A témában John C. Barefoot és munkacsoportja, a Duke University Medical Center kutatóinak előadása az American Psychosomatic Society ezévi kongresszusán hangzott el. Megvizsgálták 2825, szívbetegség miatt kórházba fölvett és kezelt beteg kórtörténetét és a panaszok, tünetek mellett részletesen tanulmányozták a páciensek pszichés tulajdonságait is.

Ezeknek a szívbetegeknek a sorsát tíz éven keresztül követték, ezért pontosan kiderült, meddig és hogyan éltek az első kórházi felvétel utáni esztendőkben. Még a kórházi kezelés közben valamennyiüket megkérdezték, hogy betegségük ismeretében, az orvostól kapott információk után mi a véleményük arról, mennyire képesek meggyógyulni és újra úgy élni, mint megelőzőleg.

Az évtized alatt 978 beteg halt meg és ezek 66 százaléka szívbetegsége következtében. Amikor elemezték, hogy lelki, tudati beállítottságuk szerint az optimisták vagy a pesszimisták közé tartoztak-e, a kutatók azt találták, hogy a tudati beállítottság, a gyógyulás reménye alapvetően befolyásolta az életesélyt. A pesszimisták kétszerte gyakrabban haltak meg szívbetegségük következtében, mint azok, akik állapotuktól függetlenül is, de bíztak abban, hogy újra egyenesbe kerülnek. A kutatók megvizsgálták azt is, hogy a betegség súlyossága, a betegek tényleges állapota, az esetleges depresszió miképpen befolyásolta ezeket az eredményeket.

A megismételt értékelés során, amikor minden egyéb körülményt, föltételt is figyelembe vettek, akkor is azt találták, hogy az optimista szívbetegek túlélési esélye 30 százalékkal jobbnak bizonyult, mint azoké, aki pszichésen eleve föladták.

Redford B. Williams, a munkacsoport tagja a konferencián kifejtette: "A negatív kilátások előre vetítik a végzetes kimenetel veszélyét. Valami védő hatása látszik a sokkal optimistább gondolkodásnak, ami azt az érzést adja, hogy rendbejövünk".

Azt is hangsúlyozta, hogy ezek a betegek lényegesen hajlamosabbak arra, hogy a betegségük megjelenésével kapcsolatos, kedvezőtlen életmódi sajátosságaikon - például a dohányzás, a túlsúly, a kevés mozgás - változtassanak.

A kutatócsoport 327, egészséges önkéntes részvételével egy másik vizsgálatot is végzett, amelyben a személyiség jellegének hatását nézték pozitív vagy negatív érzelmek kiváltása esetén. A vizsgálati alanyokat kedvező vagy kifejezetten kellemetlen stresszhatásnak tették ki, közben pedig mérték a vérnyomásukat, illetve az úgynevezett stresszhormon, a kortizon termelődését. Azt találták, hogy akiknek a személyisége lényegesen pozitívabb beállítottságú volt, kisebb vérnyomás-emelkedéssel vészelték át a kellemetlen ingereket, kevesebb stresszhormont termeltek, mint a negatív személyiségű vizsgálati alanyok.

Az eredmények továbbra is azt mutatják, hogy a szívbetegségek kezelése során nem elég a testi tüneteket a lehető legjobban kezelni, hanem ugyanolyan figyelmet kell fordítani a lelki tényezők, a pszichés szempontok kedvező irányú befolyásolására. Ez a kezelőorvos, a szívbeteg és teljes környezetének közös feladata, amelytől az előadott vizsgálat tanúsága szerint a beteg élete függhet.