Kovács néninek elmagyarázni nehéz

Kormánypárti politikusnak lenni manapság nem jó biznisz. Jelenleg ugyanis áramlik az ember felé az ellenszenv, ha van annyira bátor és botor, hogy egy lakossági matinét rendezzen. Ráadásul olyan dolgokról kell győzködni a választópolgárokat, amelyek egyelőre, így rövidtávon (márpedig a magyar rövidtávon szeret nagy következtetéseket levonni) igencsak nehezen védhetőek. Hosszútávon pedig kiszámíthatatlan hatásúak. Politikai hitel kockáztatása nélkül meglehetősen nehéz Kovács néni szemébe mondani, hogy a búza elválik az ócsútól, a vizitdíj révén minőségi ellátás lesz. Mert Kovács néni azt látja, hogy fizetnie kell, hogy háromszor annyit kell sorban állnia, és még egy csomó adminisztráció is a nyakába szakadt.

Az egyetemistáknak pedig szemrebbenés nélkül azt kell elmagyarázni, hogy ugyan vastag bukszára van szükségük az államilag finanszírozott oktatásban való részvételhez, de ez az ő érdeküket szolgálja. Nincs ingyen ebéd, nincs ingyen diploma , és különben is, a tudás hatalom, a hatalom pedig pénz.

Mondjuk, e téren szocialista szempontból szerencsésebb a helyzet, a tandíj (pardon, fejlesztési részhozzájárulás) csak mostantól lép életbe, így a tömegek egyelőre a jövőbe hőbörögnek bele, még nem szívnak fizikailag. (Bár azért nehéz felvenni a kesztyűt a Fidesz hiperpopulista reklámfilmjével, amelyben egy csinibaba könnyfátyolos hangon beszél arról, hogy az orvosi az álma netovábbja, de pénze nincs rá. Hüpp.)

Előbb munka, utána a vendetta

Márpedig egy fegyelmezett MSZP-snek bizony ezeket a lehetetlen álláspontokat kell védenie. Most még vehemensebben, mint bármikor máskor, hiszen a Fidesz által élesre kalibrált népszavazás-ágyú március 9-én sül el. S előtte kampányolni kell ezerrel, meg mozgósítani. Hiszen, ha elmegy példa okáért kétmillió honpolgár és keményen beszavaz a reformok ellen (mondjuk pár százezer nemleges vokssal szemben), akkor az bizony kudarc. Látványos, felerősített kudarc, ami még mélyebbre taszítja a pártot, és persze tovább bontja a legitimációs kormánybástyát. Ám, ha milliós tömeg erősíti meg a járulékok jogosságát, bátran a Viktor szemébe lehet nevetni, hiszen úgy nincs elsöprő támogatottsága, nincs mögötte a sokat emlegetett közakarat.

Ilyen válságos időkben is azért van minek örülni még egy szocialistának is: például annak, hogy nem SZDSZ-es. Nekik ugyanis a marginális társadalmi támogatottság mellett a belső reakcióval is szembe kell nézniük. A nyughatatlan fodoristák egyelőre hallgatnak, de Kóka trónját kérlelhetetlenül alámosta a választási csalás vádja: és az áramlat bizony Fodort ültetheti a székbe. Bár itt még nem tartunk, jelenleg Magyar Bálint okos intésére halkan zajlik a belső látszatvizsgálat, és minden liberális serény hangyaként a népszavazás ügyében munkálkodik. A külső veszély elhárítása után úgyis jön két évnyi felszusszanás, akkor majd lehet rendezni a sorokat és ezt a kínos Kóka-affért is helyrekalapálni.

Az urnatemető csendben vár

Gyurcsány is a túlélésre hazardírozik: ha már országos volumenben nehéz megnyerni a népszavazási csatát, azért mikroszinten még megy. A recept zseniális: feltenni négy egyszerű kérdést, amire a hülye is igennel felelne, és utána besöpörni a lelkes helyeslést. Persze mindezt a megfelelő közegben, zárt, laboratóriumi környezetben, a párton belül. Ugyanis most melyik renitens merne szembemenni az oktatási esélyegyenlőség javításával és a munkahelyteremtés szép ideájával? Bár azt talán maga a miniszterelnök is tudja, hogy egy ilyen minimálszavazás fölényes megnyerésével legfeljebb önmaga felé bizonyíthat. A keselyük ott ülnek a szoci székház kapuján. S a lakosságot sem érdekli, hogy mit gondol az MSZP-s kollektíva, ha a népszavazás doni katasztrófával ér fel.

Tudjuk, a légvár omlásában súlyos. Így ideje lenne a miniszterelnöknek valódi tervekkel előállnia, nem pedig ügyes marketingtrükkökkel a tovaszökő népszerűséget hajszolnia. Van is itt egy életképesebb, egyedinek tekinthető elképzelés: kapjanak az állampolgárok a nagy nemzeti vállalatokból tulajdonrészt. Csakhogy kevés a keretösszeg, csekély az érdeklődés, és nincs is megfelelően kidolgozva a javaslat. Állítólag majd tavasszal kikeverik a törvénytervezetet. Azonban könnyen lehet, hogy addigra már késő lesz. Egy tízmillió ember orra előtt kényszerűen eltörölt vizitdíj, vagy tandíj olyan hatású lehet, hogy arra vitaminszegény válaszocskának sem lenne elég a tulajdonszerzési társasjáték.

No, azért a szocialisták tudják azt is, hogy egy vereség – bár a jobboldalnak tutibiztos eksztatikus örömöt és sok-sok március 15-ei rigmust jelent majd – nem rengeti meg a kormányt .Jogilag. Politikai legitimitás szempontjából persze más a helyzet, de ez ekkor sem hozhatja el Orbán időközi hatalomátvételét. A maradék két esztendő pedig bőven elég a nagyívű korrekcióra, már ha van rá elég szufla. Ehhez azonban szemléletváltás kellene, illetve belső stabilizáció. A népszavazás mindenképp fejcserékkel jár majd, csak kérdés, mennyire magas fők hullanak a porba... Ja, meg hogy a kivégzések hozzájárulnak-e a felemelkedéshez. A játszma élesben megy, az urnatemető csendben vár.