jött a váratlan hír, hogy nem lesz 2008-ban Dakar. Tárgyalni érkeztünk Lisszabonba, amikor ez kiderült. A szervezők oldaláról a kétségbeesésnél nagyobb volt az útkereséshez kapcsolódó kreativitás. Már az elmaradt rajt napján együtt töltöttem másfél-két órát a velük, és arról beszéltünk, hogy vajon mi lesz a jövője magának a Dakarnak és, hogy mi lesz a magyarországi indulással illetve, hogy miként lehet kikeveredni ebből a mostani helyzetből. Ott merült fel annak a lehetősége, hogy Szalay Balázsék koordinálásával rendezzünk egy olyan ralit, ami egyfajta kárpótlása lehet a Dakar mezőnyének, és ami később, hosszú távon is egy folyamatos versenyhelyszín lehet a Dakar széria eseményeinek. Január végén már bejelenthettük, hogy minden megállapodás megszületett és lesz verseny. Ami gazdasági szempontból fontos, hogy ez az elmaradt Dakart pótló rendezvény médiafigyelemben ugyanazt fogja hozni, mintha maga a Dakar lenne, mert olyan leszerződött médiafelületei vannak az ASO-nak, amivel ide tudja hozni a világsajtót. Olyan promóciós lehetőséget kapunk, amit semmi mással nem tudnánk megszerezni. Természetesen számít az is, hogy maga a program hogy sikerül, a folytatás szempontjából. Most úgy néz ki, hogy a Dakar szériának több eleme lesz, például a kalandtúra Dél-Amerikában, de a csapatok és a mögöttük lévő szponzorok ragaszkodnak egy európai programhoz. Hiszen az autóiparnak és a szponzoroknak ez óriási üzletet jelent. Most megnyertük annak a lehetőségét, hogy - ha jól bizonyít a mostani áprilisi esemény - akár tartósan mi lehetünk a shownak az egyik házigazdája.
Milyen útvonalon megy majd, és hogyan zajlik a verseny?
Egy ilyen tereprali versenynél két dolog történik. Egyrészt vonulnak a kocsik normál közlekedési rendben a közúti szabályok betartásával. Elmennek egyik helyről a másikra, most a mi esetünkben például Budapestről Táborfalvára, ami Kecskemét mellett van. A futamhelyszínen meghajtják a gépeiket, utána fogják magukat és vonulnak tovább, újfent a közlekedési szabályok betartásával. Ezért nem kell attól félni, hogy különösebb dugót okozhatna ez a 4-500 kocsi. Ennyi autó nem számít kiemelkedően sokat az M5-ös vagy az M3-as autópályán. Ráadásul szétszóródva haladnak, hiszen 5-10 percenként indulnak el, nem fognak jelentős forgalomnövekedést okozni. Maguk a versenyhelyszínek viszont komoly nézettségre és látogatottságra számíthatnak, egy kecskeméti repülőnaphoz, vagy egy népstadionbeli koncerthez hasonlóan. Ezért a helyszínek biztosítására nagyon erős rendezői és szervezői gárda lesz, másképp nem is lenne megoldható.
Gondolom rengeteg nézőt vonz egy ilyen verseny. Környezetvédelmi szempontból nem lehet aggályos a jelenlétük?
A gyorsasági szakaszok igen nagy kiterjedésű pályákon és lőtereken történnek. Ezeken a helyszíneken - mint ahogy a kecskeméti repülőnapon - nem lehet erre berendezni az egész környéket, hiszen egyszer van egy évben. De szalagozással és rendezők sokaságával meg lehet teremteni a kulturált parkolás feltételeit. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a Bakonyban megjelenik több tízezer ember, és mindenki megáll a maga kocsijával, ott ahol van, felül a fa tetejére, vagy ilyesmi. Leharcolt lőterekről van szó, amikről egész pontos rajzokkal rendelkezünk a honvédség jóvoltából. Kijelölhetőek a kis utak, a potenciális parkolóhelyek. A szervezőknek ezt jól meg kell oldaniuk.
És a romániai szakasz?
A romániai szakaszról kevesebbet tudok, mivel azt az ottani partnerek szervezik. Ott minden évben van egy Kárpátia rali, begyakorolt pályával, helyszínnel és nézőfogadó lehetőségekkel.
Akkor ez komolyabb kárt nem okozhat?
