Minek köszönhető, hogy a mai, rendkívül gyorsan változó világban közel 10 éve működik a Zanzibár?

Az egyik legfontosabb, hogy ugyanazok alkotják az együttest, mint 10 évvel ezelőtt. Ehhez az kellett, hogy azt a bizonyos egót mindenki háttérbe szorítsa egy kicsit. Voltak krízishelyzetek, de megtanultuk kezelni ezeket. Olyan helyzet soha nem állt elő, hogy komolyan veszélybe került volna az együttes jövője.

Három ceglédi zenekarból - az Artéria, a Space Box és a Fear of Silence – alakult ki a Zanzibár, és emelkedett a maga műfajában a legismertebb együttesek közé. Hogyan sikerült ezt elérni, mennyiben köszönhető mindez a menedzsereteknek?

A Zanzibár egy 11 emberből álló csapat, és mindenkinek egyformán része van a sikereinkben. Egy menedzser képes lehet felvirágozatni egy zenekart, de csődbe is viheti. Mi szorosan együttműködünk a menedzserünkkel, közösen szervezzük a Zanzibár életét, de mint említettem egy nagy csapat vagyunk, ezért minden feladatnak megvan a külön felelőse. Így például a menedzserünk mellett van külön koncertszervezőnk, és van olyan személy is a csapatban, aki a médiában való megjelenéseinket szervezi. Erre a tudatos munkára azért van szükség, mert korábban mindent ad hoc jelleggel szerveztünk, így előfordult, hogy egy évben például 11-szer léptünk fel Pécsett.



Érdekes, amit említesz, és a koncertezések kapcsán mindig felmerül bennem a kérdés, hogy mi tekinthető ideálisnak. Az, ha egy zenekar sokat koncertezik, a közönség számára ingyenes haknikon is szerepel, vagy, ha a nagyobb bevétellel kecsegtető, belépődíjas koncerteket részesíti előnybe, melyek viszont nagyobb kockázatot is rejtenek magukban, hiszen kérdéses, hogy mennyi jegyet lehet eladni?

Volt olyan évünk, amikor több, mint 30-szor is felléptünk. Kezdetekben öt hülyegyerek módjára koncerteztünk, minden tudatosság nélkül. Az elmúlt négy évben változtattunk ezen, és próbáljuk úgy felosztani a koncerteket, hogy minél több helyre eljuthassunk az országban. A koncertek kapcsán azt lehet elmondani, hogy valóban vannak előadók, mint például a Tankcsapda, a Kispál, vagy Ákos, akik szinte kizárólag a saját szervezésű koncerteken lépnek fel, és vannak olyan együttesek, melyek az ingyenes koncertekre alapoznak. Mi valahol a kettő között vagyunk. Vannak saját szervezésű koncertjeink, de ingyenes bulikon is megfordulunk. Az alapján döntjük el, hogy fellépünk-e egy adott rendezvényen, hogy szerepeltünk-e már ott a közelmúltban, vagy sem.

A törzsközönségeteket hogyan látod? Milyen korosztályból tevődik össze, hány főből áll?

Általánosságban megállapítható, hogy tizen- illetve huszonévesek alkotják a közönségünket, de láttam már koncertünkön nagypapát is nyakában az unokájával. A közönség magja, akikkel valóban sok bulin találkozunk nagyjából 20-25 fő. Ők például végig kísérték a nyári balatoni turnénkat. De volt már olyanra is példa, hogy egy házaspár Nyíregyházáról utazott több száz kilométert, azért hogy minket hallhasson.

Hogyan határoznád meg a zenéteket?

Alapvetően gitárcentrikus rockzenét játszunk, de nehéz kategóriába sorolni, mert egy vegyes felvágott az, amit csinálunk. Fő motívumunk a dallamosság, de ezen belül vannak retrós, beatles-es stílusú dalaink, és vannak lírai balladáink, illetve keményebb metálosabb számaink is. A különböző stílusokat Rita hangja fogja össze.

Hogyan születnek a dalok? Mi dönti el, hogy éppen miről énekeltek? Más bandákhoz képest nagy hangsúlyt fektettek klippek készítésére is. Ezt miért tartjátok fontosnak?

A szövegeket magunk írjuk, és mindig arról énekelünk, ami éppen velünk történik. Életérzéseket szeretnénk kifejezni. Ezt erősítik a klippjeink is. Vizuálközpontú világot élünk, és a képek plusz érzéseket tudnak kiváltani. Ezért is fontos, hogy ne csak odaálljunk a kamera elé és rögzítsük, ahogy zenélünk, hanem egy történetet adjunk elő, és bizonyos képi megoldásokkal különböző hangulatokat fejezzünk ki.

Amit Magyarországon az elismerések, díjak szintjén el lehet érni, az nektek tulajdonképpen sikerült. Volt már több aranylemezetek, nyertetek Arany Zsiráf-díjat, 2002-ben a BRAVO Otto - díjkiosztón ti lettetek az év Magyar Rock zenekara, és még sorolhatnánk az elismeréseket. Mit jelentenek ezek számotokra? Magyarországon kívüli megmérettetésen, például az Eurovíziós dalversenyen nem szeretnétek elindulni?

Azért álltunk össze, hogy jöjjenek a dalok. Minden más tulajdonképpen mellékes, persze nagyon jól esnek a különböző elismerések. Éppen ezért eddig az Eurovíziós dalversenynek sem tulajdonítottunk nagy jelentőséget. Idén először egy próbán felmerült annak lehetősége, hogy esetleg benevezünk a versenyre, de nem mozgatta meg különösebben az ötlet a társaságot, és amikor legközelebb szóba került, már le is járt a jelentkezési határidő.

Milyen fellépések várnak rátok a közeljövőben?

Március 1-jén egy másfél órás akusztikus koncertet adunk, melyről videofelvétel készül, és valamelyik televízió is le fogja ezt később vetíteni, sőt terveink szerint ebből majd DVD is fog készülni. Egy héttel később március 8-án a Rockarénán lépünk fel 18 órai kezdettel, és ami még fontos esemény, hogy április 2-án Őrangyal címen kapható lesz a boltokban 5. nagylemezünk.

2009 januárjában lesz 10 éves a Zanzibár, hogyan látod a zenekar jövőjét? Említetted, hogy elsősorban tinédzserek alkotják a törzsközönségeteket, vajon újabb 10 év elteltével is meg tudjátok szólítani őket a zenétekkel?

Mindig 1-2 évre tervezünk előre. Az a lényeg, hogy így öten szeressünk együtt zenélni, ha ez megvan akkor nem kizárt, hogy akár 10 múlva is meg tudunk újulni.