Sokgyermekes családba született, apja lakatos, anyja varrónő volt. Az általános iskola elvégzése után apja tanácsára szakmát tanult, mechanikai műszerész lett. Esti tagozaton érettségizett, majd két évadot töltött a Gyermekszínház színészképző stúdiójában. (A színészi pályát nem minden előzmény nélkül választotta, egyik őse, Hirtling Mária az 1860-as évek végén a Nemzeti Színház társulatának tagja volt.) A szakmunkásképzőben rendszeresen szavalt, tagja volt az iskolai színjátszó csoportnak. A Színház-és Filmművészeti Főiskolára második nekifutásra vették fel, a diplomáját 1984-ben kapta meg.
Azok közé tartozott, akinek már főiskolás korában megismerték a nevét, két osztálytársával, Funtek Frigyessel és Mácsai Pállal olyan hármast alkottak, amelyre odafigyelt nem csak a szakma, hanem a közönség is. Friss diplomával a zsebében a Nemzeti Színházhoz szerződött, 1990-ben a Madách Színház tagja lett, 1991-től évekig szabadfoglalkozású művész volt. Játszott a Művész Színházban, a Thália Színházban, tagja volt a rövid életű Kelemen László Színkörnek, jelenleg az Új Színház társulatának tagja.
Sokoldalúsága modern és klasszikus darabokban, operettekben és királydrámában egyaránt érvényesül, s abban a szerencsés helyzetben van, hogy tehetségét a legváltozatosabb színpadi műfajokban mutathatta be. Filmekben, tévéjátékokban is láthatta a közönség: Akli Miklós, Napló apámnak, anyámnak, Találka Párizs mellett, Cillei és a Hunyadiak, Te, rongyos élet!
Rokonszenves személyisége, jó megjelenése miatt sokan őt tartják a harmincas évek szívtipró sztárja, Jávor Pál utódjának. Szerepálma a kezdetektől fogva Lear király, de tisztában van vele, hogy ehhez ötven évesen is fiatal.
1990-ben a Magyar Színész Kamara ügyvivőjének választották. Művészi munkáját 1989-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el.
