17 éve az iraki Kurdisztán felszabadult a világ legnagyobb diktatúrától Szaddam Huseintől. Az iraki kurdok, akiket a 35 év folyamán a bagdadi kormány kényük-kedvük szerint kezelt és a 4 millió kurdot, tűzzel, vassal döntött a sorsukról. 1991-ben az Öböl-háború után, március 5.-én, ami két hétig tartott, e térségben a legnagyobb fegyveres intifad tört ki, Szaddam rezsim ellen.
Az iraki kurdok összefogva szervezeten és szervezetlenül az utcára kerültek és lerohanták a bagdadi zsarnok bázisait. A hirtelen akció, hamar, nem varható eredményt érte el, győzelmet és a szabadságot. A kurdok lefoglalták a kurdisztáni városokat egyhamar, erősen és szervezetten tudtak a rendre vigyázni. Ám az iraki diktátor újból próbálkozott légi úton, hogy szétbombázza Kurdisztánt és hogy újra elfoglalják a városokat, de ez kudarcba fulladt. Ugyanis a nemzetközi politika is beleszólt, leállították az iraki hadsereget, Nagy Brittania és az USA kezdeményezésében az ENSZ által Kurdisztán területén, amely a 36. szélességi foknál húzódik, egy biztonsági zónát húztak a Kurdisztán területén, amivel megtiltották az iraki hadseregnek, hogy átlépjenek e zónán.
Ettől a naptól a kurdok a legitimizálásuk érvényesülése érdekében, demokratikus úton szabad választásokat tartottak és hamar egy regionális kormánynak nyilvánították magukat, akik most Arbil, Kurdisztán fővárosában kormányozzák a mini államot. A kurdok mindenhol a világon megemlékeznek a márciusi győzelmükről és nem felejtik el, hogy a szabadságukért több ezren áldozatul is estek. Az áldozatokat Kurdisztán mártírjainak tekintik.
Kurdisztán Hazafias Unió (PUK)
Kurd Emberi Jogok Szervezet
