A történész ugyanakkor a kitüntetést nem tekinti intellektuális mérföldkőnek, mivel - mint mondta - mindig a saját logikája szerint dolgozott. "Eddig is, a magam logikája szerint választottam témákat, s ezután is a magam logikája szerint választom majd őket" - hangsúlyozta az MTI-nek nyilatkozva Gerő András, aki jelenleg az utolsó simításokat végzi legújabb munkáján, amely reményei szerint az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg.
"Megírtam a Kossuth-tér történetét, amelyet három dimenzióban vizsgáltam. A fizikai tér történetét, a szimbolikus tér történetét, s a spirituális tér történetét vizsgáltam" - tette hozzá a történész.
Mint kifejtette, a fizikai értelemben vett történet az 1880-as évek elején kezdődött, amikor elhatározták az Országház megépítését, s 1972-ben ért véget, amikor a Kossuth-tér utolsó foghíjas telkére felépítették a metró épületét. A szimbolikus értelemben vett történet azokat a rendezvényeket tükrözi, amelyek a térre szerveződtek. Ez a történet 1896-ban vette kezdetét, s a mai napig tart. A spirituális történet pedig 1906-ban kezdődik, a szobrokkal, elsőként az Andrássy-szoborral, és jelenleg 2002-vel ér véget, amikor felállították Kovács Béla emlékművét.
Gerő András a jövőről szólva elmondta: szeretne foglalkozni azzal, hogy milyen "nőképek" alakultak ki a XIX-XX. század fordulóján, amikor erőteljes polgáriasodási folyamaton esett át a Monarchia társadalma. "Ez volt a női továbbtanulás lehetőségének időszaka. Tulajdonképpen az érdekelne, hogy ez az időszak milyen szerepet játszott a modern nőkép kialakulásában: a nő mint angyal, a nő mint a rombolás diszciplínája, a nő mint életet adó diszciplína, s a nő mint a professzionalitás szimbóluma" - összegezte terveit a történészprofesszor.
Gerő András a Széchenyi-díj kapcsán megjegyezte, hogy egy ilyen elismerés után a díjazottnak joga van ahhoz, hogy másokat is javasoljon erre az a kitüntetésre.
Mint mondta, abban érdekelt, hogy a díj odaítélése ne a magyar "gerontokratikus" elvek szerint működjön. "Olyanok kapják az elismerést, akiknél még van értelme a díj odaítélésének, mert még ösztönzi őket" - hangsúlyozta Gerő András.
Gerő András 1952-ben született Budapesten. 1977 óta az ELTE oktatója, 1981-től docense, 1996-tól tanszékvezető egyetemi tanára. 2003-tól a Habsburg Történeti Intézet igazgatója. 1990-ben az Utrechti, 1991-ben az Amsterdami, 1994-ben a Pennsylvaniai, 2001-ben pedig a Columbia Egyetem vendégprofesszora.
