Házikedvencek végveszélyben

Sokan tartanak a lakásukban állatot. Kert hiányában, a panellakások négy fala között nem mindig vidám a négylábúak élete, futkározni csak a közparkok, terek erre kijelölt területein lehet. Madarainkat is csak a lakásban tudjuk kiengedni, s még ennek is megvannak a veszélyei.
Ráadásul, ha dolgozni járnak a háziak, a napközben magukra maradt állatok a gazdi, és a mindennapi teendők látványának, zajainak, zörejeinek a hiánya miatt elég ingerszegény környezetben töltik a nap jelentős részét. Ezt egy darabig elviselik, de egy idő után azonban unatkozni kezdenek, ami elől úgynevezett pótcselekvésekbe menekülnek. Ezek némelyike nemcsak rossz szokás,- tartós egészségkárosodáshoz is vezethet.

A kutyák unalmukban gyakorta kergetik a farkukat, amíg el nem szédülnek, majd újra kezdik a mókát. Egyesek elkezdik rágcsálni a lakásban fellelhető zsinórokat (villanyzsinór, a tévé koaxkábele, telefonvezeték), de volt már rá példa, hogy megrágták, és felfeszegették az ajtóküszöböt, lekaparták a festéket az ajtókeretről, kitörték az üveget belőle, vagy leszaggatták a tapétát a falról. A tollpárna is jó móka, pláne amikor a kiszakadt párnából úgy hullik a toll, mint a hó karácsony idején. Sokszor a jelenlétünkben szófogadóan viselkedő kutyák távollétünkben olyan dolgokat is megtesznek, amit egyébként sohasem: belefekszenek az ágyba, vagy a kanapéra, ami a legtöbb otthonban tiltott zónának számít. Gyakran olyan mélyen el tudnak aludni, hogy csak a kulcscsörgésre ébrednek fel, s akkor már totális a lebukás.

A macskák unalmukban a lakásban tartott más kedvenceket, a kalitkában tartott papagájt, vagy az akváriumban tartott halakat próbálják meg levadászni, kiélve szunnyadó és elnyomott vadászösztönüket. Gyakran előfordul, hogy unalmukban a bundájuk ápolásába kezdenek, amit aztán olyan akkurátusan, és olyan túlzott alapossággal végeznek, hogy képesek bundájukban komoly hiányokat teremteni bizonyos helyeken.

A kalitkában lakó madarak, ha magányosak, szenvednek az egyedülléttől, ezért mindig párban tartsuk őket, hiszen társas lények. A kalitkába helyezett műanyag keljfeljancsi, vagy kiscsengő a tükörrel csak ideiglenes unaloműző. Akármilyen bájosan is tudnak vele játszani, soha ne felejtsük el, hogy ez csak pótcselekvés a számukra. Ám a párban tartott madarak is unatkozhatnak, ha nem tudják magukat elfoglalni. Ha túl sok az ülőrúd a kalitkában, és emiatt nem tudnak mozogni, vagy ha legalább hetente egyszer nem engedjük ki őket a lakásba repülni, nem mozognak eleget, ellustulnak, eltunyulnak, és unalmukban vagy saját magukat, vagy társuk tollait kezdik el csipkedni. Ez olyan mértékig fokozódhat, hogy akár teljesen meg tudják kopasztani egymást. Egy kopasz madár mindamellett, hogy nem szép látvány, könnyebben megbetegedhet, és hamarabb megfázhat.

Unaloműzőként akasszunk a kalitkába szénát, a parkban, a réten szedett fűféléket, vagy fürtöskölest, melynek magjait előszeretettel eszegetik. Tegyünk fel madarainknak fészekodút, így a fiókaneveléssel elfoglalt állatok egyrészt abbahagyják a tolltépéssel járó rossz szokást, másrészt öröm nézni, amint kicsinyeiket nevelgetik. Mindamellett, amíg meg nem jön a tavasz, és nem lehet kimenni a szabad természetbe kirándulni, vagy kertészkedni, addig a mi télvégi depressziónkat is elűzi, hogy gondoskodhatunk róluk.