Elítéltek két zsarut a túlkapások miatt

A sértett vallomásán alapuló tényállás szerint a két rebiszes vádlott az eljárás során ismeretlenül maradt társaival 2006. szeptember 19-ről 20-ra virradó éjjel Budapesten, a VI. kerületi Aradi utcában súlyosan bántalmazott egy hasra fektetett, hátrabilincselt kezű fiatalembert.

A védekezésre képtelen sértettet ütötték, rúgták. Egy ismeretlenül maradt rendőr a hajánál fogva húzta fel a fiú fejét, miközben mások arcba rúgták őt.

A fiúnak az egyik csigolyája, a térde és az arca sérült meg. Az ellene indult büntetőeljárást már korábban - bizonyítottság hiányában - megszüntették.

A büntetőperben a rendőr vádlottak elismerték, hogy intézkedtek a sértettel szemben, és nem zárták ki azt sem, hogy ennek során megsérülhetett, mikor elfogása közben ráestek. Ezért elnézést is kértek a sértettől, ám azt tagadták, hogy szándékos bűncselekményt követtek volna el.
Az ügyben korábban meghallgatott számos rendőr tanú - a vádlottakat mentő, teljesen egyforma - vallomásai a bíróság szerint "nem nevezhetők elfogulatlannak".

Az egyik rendőr tanú az eljárás során korábban még azt is elmondta, hogy miután nem emlékeztek jól a történtekre, utóbb összeültek, hogy megbeszéljék az esetet.

Ugyanakkor az ítélet szóbeli indoklása szerint az orvos szakértő által rögzített sérülések nem keletkezhettek úgy, ahogy azt a rendőrök előadták, s azokat sokkal inkább megmagyarázhatják a sértetti vallomásban előadottak.

A bíróság hangsúlyozta: a rendőröknek semmi okuk nem volt arra, hogy a földre vitt, hasra fektetett, hátrabilincselt kezű sértettet bántalmazzák.

A Fővárosi Bíróság első fokú ítéletében az egyik rendőrt egy év két hónap, három évre felfüggesztett szabadságvesztésre, társát pedig egy év négy hónap, öt évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett súlyos testi sértés és hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt.

A bíróság mindkét vádlottat előzetes mentesítésben részesítette, azaz nem számítanak büntetett előéletűnek, és így rendőrök maradhatnak.

A másodrendű vádlott a szóbeli indoklás szerint azért kapott súlyosabb büntetést, mert 1999-ben egyszer már elítélték hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt.

A bíróság jelezte azt is, hogy ha nem a 2006 őszi, a rendőröket felkészületlenül érő, jelentős pszichikai megterheléssel járó események idején történtek volna a cselekmények, nem függesztette volna fel a másodrendű vádlott szabadságvesztését, és nem adott volna előzetes mentesítést.

Az ügyész a büntetés súlyosításáért és az előzetes mentesítés megvonásáért fellebbezett, a védelem felmentésért, illetve enyhítésért, így az első fokú ítélet nem jogerős, a büntetőper az ítélőtáblán folytatódik másodfokon.