"Háromhetes előmérkőzés után, vasárnap délelőtt került döntésre a Metro Goldwyn Mayer által rendezett "Tavasz a Broadwayn" című tehetségkutató verseny a Fórum filmszínházban. A nemzetközi zsűri döntése szerint Vig Tommy nyerte az 1000 forintos első díjat. "
A hír igencsak régi. Hatvankét esztendővel ezelőtt, 1946-ban adták közre a korabeli lapok. Az akkor nyolcéves, csodagyereknek kikiáltott dobfenomén Tommyból nemsokára hetven esztendős nagypapa lesz, aki nemcsak a dobolással, hanem - és főként - vibrafonjátékával tett szert világhírre. Más kérdés, hogy még legnagyobb rosszindulattal sem néz ki a korához illően. Fekete hajával, kackiás fekete bajszával és körszakállával úgy fest, mintha Alexandre Dumas három testőrének egyike lépne elénk.
1956 késő őszén határozott úgy, hogy megpróbálja meghódítani Amerikát.
- Jól indult a külföldi karrierem. Az osztrákok emlékeztek rám, 1956 szilveszterén a bécsi Zeneakadémián dobszólóztam. Igazán 1960-tól, Amerikában futottam be, akkor már többnyire vibrafonon játszottam. Las Vegasban az akkori dzsessz és könnyűzene fellegvárában nemcsak muzsikusként, hanem zeneszerzőként és hangszerelőként is megalapoztam a hírnevemet. Érdekességként említem, hogy én írtam kísérőzenét Göncz Árpád Amerikában bemutatott darabjához. Büszke vagyok arra, hogy külföldiként évekig az Amerikai Zeneszerzők Társaságának az alelnöke voltam. Az én díjnyertes dalomat énekelték 1984-ben a Los Angeles-i olimpián.
- Két évvel ezelőtt mégis végleg visszatért Magyarországra. Miért?
- Az az Amerika, amelyet szerettem, nagyon megváltozott. A korrupció lett a legfőbb erő, a pénzes emberek mindent megkaparintottak maguknak, ami fontos, beleértve a bírákat is. Amikor fiatal zenészként oda érkeztem, bőven voltak lehetőségek az érvényesüléshez. Könnyen bele tudtam illeszkedni a kinti zenei életbe. Ma már, ha valami nem a pénzről szól, az nem érdekes, azzal nem foglalkoznak.
- Gondolta, hogy Magyarországon jobb lesz?
- Reménykedtem, s valójában nem is csalódtam. Zsoldos Bélával megalakítottuk az Üssdob zenekart, mellettünk Mia, a koreai feleségem énekel. Több fellépésünk van, elfogadtak. Emerton-díjjal büszkélkedhetem, és megnyertem a hangszerelői versenyt is.
Remek erőnlétét annak tulajdonítja, hogy világéletében rendszeresen sportolt. Ma is naponta gimnasztikázik, fut, olykor karate edzésekre is jár. Legnagyobb problémája azonban meglepő módon nem az életkorával, még csak nem is a zenével kapcsolatos.
- Hol találhatnék olyan klubot, ahol focizhatnék? Még ma is jó karmester lennék a pályán. Mindig erősségem volt a társak jó labdákkal való kiszolgálása.
Tommy Vig tehát focicsapatot keres. De nem idegesíti magát, ha mégsem sikerül:
- Jó idegállapotomat annak köszönhetem, hogy nem nézek tévét, nem olvasok újságot - árulja el a nyugalma titkát.
- Mindent elért, amit egy zenész elérhet. Csodagyerekként indult, később Amerikában is begyűjthette a babérokat. A dzsessz csillagai mellett például Frank Sinatra, Woody Allen, Tony Bennett partnereként is játszott. Elégedett a pályafutásával?
- Mindezek ellenére nem. Több, mint ötszáz népszerű szerzeményem van, de egyikből sem lett igazi világsláger. Életfilozófiám, hogy maximalista vagyok, nem ismerek lehetetlent. Valahogy úgy vagyok az igényeimmel, mint kedvenc íróm, Rejtő Jenő egyik hőse, akitől egy milliomos azt kéri, hogy szerezzen neki egy hadsereget. A következő párbeszéddel: "Mikorra kéri?" "Egy óra múlva." "Meglesz."
