A Jászai Mari-díjas és Gábor Miklós-díjas érdemes művész több évtizedes, mesefiguráktól a drámai szerepek megformálásáig terjedő sokoldalú színészi teljesítménye elismeréseként kapta meg a Kossuth-díjat.
Pogány Judit pályája állomásait felidézve kiemelte: nagyon büszke arra a 29 évre, amit a kaposvári Csiky Gergely Színházban eltölthetett. "Az ott játszott szerepek mind hozzájárultak ahhoz, hogy olyan színész lettem, mint amilyen most vagyok. A szakítás ugyan súlyos és fájdalmas volt, de rengeteg szép emléket őrzök ebből az időszakból" - emlékezett a művésznő.
"Nagyon sok szép momentuma volt a pályafutásomnak" - tette hozzá Pogány Judit. Hangsúlyozta: olyan rendezőkkel dolgozhatott együtt, mint Ascher Tamás, Zsámbéki Gábor, Babarczy László, Ács János vagy Gothár Péter és olyan nagyszerű darabokban játszhatott, mint például az Elnöknők, ahol Szirtes Ági és Csákányi Eszter voltak a partnerei.
Mint megjegyezte, a kaposvári időszak után néha kevésbé jó szerepeket is el kellett vállalnia, de úgy érzi, mégsem panaszkodhat, mert az utóbbi négy évben az Örkény Színházban megtalálta a helyét. "Csodálatos darabokban játszhatom itt, Bagossy László énrám írta a Sötétben látó tündér Háromezer éves tündér szerepét, ahol 18 szereplő hangján kell beszélnem" - említette példaként.
Hozzátette: Molnárné szerepében, Vajda István: Pedig én jó anya voltam című dokumentum-drámájában mindent meg kell mutatnia, amit pályája eddigi 43 éve alatt tanult, amit az életben tapasztalt. "Nagy adomány ilyen szerepeket alakítani. Ilyenkor, egy-egy előadás után azért átfut néha az ember fején, hogy megdicsérhetik" - mondta Pogány Judit.
A színésznő úgy érzi, a Kossuth-díj nem hoz majd nagy változásokat az életében: ugyanúgy fog ébredni másnap reggel is. "Többet játszani sem fogok, nem is szeretnék, mert már kezdek fáradékonyabb lenni. A felelősség persze nagyobb, ezentúl, ha például elkésem egy próbáról, még jobban fogom szégyellni magamat" - tette hozzá.
A színésznő nagyon büszke legújabb szerepére az Örkény Színházban nemrég bemutatott Nyugat 2008-1908 című darabban, sőt magára az egész produkcióra is.
"Szerencsém volt, mert hosszú időn keresztül nagyszerű társulat tagja lehettem Kaposváron, és most is nagyon jól érzem magam az Örkényben. Alázat, odafigyelés egymásra és a művekre, igazi közös alkotómunka az, amiben részem lehet" - összegzett Pogány Judit.
