Kezdjük az első Harcsa veronika Quartet-album történetével. Hogyan indult ez a gyors távol-keleti siker?

Máig is rejtélyes módon talált rá az anyagra egy japán terjesztő, váratlanul kaptam Japánból egy e-mailt, hogy rátaláltak az interneten a lemezre, nagyon tetszik nekik a zene, küldjek nekik egy lemezt, megpróbálják értékesíteni Japánban. Az albumok annyira jól fogytak, hogy egy idő után megkeresett egy tokiói kiadó is, hogy szeretnék saját kiadásban megjelentetni Japánban. Ez 2007 júliusában megtörtént, és annyira vevők voltak rá a japánok, hogy hamarosan vezette az eladási listákat.

Mikor és kikkel alakult a zenekarod?

2005-ben, gyakorlatilag azzal, hogy felvettük ezt az első lemezt. Akkor még Quintet voltunk: Blahó Attila zongorázott, Oláh Zoltán nagybőgőzött, Bágyi Balázs dobolt, Kardos Dani gitározott. Azóta Balázs helyett Majtényi Bálint dobol nálunk, gitáron pedig vendégként új lemezünkön Gyémánt Bálint játszik. Én fogtam össze annak idején a zenekart, az volt a célom, hogy ne csupán egy demo-anyagot vegyünk föl, hanem ha már bemegyünk a stúdióba, akkor vegyünk fel egy lemeznyi anyagot, és próbáljuk ki, mi történik, ha kiadjuk. Nem fűztem hozzá túlzott reményeket, aztán jött a japán siker.

A lemez készítésének idején a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszékén tanultál.

Most vagyok negyedéves, májusban diplomázom.

A tanulás mellett hogyan jut, jutott időd az Erik Sumo Band, a Pannonia Allstars Ska Orchestra, a Korai Öröm, a Colorstar zenekarokban énekelni, hogy csak néhányat említsek.

Amit csinálok, az egy teljes foglalkozás számomra, nem csupán hobbi vagy mellékállás, a szervezéssel együtt abszolút kitölti az életemet. Bár ezek az együttesek inkább az underground kategóriába sorolandók, érdekel, amit csinálnak, és egyébként sem szeretném magam beskatulyázni, szeretném, ha mindig olyan színes maradna a pályám, mint most.

Az említett együttesek hívtak téged, vagy te jelentkeztél náluk, hogy szívesen énekelnél a zenéjükre?

A saját quartetemen kívül, amelyet én alapítottam, mindenhova hívtak.

Szerepeltél az Off Társulat Fészek és Szomjas vagyok című zenés kortárs zenés táncdarabjaiban.

Ezekben a darabokban énekesként szerepeltem a színpadon, de nekem is volt jelmezem, az én mozgásomat is meghatározták. Roppant izgalmasak voltak ezek a fellépések, mert teljesen más hozzáállást követelt meg tőlem, mint a koncertek, több olyan jelenet volt, amikor énekben kellett reagálnom a táncosok mozdulataira. Nagyon szerettem.

Te nyerted a 2007-es budapesti Fringe Fesztivál legjobb hangja díját. Nem tartasz attól, hogy a gyors és kimagasló sikerek megrészegítenek?

Annyira nem jöttek gyorsan, mintha elmentem volna egy televíziós vetélkedőműsorba énekelni, de szerintem ez a siker tartósabb is azoknál. Úgy érzem, megdolgoztam azokért az elismerésekért, amiket kaptam. A folyamatot magát élvezem, az együttzenélést a zenésztársaimmal, és nem baj, ha nem lesznek ezeknél nagyobb sikereim.

A jazzisták gyakran cserélik a zenésztársakat.

Nyilván én is fogok másokkal zenélni, az új lemezünkön is négy vendég szerepel, ugyanakkor Blahó Attilával, Oláh Zolival és Majtényi Bálinttal annyira szerves egészet alkotunk most mind zeneileg, mind emberileg, hogy ezt semmiképp sem szeretném sutba dobni.

Miben hozott újat a mostani album?

Teljesen más. Ezt a lemezt (You Don’t Know It’s You) tekintem az igazi első lemezemnek, én írtam a dalokat, illetve kettőben társszerzőként szerepelt Blahó Attila, azt szoktam mondani, olyan ez nekem, mint másnak a naplóírás, tehát ha valami intenzív élmény ér, akkor leülök, és megpróbálok írni belőle egy dalt. Az első lemezünkön még jazz standardok szerepeltek, ez viszont már teljesen a sajátom. A szívem maga.

Milyen az album fogadtatása?

Szerencsére nagyon jó, sokan érdeklődnek, büszkeséggel tölt el, hogy olyanok is meghallgatják, akik egyébként nem hallgatnak jazzt. Japánban április 9-én jelenik meg, májusban turnéra megyünk.

Egy ÉS-ben megjelent kritika írja rólad, hogy „bármely nemzetközi szuperprodukció húzóhangjának beillene, ahogyan a Summertime-ot énekli”. Részt vettél már úgynevezett szuperprodukcióban?

Nem. Eddig a legszuperebb produkciók, amelyekben részt vettem, a saját quartetem illetve az Erik Sumo Band volt, de remélem, egyszer annak is eljön az ideje, hogy nagy, nemzetközi produkciókban is szerepeljek.

A Magyar Nemzet cikkírója elsősorban a külsődet emeli ki, azt írja: bájos, szőke, törékeny, boszorkányos, mély és barna hanggal. Mennyire szervesül a személyiséged, a külsőd az éneklési stílusoddal?

Próbálok természetes maradni a színpadon is. Vannak énekesek, akik úgy állnak ki a színpadra, mintha stúdióban énekelnének, és nem tartják fontosnak a megjelenést. Szerintem egy koncerten az emberek nézők is, nemcsak hallgatók, ezért fontos, hogy összhangban legyen a kinézet, a mozgás, a kisugárzás a zenével.

Március 13-án a párizsi Pompidou Központban lépsz fel.

Egy izgalmas fellépés lesz, a Zeneakadémia jazz és népzene szakos diákjaival lépünk fel, összesen húszan, és kortárs képzőművészeti alkotásokra fogunk improvizálni. Aztán 21-én a Take Five nevű jazzkocsmában lépek fel a zenekarommal, ami remek hely, hiánypótló, nagyon szeretjük. Szeretettel várunk minden érdeklődőt.

Az énekesnőről bővebben: www.harcsaveronika.hu