A modern iskola dilemmái

- Non scholae, sed vitae discimus (Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk) - tartották mindig, a latinok óta. Tehát az iskola eddig is az életre nevelt. Kit egészen jól, kit nem annyira. Mostanra megváltozott volna az iskola szerepe? - kérdeztük dr. Horváth Attila oktatáskutatót.

- Természetesen mindig volt kompetencia-fejlesztés az iskolákban. Most azonban azért vált kulcsszóvá a kompetencia, mert az oktatás pragmatikus irányba tolódott el világszerte. A tanítást, az átadásra kerülő ismereteket, az emberi tulajdonságok kialakítását, a készségek, képességek fejlesztését a munkaerőpiac igényeihez, az életben való érvényesüléshez, boldoguláshoz kell igazítani.

- Hogyan lehet emberi tulajdonságokat tanítani?

- Minták nyújtásával, viszonyulások begyakorlásával. Vegyük például a vállalkozói képességet, ami voltaképpen a kezdeményező készség kialakítását jelenti. És a kezdeményezés - miközben tudás és képesség -, egyben a világhoz való viszonyunkat, nyitottságunkat is jelenti. Sőt, a változásra, változtatásra való hajlandóságunkat is. Ezek a képességek, viszonyulások bizonyos helyzetekben begyakorolhatók. Ilyen helyzetek kialakítására, megoldására kell bátorítani a gyerekeket - állítja az oktatáskutató.

- Képesek erre a főként ismeretek átadására, a tananyag feldolgozására felkészített tanárok?
- Valóban nehéz, szinte lehetetlen megtanítani olyat, amit nem tudunk, és olyan mintát mutatni, amilyenek nem vagyunk. Esetleg befogadni se akarunk más mintát, mert nem vagyunk nyitottak. Ám soha nem is leszünk, ha ezért örökösen csak kárhoztatjuk a nevelőket és a gyerekeket.

- Tegyük föl, nyitottak a pedagógusok. Az ismeretek helyett a képességek, tulajdonságok fejlesztését teszik munkájuk homlokterébe. Akkor is kérdés, milyen tulajdonságokkal boldogulhatunk az életben. Vagy ezt tudhatjuk?

- Az a baj, hogy nem élünk őszinte világban. A munkaadó magához lojális, együttműködő kreatív, nyitott, kezdeményező dolgozót vár. Aztán felveszi minimálbérrel, nyolc helyett tíz órát dolgoztatja, fütyül a kezdeményezésére, kreativítására, nem tűri a visszabeszélést, nem kíváncsi az ötleteire. A munkaadó tehát Pegazust kér az iskolától, de igáslovat alkalmaz. Így nehéz dolga van az iskolának, amikor a munkaerőpiacra figyelve akar kompetencia alapú oktatást végezni, onnan kívánja megtudni, milyen tulajdonságok, képességek kellenek az életben való boldoguláshoz - ismeri el dr. Horváth Attila.

- Van, ahol szükség van Pegazus szárnyaira is?

- Vannak üdítő kivételek a munkáltatók között is, de több a külföldi példa. Ezért is jó lenne, ha a magyar fiatalok közül többen vállalnának munkát külföldön.

- Hagyják el szülőföldüket?

- Egy időre igen, és idővel térjenek vissza. Jól kamatozó szakmai gyakorlat volt ez már a XVII. században is. Most, az átjárhatóvá tett határok idején, az európai államok unióba szövetkezésének korában miért ne válna be?