Népsavazásos víziók
Az elmúlt napok a szerkesztőségünkben is érzéseket, indulatokat, ellentétes és megegyező gondolatokat szültek. Úgy gondoltuk, hogy megosztjuk ezeket Önnel, kedves olvasó, hogy érezze: nálunk az eltérő vélemények kohéziója nem szlogen, hanem megtestesült v
2008. március 10. hétfő 16:58 - Hírextra
Szavazzon a nép a saját zsebére!Tessenek kicsit emlékezni: aki kicsit is őszinte magához, az tudja, hogy az eltelt 15 év alatt temérdek marhaságot etettek meg velünk. Pártállástól függetlenül. Hazudtak választások előtt pro és kontra, hogy aztán utána letagadják, hogy ők nem mondtak olyat és ha mégis, akkor az nem úgy volt, és különben is, nem lehet mást tenni, mert minket is becsaptak, akiktől átvettük a hatalmat, tehát nem a mi hibánk. Soha, egyszer sem volt olyan, hogy ne lett volna hibás az előző kormányzat a hatalomátvételkor. Most meg ott tartunk, hogy a „népszavazás” után a győztes formáció arról hadovál, hogy végre győzött az igazság, mert nem lehet hazugságra épített kormányzást működtetni. Hát egy fenét nem! Ezt csinálta eddig mindegyik kormány a rendszerváltás óta, legfeljebb nem volt olyan arcátlan és mérhetetlenül hatalomvágyó az ellenzéke, hogy megcsinálja azt, amit most a Fidesz, miszerint ellehetetleníti a kormányzást. Persze nevezhetjük ezt úgy is, hogy nem volt eddig senki olyan rafinált, hogy ehhez a formához nyúljon, de ez legfeljebb megközelítésbeli differencia, tartalmilag nem változik semmi.
A lényeg ugyanis, hogy mindenki hatalmat akar gyakorolni, hogy ő dönthessen a befolyó pénzek elosztásáról, ami a fentebb említett struktúra miatt értelemszerűen azt jelenti hogy a nép, aki szavaz már megint megszívja. Pénz ugyanis tényleg nincs több, csak amit megtermelünk. Mi. Ők meg elosztják, mert mi ezzel megbíztuk őket, mert hiszünk benne, hogy tisztességgel teszik. Nem lopják el, nem ügyeskednek vele, nem ismerősöknek mutyizzák le, hanem számunkra fontos értéket alkotnak belőle. Ezért fizetjük őket, ezért kapják a fizetésüket, melyet persze mindig az inflációnál magasabb mértékben és ismételten pofátlan módon ők maguk határoznak meg, mennyi legyen és meg sem kérdeznek minket. Erről sajnos nincs népszavazás, pedig legalább akkora ocsmány demagógia, mint a mostani három marhaság volt. Természetesen erre nem mozdítják meg a politikai erejüket a vezetők, nem gyűjtetnek aláírásokat, hisz majd barmok lennének a saját zsebük ellen szavaztatni a népet. S mivel a párthatalmi láncban mindenki ez ellen érdekelt, így ilyen sosem fog megtörténni. Szavazzon inkább a nép a saját zsebe ellen, miközben a mi hatalmunkat erősítik vele. Tetves stratégia…
Értem én, hogy a társadalmak kialakulása óta élő struktúra a piramis elv, ahol a csúcson lévő vezető irányítja az alant elhelyezkedőket. De ez nem indok arra, hogy belehazudjon a képünkbe és közben a zsebünkben kotorásszon. A két vezető erő két hatalommániás elmebetege miatt most megint fizetnünk kell. Nekünk.
Barmok vagyunkA legszomorúbb, hogy mi mindannyian tudjuk ezt. Mégis megyünk szavazni, bár tudjuk, hogy megint hülyére vagyunk véve. Elmegyünk megerősíteni az egyik-másik oldalt, hogy hiszünk nekik, hogy aztán a megválasztásukat követő egy-két év múlva a fejünket verjük a falba, hogy mekkora marhák voltunk, hiszen ez sem jobb a másiknál. Olyanok vagyunk, mint a vágóhídra szánt barmok. Etetnek minket folyamatosan mindenféle szólamokkal, majd ha már elég jól meghíztunk rajtuk és elnehezültünk, akkor elterelnek levágni(választani) minket. És mi meg megyünk, ciklikusan, ahogy a tervgazdaság szerint meg vagyon írva. Meg is érdemeljük, hogy milliárdosok, médiahatalmakat irányító megapártok, azokat háttérből irányító valakik uralkodjanak felettünk, ha barom módjára tűrjük ezt a színjátékot.
Nagyon szégyellem magam, hogy nem volt elég erőm, tehetségem, képességem, hogy ezen változtassak. Mert én is az a barom vagyok, hiszen én is elmentem „választani” annak idején. A semmit. És ez nagyon szomorú rám nézve. Szégyellem magam.