Amikor a raliról szóló hír megjelent először az újságban, elterjedtek olyan hiedelmek, hogy egy ilyen verseny úgy néz ki, hogy a Hősök terén rálépnek a gázra és 180-nal - a gumimaradványokat otthagyva a Hősök tere díszburkolatán - elindulnak és átszáguldoznak a magyar falvakon és városokon. Nem. Ilyenkor például a szervezők külön kérik a rendőrséget traffipaxok kihelyezésére. A program része, egy külön nehézségi fok, hogy a résztvevők két különböző vezetési attitűdöt kell, hogy kövessenek. Egyrészt levezetnek szabályosan 4-500 kilométert, hogy eljussanak egyik helyszínről a másikra. Ezután állnak fel a startvonalra és a gyorsasági szakaszon már őrült tempóban a girbe-gurba vezetett útvonalon jutnak el a kijelölt célállomásig. A tereprali futam és egy kis pihenő után szabályosan elmennek a táborhelyükre. Ez így van a Dakar esetében is. Nem Afrikában, ahol már a homokdűnék között haladnak, hanem a portugál vagy a spanyol szakaszon.
Egyébként kormányzati oldalról ragaszkodtunk ahhoz, hogy a környezetvédelmi szempontokat figyelembe vegyék. A szervező cég kötelezettséget vállalt a verseny utáni, kárelhárításra, a szemét összeszedésére.
Mennyiben okozhat problémát a szervezőknek, hogy mindössze két hónap áll a rendelkezésükre?
Ez kemény dió, de muszáj hinnem a magyar kreativitásban és szervezőkézségben, nem is tudnék mást csinálni. De ezért nem vállalta az állam a szervezőséget. Azt mondtuk, hogyha a szervezők úgy érzik, hogy van bennük elég energia ahhoz, hogy éjjel-nappal ezen dolgozzanak, mi a kellő támogatást megadjuk a programhoz.
Mennyi nézőre számítanak?
Ez az első ilyen rendezvény, tehát senkinek sincs róla fogalma, csak becsült adatokkal rendelkezünk. Majd amikor harmadjára szervezzük, akkor már tudni fogjuk, hogy mivel kell számolni. A kollegák készítettek számításokat 30 000 illetve 50 000 néző esetén. (a legpesszimistább becslések szerint is egy milliárd forint feletti bevételre számítanak a rendezvény kapcsán) Ami még felbecsülhetetlen hátteret ad a rendezvénynek, az a média jelenlét. A Eurosport például mindennap bejelentkezik élőben. Ebből is látszik, hogy ez több, mint egy sportesemény, ez egy óriási turisztikai marketinglehetőség az országnak.
A Dakar lefújása után gond nélkül lement a Bamako rali. Nem lehetett olyan érzése az ASO-nak, hogy meg kellett volna mégis próbálni a Dakart?
A kettőt nem lehet összehasonlítani. A Budapest-Bamako rali az egy óriási show. Azonban tereprali versenyként nem jegyzett, és nem is annak készülő társasági esemény. Egy nagyszerű kalandtúra. Terrorfenyegetés akkor ér valakit, ha annak kiemelkedő jelentőssége van a nemzetközi médiában. Az afrikai terroristacsoportoknak egy francia szerezésű, harminc éves rendezvénysorozatot megakadályozni vagy megfenyegetni óriási promóciót jelentett. A Budapest-Bamako rali megfenyegetésével ezt a céljukat nem tudták volna elérni. Az ASO egyébként azt nyilatkozta, hogy szeretnének egyszer visszatérni Afrikába, de nem tudják, hogy mennyi idő múlva. Meglátjuk.
A nagy sajtóvisszhangot kapó ralin kívül vannak további tervek is a szervező céggel (ASO)?
Most már tényleg nagyon jó a kormány kapcsolata ezzel a francia céggel, és ami még érdekes lehet, hogy abban is gondolkodunk, hogy nemcsak ezt a Dakar-széria rendezvényt csináljuk, hanem egy balatoni rendezvénysorozatot is indítanánk. Ez már lényegesen természetbarátabb és emberközelibb sporteseményekből állna. Lenne benne futás: egy Balaton Maraton. Lenne úszás is: egy nagyszabású, profi versenyzőkkel megszervezett Balaton-átúszás. Ezen kívül még kerékpár, az ASO a Tour de France szervezője is, tehát van ilyen irányú tapasztalatuk. Lovaglás és vitorlázás lenne ezen felül még. Az biztos, hogy a Balaton környékének ezek a sportesemények óriási promóciós lehetőséget jelentenek, és ez akár egy Balaton brand kialakítását is jelenthetné a sportban.
Mit lehet most tudni egy lehetséges gyorsasági motoros futamról Magyarországon?
Most még semmit nem mondanék. Azért, mert folyamatosan zajlanak a tárgyalások, a kollégáim ebben a pillanatban is éppen tárgyalnak. Nagyon idő előtti, és kár is lenne erről bármit is mondani.
Mikorra várható bármilyen döntés?
