Azt tapasztalták, hogy a bőregerek minden egyes szárnycsapását követően olyan örvény keletkezik, amely akár elérheti az állat levegőben tartásához szükséges felhajtóerő negyven százalékát is.

"Mindeddig nem tudtuk, hogy ezt a technikát gerincesek is használják" - mondta Anders Hedenstrom, a kutatás vezetője.

A madarak és az ember által tervezett "gépmadarak" szárnyának alakja inkább a levegő állandó áramlását lovagolja meg - tette hozzá a biológus. A denevérek ezen felül nyernek energiát szárnyuk lefelé mozgatásakor, ami lehetővé teszik számukra, hogy fürgébben repüljenek és lebegjenek.

A Science című tudományos folyóiratban publikált kutatás során a szélcsatornát mesterséges köddel töltötték meg, hogy könnyebben le tudják fényképezni a beleeresztett denevéreket, amelyeket a csatorna végén elhelyezett mézes víz ösztönzött mozgásra. Az elkészült képeket számítógépes analízisnek vetették alá, amelyből kiderült: a szárnyas emlősök lebegő repüléskor minden szárnycsapáskor használják a szárny ún. belépőélének örvényét.

"A felfedezésnek gyakorlati haszna is van. Figyelembe vehetik például a mérnökök a kisméretű repülő tárgyak tervezésekor" - állapította meg Hedenstrom. Az efféle szerkezetek (például a robotrepülők) csapkodó szárnyaikkal képesek lehetnének épületek belsejébe repülni vagy meghatározott területek felett lebegni és éles fordulókat tenni.