A lízingkonstrukció a részletvásárláshoz hasonlít a legjobban. A vevő előre meghatározott futamidő (például tíz vagy húsz év) alatt fizeti ki a lakás vételárát, és az utolsó részlet kifizetése után kerül a lakás a tulajdonába. A futamidő végéig a lízingbevevő mondhatni: "használati díjat" fizet. Ha a részleteket nem tudja törleszteni, ki kell költöznie, és az addig kifizetett pénzét elveszíti.
A lízingkonstrukció legnagyobb vonzereje a lakáshitellel szemben, hogy általában nincs szükség önerőre.
Igaz, a nullaszázalékos önerő nem azt jelenti, hogy az ügyfélnek nem kell a zsebébe nyúlnia, hiszen az értékbecslés és bírálati díj mellett a szerződéskötési díjjal, a folyósítási jutalékkal, az ügyintézéssel járó költségekkel (közjegyzői díj, földhivatali eljárások) is számolnia kell. 
Azonban az önerő nélküli vásárlás sem illet meg mindenkit, száz százalékos finanszírozás ugyanis csak Budapesten, a megyeszékhelyeken és a nagyobb vidéki városokban létezik.
Két lehetőség van
Az APEH tájékoztatója szerint kétféle lízingkonstrukció létezik:
- A zártvégű lízingszerződés a lakás tulajdonjogának részletvétellel történő megszerzésére irányul. A lízingbevevő a lakás tulajdonjogát a szerződésben rögzített időtartam lejártával - az utolsó havi díj és a kapcsolódó egyéb költségek megfizetése után - automatikusan megszerzi, eddig az időpontig a lízingbeadó tulajdonjogát fenntartja. A lízingszerződést, a szerződés megkötését követően kell benyújtani a földhivatalhoz és a tulajdonjog megszerzéséhez kapcsolódó illetéket is ekkor kell a lízingbevevőnek megfizetnie!
- a nyíltvégű lízingszerződés esetén viszont a futamidő lejártával nem automatikus a tulajdonjogszerzés. Ebben az esetben a lízingbevevő csak ekkor dönthet arról, hogy megvásárolja-e maradványértéken az ingatlant saját nevére, vagy másnak engedi át a lehetőséget. Az ügyletről külön szerződést kell kötni, a kapcsolódó illetéket is ekkor kell majd megfizetnie.
Önerő nélkül, de…
A hiányzó induló önerő összegét ugyanakkor a bankok szigorúan fel fogják számítani a havi részletekben, ráadásul kamatokkal növelten!
Ebből is következően a havi részletek összege eleve magasabb lesz, mint más hitelkonstrukcióknál.
A részletek fizetéséhez tehát kellő jövedelem szükséges. A lízing természetesen nem jelent horribilis kiadást, hiszen idehaza leginkább a 40-60 négyzetméteres lakásokra van kereslet a lízinget igénybe vevők körében.
A lakás-lízingszerződés nem minősül hitelszerződésnek, ezért a tájékoztató szerint ehhez kapcsolódóan nincs lakáscélú hiteltörlesztés - áll az APEH közleményében.
Ám a lízinget igénybe vevőt megilleti a Lakásszerzési kedvezmény. Az ingatlan értékesítéséből származó jövedelem után befizetett adóból visszajár vagy nem kell megfizetni az ingatlan átruházásból származó jövedelem azon része utáni adót, amely összeget a magánszemély saját maga vagy közeli hozzátartozója, volt házastársa részére a jövedelem megszerzésének időpontját megelőző 12 hónapon vagy az azt követő 60 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított.
Buktatók is vannak
A rexinfo.hu elemzése szerint a lízing alapkonstrukciója azonban elég sok további - valószínűleg nem nagyon reklámozott - buktatót rejt majd.
Miután a lakás nem kerül a lízingbevevő tulajdonába, a tulajdonnal kapcsolatban nem kell vagyonszerzési illetéket fizetnie. A "vagyoni értékű jog" megszerzése ugyanakkor illetékfizetés köteles, azzal a további hátránnyal, hogy ehhez nem kapcsolódik semmiféle illeték-kedvezmény.
