- Mi ennek a magyarázata? - kérdeztük dr. Kurimay Tamást, a Szent János Kórház pszichiátriai osztályának vezető főorvosát.
- Egyrészt a körülmények kedvezőtlenek a szakma számára, hiszen a közelmúltban verték szét a pszichiátriai gyógykezelés fellegvárát jelentő lipótmezei központi intézményt, s ezzel hatékony szakmai műhelyek is szétzilálódtak, széthullottak. Másrészt a pszichiátria társadalmi megítélésében sok a félreértés, a hibás nézet. Egyrészt lépten-nyomon azt hallani, hogy őrültek, közveszélyes elmebetegek szaladgálnak az utcán, másrészt viszont az emberi jogok megváltozott minősítése révén sokan tiltakoznak önmaguk, vagy családtagjaik gyógyítása ellen. Talán nem is ok nélkül hiszen aki pszichiátriai kezelésre szorul, arra rákerül a stigma, kirekesztődik a "normálisak" társadalmából, amely igen mérsékelten gyakorolja az elfogadás, megértés, tolerancia művészetét, holott a lelki egészségnek már világnapja is van - foglalja össze válaszát dr. Kurimay Tamás.
- A szakma elkötelezett képviselői nyilván nem nézik tétlenül ezt az állapotot...
- A mentális betegség nem csak az egyén problémája, társadalmi kórkép is. A nem megfelelően kezelt pszichiátriai beteg, aki nem jut el a lépcső különböző fokain a rehabilitációig, végleg eltartottá válik és a pszichiátria deficitje lesz. Nem nehéz kiszámítani, hogy a hatékony pszichiátriai kezelés kerül-e többe, vagy a beteg életen át tartó közvetett költségei miatt létrejövő veszteség. A jobb lelki állapot tehát közérdek, ami túlnő egy szakma kompetenciáján. Mi nem tehetünk mást, mint a megmaradt lehetőségek maximális kihasználásával próbálunk változtatni a lesújtó kórképen.
- A pszichiátriában folyamatos változások történnek.
- Valóban. A régi "forgóajtó" effektust új szemlélet és más gyakorlat váltotta fel. Ez azt jelenti, hogy a beteg nem csak jön és megy a kezelés után, nem elég, ha úgy közlekedik a pszichiátrián, akár egy jól működő forgóajtón, hanem részt kell vennie a többlépcsős terápia folyamatában. Mielőbb el kell oszlatni azt a tévhitet, hogy aki pszichiátriai kezelésre szorul, annak számára itt a világ vége, pontot tehet az életére. Bizonyított tény, hogy a pszichiátriai betegek nagy része rehabilitálható. Az uniós csatlakozás óta a hangsúly különösképpen a betegek életminőségének megőrzésére, javítására helyeződött, aminek alapja a sikeres rehabilitáció - állítja a főorvos.
- A pszichiátriai rehabilitáció nem új találmány, hiszen a gyógyszeres kezelés mellett a foglalkoztatás, a művészet (zene, festészet), a mozgásterápia bizonyítottan sikeres kiegészítő elemei voltak korábban is a rehabilitációs folyamatnak.
- A pszichoterápiás rehabilitáció modelljei sokfélék, az idő folyamán sokat változtak. Többlépcsős folyamatról van szó, melyben a kórházi, közösségi, családi, saját élő környezeti formák mind helyet kapnak. Sajnos sok bevált terápiás modell helyszíne is megszűnt az átszervezés kapcsán. Így a budatétényi Thalassa Ház, a Valentin Ház, a közeljövőben tűnik el a tündérhegyi pszichoterápia, és ki tudja mi lesz a sorsa a szakmát segítő civil szervezeteknek, alapítványoknak, kluboknak, melyek felvállalják ezt a nehéz feladatot, és jó eredményeket érnek el. Egyik fontos terápiás forma a nappali kórház, azok számára, akik hosszabb rehabilitációs időt igényelnek. Nekik családi és szociális adaptációra van szükségük, tehát egy szocializációs folyamat részesei a bentlét-otthonlét periodikájának változtatásával. A cél, minél előbb otthoni környezetükbe visszavezetni ezeket a pácienseket.
A pszichiátriai betegeknél a kirekesztődéstől, mellőzéstől való félelem fokozottan érvényesül, ezek a betegségek általában közösségben keletkeznek és a közösség segítsége szükséges terápiájukhoz is, de érdekes módon, amíg a családot mindenki elfogadja például, a családterápiától már ódzkodnak az emberek.
A főorvos véleménye szerint a munkaterápiás rehabilitációs formák beváltak, a foglalkoztatás kulcseleme a terápiának. Ezek kialakítása közösségi rendszert feltételez, melyben a szociális tárca, az önkormányzatok és a pszichiátriai gondozók is partnerekként kell, hogy működjenek. Új szemléletet tükröz a 321/2007-es törvény, mely a rehabilitációról szól, és kimondja: azt kell fejleszteni egyénileg minden betegnél, ami még fejleszthető, használható, tehát a meglévő képességekre kell alapozni a rehabilitációt.
- A Szent János Kórházban nagy múltra tekint vissza a pszichiátriai rehabilitáció...
- Betegre szabott tevékenységként végezzük, fontos kiegészítője a gyógyszeres kezelésnek, és az egyéni gondozásnak. Két évvel ezelőtt indítottunk egy sikeresnek ígérkező foglalkoztatási modellt egy kiválasztott célcsoporttal, a munkaerő piacra történő integráció érdekében - tudatta dr. Kurimay Tamás. - Szakmai és egyéb gondok közepette folyik a munka, hiszen ezek a betegek önbizalomhiánnyal, beilleszkedési zavarokkal, szorongással küzdenek, ugyanakkor a megfelelési vágy is él bennük. A hivatalokkal, adminisztrációval, munkaügyi központokkal sem könnyű megértetni olykor, hogy a mentális betegségekkel élők számára szükséges, a társadalom számára pedig hasznos a reintegráció. Önerőből felújított foglalkoztatónkban tíz számítógépkezelő és kilenc OKJ-s végzettségű női ruha készítő szakember szerzett hivatalos képesítést a projekt során, igen széleskörű szakmai team támogatásával. Ez mindenképpen igazolja, hogy pszicho-szociális támogatással, egészségügyi környezetben eredményes programot lehet teljesíteni.
