Párhuzamot érzek a visszamondott lemezszerződésetek és a sztárgyár típusú tévés műsorok között: titeket is „meg akart csinálni” az Universal, mint a Megasztárban a stylistok a fiatal zenészpalántákat. Dicséretes, hogy vannak elveitek, ezért elálltatok a szerződéstől, de nem veszélyes ez a mai világban, amikor annyi zenekar vár arra, hogy lemezt készíthessen?

Lőrincz Zoltán: Dehogynem, nagyon veszélyes. De ha az ember azt akarja csinálni, amit szeret, akkor nem szabad ekkora kompromisszumot kötni. Persze, bizonyos mértékű alkalmazkodásra mindenhol szükség van, de azért inkább megvárjuk, amíg egy olyan kiadót találunk, aki a saját zenei irányvonalunkon és ízlésünkön belül szeretne egy-két dolgon változtatni, nem pedig egy tőlünk teljesen idegen stílust ránk erőltetni.

Major Róbert: Tény, hogy azért ez a visszamondott szerzőzés lelassította a tempónkat, a lelkesedés némileg alábbhagyott a zenekaron belül; hiszen ezzel betekintést nyertünk a szakma szempontjaiba, és ezáltal egy kicsit pesszimistábbak lettünk. Lehet, hogy álszerénységnek hangzik, de mivel elég sok tehetségkutatót nyertünk meg, nem erre számítottunk; azt hittük, könnyebb lesz a helyzetünk. Meglepődtünk azon, hogy ennyire át akarnak minket formálni. Ami a számomra a leginkább unszimpatikus volt, az az, hogy amerikai mintára szerették volna felépíteni az egészet, semmi magyaros íz nem maradt volna benne. Amely zenekarok közül választhattunk volna, egyik sem volt számunkra megfelelő, sem szakmailag, sem stílus tekintetében.

Miért jó az egy kiadónak, ha egy aktuális sztárzenekart majmol? Hiszen manapság ezek pár év vagy akár rövidebb idő alatt kifutnak, mi értelme lesz akkor a magyar „másuknak”?

A Flúg elismerései

AZFESZT tehetségkutató: 2. hely
Szegedi Ifjúsági Napok tehetségkutató: döntő
Határock-nélkül tehetségkutató: legjobb frontember díj
II. Voice City Tehetségkutató Fesztivál: 1. hely, különdíj, legjobb dobos díj
IX. Légrádi Antal Tehetségkutató Fesztivál: 3. hely, különdíj, legjobb dobos díj
X. Győri Tehetségkutató Pop-Rock Fesztivál: különdíj, legjobb gitáros díj
II. Bootleg Music Tehetségkutató Fesztivál: különdíj
Rock Café Tehetségkutató: döntő
MA-TE-R Tehetségkutató Fesztivál: 2. hely
Orczy kert, JKK Tehetségkutató Fesztivál: 1. hely
Rockpanoráma tehetségkutató: 1. hely, legjobb dobos díj
Forrás: gportal.hu/flug

Major Róbert: Nyilván anyagi szempontból közelítik meg a dolgot a kiadók. A cél ez alatt az idő alatt minél több pénzt kisajtolni az adott zenekarból, a tinédzserkorosztály és a negyvenen felüliek szokásaira apellálva: ugyanis ők azok, akik manapság még megvesznek egy lemezt. Persze, fontosak az anyagiak is, de manapság, mikor haldoklik a lemezpiac, és futószalagon gyártják az együtteseket, ennek így nem sok értelme van. Az országban öt-hat névnél többet nem tudnék mondani, akik hosszú ideje sikeresek. Nem azért, mert a többiek mind rosszak, hanem egyszerűen nem áll mögöttük támogató. A kiadó érve az volt, hogy mi klasszikus rockot játszunk, amely nem igazán eladható az előbb említett korosztálynak. Más meg nem vesz lemezt, hanem letölti a zenéket az internetről. Ezzel egyébként nekem nincs problémánk: a mi hatdalos EP-nket is le lehet tölteni az oldalunkról. Azért azt sajnálnám, ha a CD teljesen eltűnne a piacról, mert olyan jó érzés a kezemben tartani a saját lemezünket.

Lőrincz Zoltán: Ha megvásárolsz egy CD-t, azt kézbe veheted, mint „tárgyi bizonyítékát” annak, hogy vettél valamit. Audió- és vizuális élményt egyaránt ad, míg az MP3 csak az előbbit. Megnézheted a borítót, elolvadhatod a dalszövegeket, a zenekar történetét, a tagok életét.

Beszélgettem korábban egy másik rockzenekarral, és ők is említették, hogy a zenészek személye kezdi egyre inkább elveszíteni a jelentőségét. Az emberek letöltik a zenét, meghallgatják, de hogy ki szerezte a dalt, hogy néz ki, hány éves, az nem érdekli őket. Miért jellemző ez az elszemélytelenedés?

Major Róbert: Orwell. (nevet)

Lőrincz Zoltán: Talán azért, mert elég sok klisé és egymásra épülő zenekar van. Az embernek tetszik valamelyik irányvonal, meghallhat egy zenekart, majd még egyet, amely olyan, mintha a másik replikája lenne. Tetszik neki az is, mert ugyanúgy lehet rá zúzni, de hogy kik csinálják azt a zenét, nem érdekli. Az is lehet, hogy az illető saját lelkivilága, személyisége olyan sivár, hogy nem akar a dolgok mögé nézni.



Ki lehet tűnni a sok rockzenekar közül, és egyben kitörni ebből a személytelenségből?

Major Róbert: Ha valaki túléli ezt az egészet, akkor igen. Remélem, mi is ezen az úton haladunk.