A hosszú futamidő önmagában több rizikótényezőt jelent. Egyrészt, ha valaki nem egy banktól, hanem valamelyik magáncégtől lízingel a lízingbeadó esetleges csődje vagy felszámolása nagyon nehéz helyzetbe hozhatja a lízingbevevőket. Ugyanis a lakás nem az övék, ezért ez beletartozik a csődvagyonba... Elvileg ugyancsak nem korlátozza semmi, hogy a lízingbeadó hitelt vegyen fel azokra a lakásokra, amelyeket már lízingbe adott...
Számtalan kérdés merül fel a lakásfenntartással kapcsolatban is. Miután a lízingbeadó marad a tulajdonos, ő fogja meghatározni a közös költség mértékét, amelyet áthárít a lízingbevevőre. A lízingbevevő pedig még elszámolást sem kérhet, így nem tudja a közös költség mennyi profitot hoz a lízingbeadónak. A közös költség fizetésének elmulasztása pedig felmondási ok lesz. 
A devizaalapú lízingdíj (pl. euró, svájci frank) esetében az árfolyamkockázat egyre nagyobb rizikót jelent a forint gyengülése miatt. Értelemszerűen, ha a havi részletek összegét úgy határozzák meg, hogy pl. 500 eurónak megfelelő forintösszeg/hó akkor nem mindegy, hogy egy euro 250 vagy 280 forintba kerül.
Ide tartozik még az a banki nyereség is, amely a Nemzeti Bank árfolyamaitól eltérően határozza meg a napi árfolyamokat. Ez az eltérés akár 5 %-os is lehet.
Ugyancsak nem lehet tudni, hogy ha egyszer euro lesz Magyarországon, milyen átváltással kerül a forint átszámításra. (A jelenlegi 250-260 Ft/euro egyes elemzők szerint akár 5-600 Ft/euro is lehet) Ez rögtön azt is jelentené, hogy egy kb. 250.000 forintos nettó fizetés nem a mai árfolyamon számított ezer eurót, hanem csak ötszáz eurót ér. Ebből pedig egy havi 500 eurós törlesztőrészletet nehéz lesz kifizetni.
Jó befektetés a szomszédoknál
Az MTI információi szerint ma Belgrádban hatalmasat profitálhat az, aki ingatlanban utazik: a szerb főváros jobb helyein tavaly 30-40 százalékkal nőttek az ingatlanárak, s bár az ütem csökken, szakemberek erre az évre is átlagosan 5-10, a frekventáltabb helyeken pedig 20 százalékos emelkedést várnak.
Ma egy Belgrád központjában lévő lakás négyzetmétere 1600-1700 euróba kerül, de a távoli, egyebek mellett csatornázás nélküli külvárosokban is elkérnek 800-1000 eurót egy négyzetméterért.
Szerbiában jelenleg a gyors terjeszkedés szakaszát élő bankszektor is hozzájárult az iszonytató belgrádi ingatlanboomhoz: a lakáshitelek száma az elmúlt egy-két évben ugrásszerűen nőtt.
A Deloitte Üzletviteli és tanácsadó zrt. információi szerint masszív növekedés tapasztalható a szerb lízingpiacon is, ott 2006 óta 31,4%-os növekedés történt. Szerbia szintén rendelkezik lízing-törvénnyel, a forgalmi adójogi szabályozás is nagyban hasonlít a magyar áfa-rendszerhez, emellett a számviteli környezet is szinte teljesen azonos a nemzetközi számviteli sztenderdekhez.
A Románia is jó lehetőségeket kínálhat lízingpiacra, bár egyelőre nem igazán jellemző a külföldről nyújtott ingatlanlízing, pedig Romániában nincs illetékfizetési kötelezettség az ingatlanok tulajdonjogának megszerzésekor. Romániában a szakértők az elkövetkező négy évben az összes lízingkihelyezések megduplázódását várják, a mellett, hogy már 2004-ról 2005-re is több mint 45%-os növekedés történt ezen a piaci területén.