Most tavasszal pontot kell tennünk az ügy végére. Ha komolyan gondoljuk azt – a tárgyalófelek, tehát a jogtulajdonos cég, a Dorna és mi -, hogy meg akarunk állapodni, akkor tavasszal szerződést kell tudnunk kötni. Ha valamilyen buktatóban ez a tárgyalás elfekszik, akkor onnantól kezdve kicsúszunk a határidőből, hiszen versenynaptárt kell, hogy hirdessenek.
A Közép Európa-Rali javíthat a pozíciónkon?
Nincs igazán összefüggés a kettő között. Mindkét jogtulajdonos kapcsolatrendszerében és gazdasági hátterében olyan erős cég, hogy attól nem esik hasra, hogy mi a másikkal megállapodtunk valamiben. Ők azt honorálják bizalommal, ha egyenesek és profik vagyunk a tárgyalások folytatásában és levezénylésében. Egyelőre egyik fronton sem vallottunk szégyent, ennek örülök, a kollégáim nevében is.
Az MSZP háza tájáról sokat hallani csalódottságról, belső konfliktusokról. Egy ilyen helyzetben mennyi lehetősége illetve mozgástere van fiatal, új arcoknak? Lehet így építkezni?
Az önkormányzati munka - tisztségtől függetlenül – idegőrlő és sziszifuszi, politikai csaták gigászi mennyiségét szállítja minden nap. Ilyenkor nagyon nehéz energiát fordítani még a párt építkezésére is. Ugyanakkor azért alakul egy párt, hogy a belső véleményét, szakmai programjait és a gondolkodásmódját napi döntésekbe tudja átültetni. Ha hisz valamiben, akkor abból konkrétumokat akar látni önkormányzati szinten vagy parlamenti szerepkörben. Az elmúlt néhány év hatásait ma még nem tudjuk felmérni, ehhez 10-15 év távlatára lenne szükség. De az tény, hogy több száz baloldali fiatal szakembert képzett ki az élet, az a mindennapi teher, ami alatt dolgozunk. Ezek a fiatalok egészen biztosan szereztek olyan tapasztalatokat, amiket majd később tudnak kamatoztatni a párt építésében is.
És milyen a helyzete a Fiatal Baloldalnak?
Most ismét jó szelet fogott a vitorlájuk. Megint csomó rendezvény és program van. Közösségi események, tábor, képzés, buli, mozgalom: ez a lényeg.
Mekkora a megosztottság a párton belül?
Ahol érdekek mozognak, ott emberek is ütköznek. A szocialista párton olyan nyomás volt az elmúlt egy évben, ami alatt egy gyengébb gerincű szervezet egész biztosan megroppant volna. Az MSZP egyben maradt. Ráadásul most határozottan úgy érzem, hogy tavaszodik. A nyárba úgy fogunk menni, hogy ismét egy szekéren ülünk és zökkenőmentes úton haladunk. Egészen biztos vagyok benne, hogy más lesz a hangulat sok tekintetben - ezt most elemzőként is mondom.
Ennek megfelelően nem látom önmagában óriási problémának, hogy az MSZP-n belül másként gondolkozó platformok vitatkoznak egymással. Ez így egészséges. De az biztos, hogy kemény viták vannak mögöttünk házon belül. Ezek nem egyszerű érdekütközések, hanem sokszor értékviták arról, hogy mit és meddig szabad, és hogy mire kell többet vagy kevesebbet költeni. Csak az önkormányzati és vidékfejlesztési minisztériumban kilenc ágazatért vagyunk felelősek. Bármelyik vezetőivel tárgyalva igazat adhatnék nekik, hogy rájuk kellene az ország összes energiáját fordítani. Azonban csak a minisztériumban van még nyolc ágazat rajtuk kívül, és akkor még nem néztem a teljes kormányzati platformot.
Ezt a hangulatbeli tavaszodást nem akaszthatja meg a népszavazás esetleges fagyos eredménye?
Persze, egy tavaszi fagy sok mindent tud hátráltatni, ha már képletesen beszélünk. Főleg a későbbi gyümölcsmennyiséget és minőséget befolyásolhatja. De olyan még nem volt, hogy egy fagy miatt elmaradt volna a tavasz. Nekünk nem kell túlzottan nagy jelentőséget tulajdonítani a népszavazásnak. Kacifántosnak tűnhet, de a referendumnak akkor lenne jelentősége, ha bebizonyosodna, hogy az ország nagy része legyintett a Fidesz hecckampányára. Ezzel az ellenzéki pártvezér pozíciói kérdőjeleződnének meg saját háza táján. Elképzelhető, hogy a Fidesz el tud vinni annyi embert igennel népszavazni, ahányan rájuk voksoltak az előző választásokon. Miért ne tudná megtenni? Ez azt jelentené, hogy sikerült a magyar társadalom egynegyedét maga mellé állítania, ezért senki nem fogja nálunk a falba verni a fejét. Meg másét sem.
