Amióta a római katolikus egyház 1983-ban szabályokba foglalta a remeteség mibenlétét, bár nem határozta meg intézményes képzési módját, megnőtt iránta az érdeklődés.
Olaszországban a "főfoglalkozású" remeték száma 200 körül van, de ez a szám ezerre tehető, ha beleszámítják a hétvégieket, és azokat, akik nyom nélkül bújnak meg városi lakótelepeken, elhagyott plébániákban.
Turina 37 aszkétával készített interjút és ennek alapján rajzolta meg a mai remete prototípusát. A remete 35 és 50 közötti egyén, aki aktivitása teljében választotta a világtól való menekülést. Vannak, akik így akarnak lemondani a világi hívságokról, és vannak, akik így akarják újrakezdeni az igazi életet. Akár így van, akár úgy, mindenképpen van ebben a választásban tiltakozás az egyház aktivizmusa, vagy a társadalom ellen.
Az olasz remeték többségükben Lombardiából, Venetóból származnak, és olyan nagy városokban élnek, mint Róma vagy Bologna. Csak kevés közöttük a vidéki. Nagy részük értelmiségi foglalkozást űzött, orvosok, mérnökök, tanárok voltak, sőt, van közöttük egy, aki rendező volt. Jelenleg kisebb kézműves munkából és adományokból élnek. Mindez a "részidősökre" természetesen nem vonatkozik.
Franciaországban számuk 200 és 300 között van, Németországban hivatalos statisztikák szerint csak nyolcvanan remetéskednek. Érdekes adat viszont, hogy világviszonylatban a remeték 60 százaléka nő. Az Egyesült Államokban 500, világtól elvonultat tartanak nyilván, 10 százalékuk házas. A leghíresebb pár az észak-karolinai Paul és Karen Fredette. Ők a kiadói a Raven,s Bread. Food For Those In Solitude (A hollók kenyere. Étel a magányban élőknek), a mai aszkézis nemzetközi hangjának. Négyhavonta jelenik meg, csak előfizetésre és elektronikus postán kapható. Világszerte 600 olvasója van, Európában 200. A lap tanácsokat ad az egészséges életmódra és a vallási szempontból hasznos életre vonatkozóan - írta a La Repubblica című olasz napilap.
