Hogyan alakult ki a Magyar Villamosművek (MVM) monopóliuma?

Ámon Ada: Én csak azt tudom elmondani, hogy szerintünk hogyan alakult ki. Ehhez vissza kell menni ’94-95 környékére, amikor megtörtént ennek a nagy vertikális szektornak a szétválasztása. Ekkor történt meg az, hogy az erőműveket és a villamosenergia-szolgáltatási részt leválasztották az MVM-ről, ami gyakorlatilag megtartotta az alaphálózatot, a paksi atomerőművet és a birtokában maradt pár el nem adható szenes erőmű, mint a vértesi. Azt tudtuk már akkor is, hogy az alaphálózat és a villamosenergia-rendszer irányítás stratégiai fontosságú. Ezért az állam ezeket megtartotta magának, és később – nem olyan régen – alakult egy nagy holdinggá az MVM, ami nagyon furcsa módon érdekelt erőművekben, az alaphálózatban és irányítja a teljes villamosenergia-rendszert, beleértve az import és export részét is ennek a szektornak. Ez roppant monopolisztikus helyzet. Nem véletlen, hogy több helyről is támadják ezt a kialakult szituációt.

Mit jelent ez mindannyiunk számára? Miben érzi meg az átlagfogyasztó, vagy minden magyar állampolgár az MVM energiaszektorban kialakult erőfölényét?

A hosszú távú megállapodások révén az MVM gyakorlatilag 70-80 százalékát uralja a piacnak, azaz a legnagyobb részét az itt megtermelt villamosenergiának az MVM kezeli, így aztán kezében tartja a piacot. Ez a monopolisztikus helyzet a fogyasztó szempontjából azt jelenti, hogy nem indul el a verseny. Amíg ilyen nagy hányada egy terméknek egy helyen gyártódik egy országban - és tudjuk, hogy a villamosenergia-rendszerek hajlamosak a természetes monopolisztikus helyzet kialakulására, mert nem húzunk be több hálózatot a házunkba, és nem építünk párhuzamos rendszereket ilyen nagy tőkeigényű infrastruktúrák esetében - nem tud kialakulni a verseny, nem tud kialakulni a piac. A villamosenergia gyártók, nevezetesen az erőművek abban érdekeltek, hogy hosszú távú áramvásárlási szerződéseket tartsanak fent a kereskedővel, amelyik egyébként hosszú ideig az egyetlen kereskedő volt Magyarországon, amelyik részvényes a Mátrai erőműben, amelyik az egyik legnagyobb kontraktussal rendelkezik. Tehát az MVM, amelyiknek meg kell vennie az áramot a Mátrai erőműtől, annak egyébként részvényei vannak magában az erőműben. Azaz mind a két oldalról elméletileg abban lenne érdekelt, hogy lenyomja az árakat, de egyúttal abban is, hogy fenntartsa ezt a kontrollt. Ez olyan, mint amikor egy utcában a pizzás birtokolja az utat, és nem enged be az utcába más pizzafutárokat. Ez a felemás piac papíron megfelel azoknak a követelményeknek, melyeket például az Európai Unió is támaszt, ugyanakkor egy piacinak mondható szereplő visszaél a lehetőségével.

A liberalizáció – ami most kezdődött – jelenthet-e valamilyen változást? Gyengíti, vagy erősíti a monopol-helyzetet, esetleg az MVM van annyira erős, hogy semlegesíti azt a versenyt, amit a liberalizáció szándékol elindítani?

Az a furcsa helyzet alkult ki, hogy ez az új törvény bebetonozza ezt a helyzetet. Még nem teljesen látjuk tisztán, de eleddig nagyon úgy néz ki, hogy az MVM nagyon jól ki tudta használni az általa teremtett helyzetet. Abban az esetben, ha esetleg privatizálják az MVM-et, akkor azzal a profitkényszerel, ami a privát szereplő miatt benne lesz a pakliban, nem tudhatjuk mennyire fog még felmenni a villamosenergia ára. A törvény a parlamenti viták során olyan deformációt szenvedett az eredeti elképzelésekhez képest, ami köszönőviszonyban sincs az eredeti célokkal.

Gyurcsány Ferenc hétfői bejelentése, ami részvényvásárlási lehetőséget biztosítana – többek között – az MVM-ben is, mennyire befolyásolhatja a monopolhelyzet megmaradását? Gondolok itt arra, hogy a kisrészvényeseknek is az lesz az érdeke, hogy a vállalat – akár a közérdek ellenére is – nyereséges maradjon, sőt minél több profitot termeljen, kihasználva a monopóliumból fakadó előnyöket.

Megmondom őszintén, nem szeretnék ebben az ügyben nyilatkozni, mert pontosan azokat a részeit nem ismerjük ennek az ötletnek, ami segítene abban, hogy valamilyen szinten véleményt tudjunk alkotni. Ezek annyira ködös és elnagyolt elképzelések, hogy nem lehet róluk állást foglalni. Például nem tudjuk, hogyan képzelik az MVM privatizációját. Csak utalások történtek arra, hogy egy részét pénzügyi befektetőknek, egy részét szakmai befektetőknek adnák, és ha már a tőzsdén is bevezették és kialakult valamilyen árfolyam, akkor kapcsolódhatnak majd be a kisbefektetők is. Az a benyomásom, hogy ez egyáltalán nincsen még kitalálva. Ahogy elnézegettem a nyilatkozatokat – legyen az akár a pénzügyminiszteré, akár a miniszterelnöké – nem érteni, hogy pontosan mit is akarnak, akarhatnak. Majd ha ők is tudják, akkor el tudjuk mondani erről a véleményünket.


Fotó: www.mvm.hu