Ellenségképek harca

Négy éve nagyot zakózott a spanyol konzervatív-néppárti kormány. Előtte két ciklust is sikerrel kihúzott, akkor ott tényleg dübörgött a gazdaság. A madridi robbantásos merénylet – pontosabban annak kommunikálása - keresztülhúzta José María Aznar számításait. A harmadik négy év már nem adatott meg neki. Ahogy akkor, úgy a hétvégén sem a programok összevetése, vagy a kormányzati hatékonyság alapján voksoltak a spanyolok. Ahogy a jobboldalnak a baszk szeparatizmus visszatérő témája a szavazók megszerzésére, úgy a baloldali PSOE (Spanyol Szocialista Munkáspárt) az ország iraki szerepvállalását ostorozta. Mint utóbb kiderült, valóban marokkóiak követték el a robbantásokat. A háborúellenes spanyol közvélemény – rég látott szavazói aktivitás mellett – büntette meg a gazdaságpolitikában eredményes Aznart. A győztes Zapatero egyik első intézkedése az volt, hogy hazahívta a katonákat Irakból.

Hispán puma

A hétvégi választás előtt a közvéleménykutatási eredmények enyhe, tulajdonképpen fej-fej melletti állást jelentő baloldali előnyt mutattak. Pedig Zapatero felélte a néppárt (Partido Popular - PP) regnálása alatti gazdasági intézkedések jótékony hatását. Megállt a GDP növekedése és a munkanélküliség csökkenése. A spanyol gazdaság a válság jeleit mutatja, és a stagfláció felé menetel. A szocialista miniszterelnöknek komoly feladatot adott, hogyan kommunikálja a romló gazdasági adatokat, az eurózónán belül szokatlanul magas 4,4 százalékos inflációt.

Csontvázak a szekrényből

Amennyire eredménytelen volt Zapatero a gazdaság kézben tartásában, annyira aktív a baloldali értékek képviseletében. Tekintetét a laikus állam ideáljára emelve bevezette a hittan helyett az „állampolgári ismeretek” oktatását az állami iskolákban. Egyszerűbbé tette a válást és az abortuszt, engedélyezte a melegek házasságát. Bevezette a női kvótát, a parlamenti képviselők fele mostantól nő lesz.

A jobboldal gigatüntetést szervezett a „keresztény családmodell” védelmében. Mindez kiélezte a z egyház és a szocialisták – amúgy sem túl baráti – kapcsolatát. A katolikus egyház és a baloldal viszonya Spanyolországban a polgárháború óta szükségszerűen mérges. Ameddig a nemzetközi brigádok templomokat romboltak le, és papokat végeztek ki, addig az egyház a jobboldali diktatúrát bevezető hadsereg pártjára állt. Mindkét fél a halottaira gondol, ha a másikra néz. A Zapatero-kormány pénzbeli támogatást ígért a francoisták által meggyilkolt családtagjaik maradványait jeltelen tömegsírokban kereső családoknak. A PP – amelynek tagjai közül többen is Francót szolgálták – és Mariano Rajoy a régi sebek feltépéséről beszélt: "Az egésznek mindössze annyi az eredménye, hogy viszályt szít a spanyolok között”. A diktatúra 1975-ös bukása után közmegegyezés volt az elhallgatás, a sérelmek eltemetése és viták tompítása. Zapatero megbolygatta mindezt, nyíltan szembehelyezkedett az egyházzal, és ezzel szavazatokat vesztett középről, miután a spanyol püspöki kar arra intette híveit, hogy ne szavazzanak olyan pártra, amelyik egy asztalhoz ül a Baszk Haza és Szabadság szervezettel, azaz ETA-val (Euskadi Ta Askatasuna). Ez egyértelmű utalás a PSOE-re és Zapaterora, aki titkos tárgyalásokat folytatott a baszk szakadárokkal azután, hogy a közvélemény többsége által ellenzett hivatalos kapcsolatfelvétel után a tűzszünetet a terrorszervezet egyoldalúan felrúgta.

Az ETA megint belepiszkit

2006. december 30-án az ETA felrobbantotta a madridi repülőtér parkolóházát, amibe belehalt két bevándorló, akik az autójukban aludtak. A tűzszünet egy évig sem tartott. Pénteken saját családja jelenlétében halálosan megsebesítettek egy szocialista politikust. „A mai napon az ETA meggyilkolta Isaias Carrasco szocialista képviselőt. A kormány ezennel kijelenti, hogy mindenki, aki részt vett a merényletben, felelni fog tetteiért!” – mondta erre a miniszterlenök, mintegy elébe menve a konzervatív színekben induló ellenfele, Mariano Rajoy borítékolhatóan ETA-ellenes, és a kormányfő orrát az ETA-val való töketlenségébe beledörgölő fellépésének.

Osztogatnak

Spanyolországban sem ismeretlen az igéretcunami. Zapatero egymillió forintot érő bébipénzt lengetett be a kampányban és szóba hozta a közutálatnak örvendő egészségügyi adó eltörlését. A jobboldal adócsökkentést ígért az alacsony jövedelműeknek és mindkét fél egyre-másra licitálta felül a másik nyugdíjemelési ötleteit. Azzal mindannyian adósak maradtak, hogy a lassan besülő gazdaság mellet mégis hol találnak minderre fedezetet. Zapatero már készülhet a torremolinos-i beszéddel.

Eredmények

A PSOE a szavazatok 43,7 százalékát, a Néppárt 40,1 százalékot kapott - közölte a voksok 95 százalékának ismeretében a madridi belügyminisztérium, azaz bejött a papírforma: ha hajszállal is, de Zapatero győzött, sőt 5 képviselővel többet küldhet a parlament alsóházába, mint 2004-ben. Abszolút többséghez azonban így sem sikerült jutniuk a 350 tagú törvényhozásban. A jobboldal reményei nem váltak valóra. Zapatero, ha beváltja ígéreteit még mélyebbre löki a megroggyant spanyol gazdaságot.