Négy flúgos zenész számtalan díjjal
A Flúg zenekar nem véletlenül kapta a nevét: a srácok tényleg flúgosak - persze, jó értelemben véve. A több tagcserén átesett rockzenekar két tagját, Major Róbert gitárost és Lőrincz Zoltán énekest csíptük el egy beszélgetésre a Pont FM 88.1 rádió Rocközö
2008. március 12. szerda 19:00 - Mohai Szilvia
A zenekar öt taggal 1999 nyarán indult. Több tagcsere után a jelenlegi felállás csak 2004-ben alakult ki. Az első hanganyag 2000 végén készül el, a következő demó rögzítésére pedig 2002-ben kerül sor. Az immár jól sikerült felvételeknek köszönhetően a zenekar iránt fokozatos érdeklődést mutatott a média. 2004-ben a folyamatos tagcserék után, a próbák alatt kialakult pozitív hangulat eredményeként a zenekar kvartettre bővült, így a jelenlegi felállás: Lőrincz Zoltán (ének), Major Róbert (gitár), Dombi Ádám (basszusgitár) és Szakadáti Mátyás (dob). 2005 elején a zenekar új dalai az Audioplanet stúdióban kerülnek rögzítésre, a hanganyag az
Előjel címet kapta. A három dalt tartalmazó demó pozitív reakciókat váltott ki a közönségből, a szakmából és a médiából egyaránt. Fesztiválfellépések után a zenekar hat dalt rögzített az Audioplanet stúdióban, a lemeznek a
Kiszakadt belőlem címet adták. A lemez számos pozitív kritikát kapott a szakmától, és a közönség is remekül fogadta. További koncertek következtek, többek között a Black-Out és az Eleven Hold társaságában. A zenekar a számos tehetségkutató eredményeként az Universaltól előszerződést kapott, amelyet a kiadó által támasztott feltételek (egy divatos amerikai zenekar mintájára szerették volna elkészíteni a lemezüket) miatt később visszamondtak.
A Pont FM rádió Rocközön című műsorában való vendégeskedésük után Lőrincz Zoltán énekes és Major Róbert gitáros minket is beavatott a flúgos zenekar életébe.
Rengeteg tehetségkutató rendezvényen vettetek részt. Ennyire szeretitek a versenyt, vagy szerintetek manapság így lehet a legkönnyebben befutni egy zenekarnak? Major Róbert: Egyrészt ma egy amatőr, kapcsolatokkal nem rendelkező zenekar így tud a legjobban hírverést szerezni magának; másrészt pedig valóban nagyon szeretjük a kihívásokat, egy ilyen versenyen való fellépés közben jelentősen megnövekszik az adrenalinszintünk. Közösségépítésnek is jó, valamint így meg tudunk ismerkedni a többi feltörekvő zenekarral.
Lőrincz Zoltán: Olyan, mint egy csapattréning. Jó buli leutazni így négyen mondjuk Kecskemétre, és eltölteni egy hétvégét együtt.
Megjelenik a szakma ezeken a versenyeken, hogy figyelje a fiatal tehetségeket? Vagy inkább a médiára számítotok?
Major Róbert: Sajnos a média nemigen képviselteti magát ezeken a rendezvényeken, legfeljebb néhány helyi orgánum. A zsűriben azonban a szakma jeles képviselői ülnek.
A televíziós tehetségkutató műsorokról (mint például a Megasztár) mi a véleményetek?
Lőrincz Zoltán: Ez a stílus ott nem igazán jelenik meg; volt viszont a Viván egy hasonló műsor, az tetszett: jó volt a szervezés és a háttérmunkálatok is, csak sajnos az érdeklődés nem volt nagy iránta. De a Megasztár és hasonlók…
Major Róbert: A Csillag születikben azért én láttam fantáziát. Az ismerőseink közül harminc-negyven zenekar is jelentkezett rá, csak sajnos kizárólag a populáris dolgokat fogadta be a műsor. Nem a zenei teljesítmény számított, hanem a főszerkesztő aktuális hangulata: azok a dalok jutottak tovább, amelyek éppen tetszettek neki. A Megasztár esetében szerintem csak a döntőket volt érdemes meghallgatni.
Lőrincz Zoltán: Meg a válogatásokat, azon legalább lehetett röhögni. (nevet) Hiányzik a Táncdalfesztivál meg a Ki mit tud?; azok valóban nemes célt szolgáltak, nem a külsőségekről meg mindenféle sztárocskák reflektorfénybe helyezéséről szóltak.